1995 szeptemberét írtuk, egy esős napon a frankfurti autószalon óriási pavilonjaiban egy kis brit márka nagy premierre készült. Az Elise bemutatkozott, és azonnal siker lett, különösen hazájában. Nem csoda: a könnyített, csupaszított apró kupé bizonyos hajtásláncokkal igazi örömgyár lett.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A húsz esztendő alatt számtalanszor megújult és újabb változatot kapott a típus, a rokon gépekről, mint a Tesla Roadster vagy a Hennessey Venom GT nem is beszélve. A vállalat eközben megjárta a mennyet és a poklot, de továbbra is itt van velünk, az esztendők hatására pedig az Elise – a rajongók nagy örömére – nem nőtt fel. Egy-két kevésbé jó hajtásláncot leszámítva ugyanaz a bohókás, fiatalos kis játszógép maradt, amiért annyian megszerették.
Jubileumi példány gyanánt egészen finom kis Elise S Club Racert vihetnek haza néhányan. A mérnökök tíz kilogrammot fűrészeltek le a saját tömegből, így 914 kilogrammot nyom az autó. Caterham-mércével persze ez is ólomsúly, de az igazi Colin Chapman-féle radikalizmusra csak kevés szerencsés kíváncsi. A konstrukciót a Toyotától érkező 1,8 literes, négyhengeres motor kompresszorral feltöltött verziója mozgatja; az egység 220 lóerőt ad le 6800-as fordulatnál és 250 newtonmétert 4600-as fordulatnál. A tömeg fontos: a 4,6 másodperces 0–100-as sprinthez itt már ennyi teljesítmény és nyomaték is elég; a végsebesség 237 km/h. A gyári vegyes fogyasztás 5,9 liter/100 km.
A mattfekete részletekhez kék, zöld, sárga és ezüst fényezést választhatunk, és a 17,1 milliós árért még akciósan, féláron kaphatunk egy 2,2 milliós extracsomagot. A 20-as határ így is elérhető: a keménytető félmilliós tétel, éppúgy mint a légkondicionáló és a rádió együttese, a többi felszerelésről nem is beszélve.
