A négyhengeres, kettős változó szelepvezérléssel és közvetlen befecskendezéssel ellátott 1998 köbcentiméteres egység tisztességes 238 lóerőt és 350 newtonmétert sorakoztat fel; a típus tehát nem csupán könnyebb, de izmosabb is a 197 lóerő kombinált teljesítményű, hibrid NX 300h-nál. A fenti számok ismeretében a turbós NX 200t esetében lényegesen jobb menetteljesítményre számítanánk, mint az NX 300h-nál. A műszaki adatok hasonlót mutatnak: a 0 és 100 km/h közötti sprintidő például több mint 2 másodperccel, 9,2-ről 7,1-re javult. Egyébként milyen érdekes, hogy az izmosabb motornak van alacsonyabb típusjelzése, nem?
A fogyasztás terén persze nincsenek csodák, így a hibrid alig 5,1-5,3 literes vegyes étvágya 8,5-8,8-re ugrik a gyári adatok szerint, ami relatíve magas, és 194-199 g/km-es széndioxid-kibocsátást jelent. Az adatok alapján az újdonság bőven hozza bármelyik német konkurens prémiumtípus teljesítményét, azonban fogyasztásban utóbbiak – legalábbis a gyári értékek szerint – előrébb vannak. A relatíve magas étvágyért a hibridénél 25 literrel öblösebb, 580 literes csomagtartó kárpótol.
Elöljáróban arra számítottunk, hogy a vételár is kárpótolni fogja a vásárlókat, azonban szomorúan jelentjük, hogy nem így lett. Azonos felszereltséggel és összkerékhajtással az NX 300h 11,35 millió forinttól kelleti magát, a mintegy 40 lóerővel izmosabb benzines változat 10,95 milliónál startol, vagyis 600 ezer forint pluszt kérnek érte. Értjük mi, hogy teljesítményben többet kapunk, de nagyon furcsa, hogy a bonyolult és drága hibrid technika olcsóbb végül. Az NX 300h kérhető elsőkerék-hajtással is, 400 ezer forinttal olcsóbban, az NX 200t viszont csak „négylábas” verzióban rendelhető. A 2,15 és 6,55 millió forint között kínált hétféle kiegészítő csomag a két változathoz azonos áron érhető el, s a metálfényezés is mindkettőnél 300 ezer forintot kóstál.
