Szerethető divattraktor: Nissan Juke 1.5 dCi teszt

A Nissan divatautóját, a népszerű Juke-ot közel négy év szolgálat után elérte a frissítés szele.

Kívülről nagyon oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk különböztetni az új Juke-ot a korábbitól; a legnagyobb változást az új első fényszórók hozták, amik a 370Z sportautó első szemeire hasonlítanak és immár szériában LED-es nappali menetfénnyel érkeznek. Valamelyest módosultak a lökhárítók, a hűtőrács, a hátsó, immár átlátszó búrával ellátott hátsó fényforrások pedig szintén újak. Mindezek mellett új színek és kerekek hivatottak hirdetni a frissítést, az extrák terén pedig kívül-belül friss opcióknak örülhetnek a vásárlók: ide tartozik például a xenon fényszóró, a hangulatos nyitható panorámatető, a 360 fokos kamerarendszer, vagy például a biztonsági pajzs, ami többek között ütközésre figyelmeztető rendszert, forgalomfigyelőt, sávváltásra figyelmeztetőt és holttérfigyelőt tartalmaz.

A Nissan különösen büszke arra, hogy a Juke mostantól egyedileg konfigurálható, pontosabban a vásárlók saját ízlésüknek megfelelően személyre szabhatják. Nagy varázslatról azért nincs szó: az autó mostantól kérhető egy külső és egy belső csomaggal (mindkettő 65-65 ezer forintba kerül), amelyek megrendelése esetén néhány elem kívül-belül négyféle választható színben pompázhat (fekete, fehér, vörös, sárga), így, ha ügyesen összeillesztjük az autó fényezését a csomagokkal, akkor hangulatos kontrasztokat varázsolhatunk.

A frissítésből szerencsére nem csak az optika profitált: a tervezők például megszüntették a rejtett kilinccsel nyitható hátsó ajtók veszélyes és kényelmetlen sarkát, továbbá a padlólemez átszabásával (az első kerekes modelleknél) jelentősen megnövelték a csomagteret, ami mostantól alaphelyzetben 251 helyett 354 (!) litert kínál, s dupla padlójával jól használható. Már tényleg nem szólhatunk be a Juke csomagtartójának, a típus ezen a téren is hozza a kategória átlagát. A mostani, fekete-fehér tesztautónkban a kínálat egyetlen gázolajos szíve, a nagyon jól ismert, Renault-féle 110 lóerős 1.5 dCi motor duruzsolt. Az erőforrást volt már alkalmunk közel 3 éve nyüstölni a Juke-ban, de azóta történt némi változás a hajtáslánc kapcsán.

Nem, a tervezők sajnos nem az 1.5 dCi variáns legnagyobb problémáját eliminálták, így, ha egyetlen dolgot kérhetnénk a jó tündértől, az továbbra is a zajszint csökkentése és az orgánum javítása lenne. A másfél literes egység mind hidegen, mind melegen úgy szól, akár egy traktor, sőt, kis túlzással a traktorok kikérhetnék maguknak hasonlatomat. 110 lóerős teljesítménye maradt a régi, viszont csúcsnyomatéka 240 Nm-ről 260 Nm-re emelkedett, szériában start/stop rendszert és hosszabb váltóáttételezést kapott, fogyasztása pedig közel 20 százalékot csökkent a gyári adatok szerint.

A 20 százalékos fogyasztáscsökkenés az egyhetes teszt után kissé túlzásnak tűnik, de mintegy 10 százalékot mi is tapasztalhattunk, s mivel eddig sem volt torkos a kis kerregő, kellemes számokat olvashatunk le a fedélzeti számítógép kijelzőjéről. Városban 6 liter alatt simán elketyeg a Juke dCi, országúton 4 liter alatt sem nehéz eljárni, vegyes körülmények között pedig a jobb láb függvényében 5-6 liter közötti étvággyal kalkulálhatunk, ami abszolút rendben van.

Főleg a menetteljesítményekhez képest: a gyárilag 11,2 másodperces 0–100 km/h-s sprintet tesztautónk a nehéz úthengerek ellenére bőven túlteljesítette, s 10,5 szekundum körüli értékével hasonlóan gyors, mint az 1.2 DIG-T kivitel. A 260 Nm viszont középtartományban jóval erőteljesebb gyorsításokat tesz lehetővé a benzinesnél, s becsületesen tekeri a kormányt padlógázra. A Juke persze 110 lóerővel nem tépi le a fejünket, de nagyon kellemes menetteljesítményeket produkál, és ereje bőven elég egy kis mókázáshoz.

A mókázást pedig szerencsére továbbra sem veti meg a különc formatervvel megáldott városi crossover, vezethetőségben ugyanis szinte nincs párja a kategóriában. A karosszéria merev, a feszes futómű direkt viselkedést és magas kanyarsebességeket tesz lehetővé (főleg a 225 mm-es gumikkal), a kormányzás pedig annak ellenére szuperül muzsikál, hogy a frissítéssel búcsúznia kellett a precíz és sok-sok visszajelzést adó hidraulikus szervónak, melynek helyét, ahogy manapság illik, elektromos rásegítés vette át.

Az élményeket tetézi a nagyon gyorsan kapcsolható, hatfokozatú kézi váltó, aminek ráadásul áttételezését is eltalálták a tervezők. A teszthét során minden kilométer élményszámba ment a Juke volánja mögött, és még a motor iszonyatos orgánuma sem tudta kedvemet szegni. A Juke maradt, amilyen volt: szűkös, de elöl kényelmes utasterében kemény műanyagok uralkodnak, a komor hangulatot viszont hatásosan feldobják a feláras kontraszt betétek. Továbbra is szomorúan konstatáltuk a mindössze két irányban (fel-le) állítható, de legalább jó fogású kormánykereket s a gyári hifiberendezés gyatra hangminőségét.

Cserébe a már sok helyen látott Nissan Connect 2 érintőképernyős multimédiás és navigációs rendszer ezúttal is gyors, könnyen kezelhető, minden fontos és modern funkciót felkínál, ráadásul magyarul beszél – megvásárlása mindenképp ajánlott.

A Nissan a listaárak alapján divat-crossoverének dízelváltozatát 5,085 millió forinttól árulja – a középső felszereltségi szint felára 385 ezer, a legmagasabbé pedig 900 ezer forint, igaz, a sok-sok opció révén mindkettő megéri az árát, így a döntést a vásárló igényei és pénztárcájának vastagsága határozza meg. Annyi bizonyos, hogy nem olcsó a Juke, viszont ha az egyenletbe belevesszük az importőr minden Juke modellre érvényes 460 ezer forintos meghirdetett akcióját, máris sokkal barátságosabb a kép.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.