Vigyázat a vaddal, nagy baj lehet belőle!

Fókuszban az esti országúti vezetés, pontosabban az ezzel összefüggő vadhelyzet.

Másfél hete országon belül rengeteget kellett autóznom, s utam jelentős hányadát országúton, sötétben kellett megtennem. Egy hétvége során egészen pontosan nyolc őzzel-szarvassal, egy nyúllal, egy rókával és egy nyesttel találkoztam, de szerencsére egyikkel sem túl közelről. Mindezek alapján vélhetően nem meglepő, hogy továbbra sem merek a sötét országutakon – persze főként az erdős szakaszokon – 70-80 km/h-nál gyorsabban autózni, ugyanis a vadakkal való hirtelen találkozás veszélye bármikor fennáll. Rengeteg autóst viszont láthatóan egyáltalán nem zavartak az állatok, ugyanis a napszakkal és a körülményekkel mit sem törődve száguldottak el mellettem.

Egy-egy nagyobb vad, például szarvas vagy vaddisznó, életveszélyes tud lenni, ha az ütközés következtében esetleg „beül” mellénk, vagy éppen a helyünkre. De a vadbalesetek e nélkül is rengeteg problémát, illetve költséget vonhatnak maguk után. Például ha volt kitéve vadveszélyre figyelmeztető tábla, nem elég, hogy az autóban keletkezett költségeket nekünk kell állnunk, bizonyos esetekben, ha mondjuk az állat elpusztult, a vad értékét is meg kell téríteni, ami bármennyire is meglepő, elérheti az autóban keletkezett károk forintosított összegét – rosszabb esetben tehát több millióra rúghat a végösszeg.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapesetben nem fizet a vadkárokért, viszont számos biztosítótársaságnál lehet kiegészítő vadkárbiztosítást kötni, amely adott esetben megfontolandó, már amennyiben reális felára van. Ugyanígy tudni érdemes, hogy személyi sérülésnél szintén nem fizet a biztosító, hiszen az esetre nem érvényes a közúti biztosítás – ilyenkor az esetleges baleset-biztosítást lehet igénybe venni. Mindenesetre ha már megtörtént a baj, mindenképp hívjunk rendőrt, aki megfelelő jegyzőkönyvet ír az esetről. Ezzel egyidejűleg érdemes végigdokumentálni a helyszínt (autót, vadat, ha nem volt tábla, akkor a hűlt helyét, esetleg a túl magas füvet oldalt stb.), sőt az is hasznos lehet sok esetben, ha utólag kikérjük a rendőrségi dokumentációt.

Mindezek mellett fontos, hogy a kárbejelentő lapot ki kell tölteni: itt az A járműnél az adott területért felelős vadásztársaság adatait szükséges jelölni, a B járműnél pedig a balesetet szenvedett jármű adatait. Értelemszerűen ezzel a papírral kell a biztosítóhoz fordulni, de amennyiben volt kitéve az útszakaszra érvényes vadveszélyt figyelmeztető tábla, a vadásztársaság nem felel, ellenkező esetben számíthatunk kártérítésre, ugyanis a vadásztársaságok rendelkeznek felelősségbiztosítással. Ilyen esetekben kérjünk számlát a sérült gépjármű elszállításáról is, amit szintén megtérít elvileg az érintett társaság, de például rókák és nem vadászható fajok esetében nincs kártérítés.

A fenti huzavona helyett érdemes inkább körültekintően közlekedni, mert a vadakkal semmit nem tudunk kezdeni, viszont ha az adott körülmények szerint választjuk meg a sebességünket, és árgus szemekkel figyeljük az utak szélét, megfelelő reflexekkel jó eséllyel megúszhatjuk a bajt. Ha viszont a biztonságos 70-80 helyett 120 km/h-val száguldunk, jóval kisebbek az esélyeink. Ne feledjük, hogy a fékút négyzetesen változik a sebesség függvényében, vagyis ha például 100 km/h-ról álló helyzetig mondjuk 35 méteres fékúttal számolunk, 80 km/h-ról ez alig 22 méter, 120 km/h-ról pedig több mint 50 méter.

A sebesség mellett fontosak az útszakasz jellemzői is: ha például mindkét oldalon erdő határolja az utat, és oldalt magas a fű, érdemes még jobban lassítani, továbbá ilyenkor jól jön, ha a KRESZ-ben előírt jobbra tartás helyett középre tartást alkalmazunk, hiszen így növeljük a mozgásterünket, ha hirtelen meglátunk egy vadat.

Kanyarokban, szerpentineken persze hatványozott a veszély, hiszen megtörténhet, hogy egy éles kanyarból kigyorsítva a semmiből meglátunk egy nagy állatot az úttest közepén. Ilyen esetben két dolgot tehetünk: ha van elég terünk a megállásra, akkor nem kérdés, hogy a vészfékezés a legjobb megoldás, bár érdemes közben a visszapillantóba is egy gyors pillantást vetni, nehogy aztán még nagyobb bajt okozzunk, ha mondjuk gyorsan jön valaki mögöttünk, nem elegendő követési távolságot tartva. A vészvillogó kitétele persze minden esetben javallott. A másik eset – ha nem elég a távolság a megálláshoz – a manőverezés, de itt is nagyon fontos a sebesség, persze a vezetési tudás és az autó ismerése mellett.

Mikor lehet állatokra számítani? A szakértők azt mondják, hogy általában tavasztól őszig a legveszélyesebb a helyzet: tavasszal például kicsinyek születnek, ősszel pedig szarvasbőgés van. Azt is elmondhatjuk általánosságban, hogy a szarvasok és az őzek leginkább hajnalban és alkonyatkor fordulhatnak elő, a vaddisznók pedig egész éjszaka, viszont a szakértők azt is hozzáteszik, hogy amennyiben az adott útszakaszt mindkét oldalról erdő, nádas vagy mocsár határolja, bármelyik napszakban előfordulhatnak az állatok.

A megelőzésre a körültekintő vezetés, a folyamatos figyelem, a jó reflexek és a megfelelő sebességmegválasztás mellett van még egy lehetőség: az úgynevezett vadsípok, amelyek hatásosságáról megoszlanak a vélemények. Viszont a figyelmes közlekedés kétségkívül mindenki számára a legjobb védelem, ráadásul ez még pénzbe sem kerül. Vigyázzanak, és vezessenek körültekintően!