A karosszéria vonalai, illetve arányai alapján könnyen felismerhető, hogy nem egy vadonatúj típussal, hanem egy ráncfelvarrással van dolgunk, az orr-részt azonban teljesen átszabták a tervezők, így elölről nézve még egy teljesen új CR-V-t is elhinnénk. A LED-es nappali menetfényekkel, felár ellenében pedig szintén LED-es tompított/távolsági fénnyel büszkélkedő fényszórók teljesen más megjelenést adnak a négykerekűnek, s ezt a hatást erősítik az áttervezett ködlámpák és lökhárítók, valamint a hűtőrács is. Oldal- és hátulnézetből már sokkal kevésbé szembeötlő a különbség (még az új felnik lehetnek árulkodók), de azért minden irányból felismerhető a friss generáció.
A típus kimondottan praktikus és tágas, jó minőségű belső tere is változik kissé, nem utolsó sorban egy sokkal fejlettebb központi rendszerrel – úgy tűnik, hogy a Honda meghallgatta panaszainkat. Az extralistára biztosan költözik néhány új elem, azonban ennél fontosabb újítások jelentek meg a lemezek alatt. A jó öreg 2 literes, 150 lóerős szívó benzinmotor és a remek 120 lóerős, 1,6 literes dízel marad a kínálatban (előbbi első- és összkerékhajtással, 6 fokozatú kézi vagy 5 fokozatú automata váltóval, míg utóbbi csak elsőkerék-hajtással és kézi váltóval kérhető), szinte változatlan adatokat produkálva, a 2,2 literes 150 lóerős csúcsdízel azonban búcsúzik a CR-V-ből.
A „kettőkettes” helyét egy vadonatúj egység veszi át: pontosabban az 1,6 literes négyhengeres i-DTEC izmosabb változatáról van szó. Esetében 160 lóerőről és 350 Nm-ről referálhatunk (a jóval nehezebb 2,2 literes i-DTEC 150 lóerőt és 350 Nm-t tudott), és várhatóan a menetteljesítmények tekintetében is fejlődik a kizárólag összkerékhajtással kérhető csúcsmodell. Alapesetben hatfokozatú kézi váltóval érkezik a 160 lovas „egyhatos”, felár ellenében viszont 9 (!) sebességes automatával társítható, ami a Hondánál világújdonság – vélhetően a ZF-féle váltóról van szó, de elképzelhető, hogy másik forrásból érkezik a bolygóműves automata.
Ez óriási fejlődés, ugyanis eleddig csak a régi, 5 fokozatú automatával kérhették az automata váltók kedvelői az autót, ami így nem volt túl hatékony és gyors. Nem csoda hát, hogy a korábbi összkerekes dízel–automata párosításhoz képest 20 százalékkal lehetett csökkenteni az autó gyári átlagfogyasztását, s ez a differencia vélhetően a valóságban is megjelenik. Mindez automata váltó esetén 134 g/km szén-dioxid-kibocsátást jelent, ami papíron 5,1 literes fogyasztást jelent. Kézi váltóval 2 decivel még szerényebb a legizmosabb CR-V étvágya (CO2: 129 g/km), amennyiben 18-as helyett beérjük a 17 colos kerekekkel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!