Külső
Az új C4 úgy lett jó autó, hogy a külsejét tekintve visszalépés az elődhöz képest. A mostani modell tökéletesen jellegtelen, de nincs is ezzel semmi baj, mert aki villantani akar, annak ott a DS4. Furcsamód a C4 úgy tud unalmas lenni, hogy a részletmegoldásai kifejezetten szépre sikeredtek: az első fényszórók a legújabb divat szerint meredeznek, a légbeömlők is előírásszerűen nagyra vannak tátva, élek, vonalak, izgalmas domborulatok találhatók lépten-nyomon az autó testén, ám ha teszünk hátra tíz lépést, csak egy nagy gombócot látunk, ami a félhomályban akár egy Ford Focus, Opel Astra vagy valami hasonló is lehetne.
Belső
Az új C4-es kormányának közepe nem fix, hanem elforog a karimával együtt, és ha már a hagyományok kihipózásáról van szó, hiába keressük a középre helyezett digitális műszerfalat, annak is hűlt helye. Aki nem hiszi, az meg is tapogathatja a műszerfal tetejét, ott bizony csak gumiszerű műanyagot talál, amely puhaságban és minőségérzetben még a kategória etalonjának kikiáltott Golfét is veri. Az ülések mérete, formája és a szivacsok keménysége szintén a német konkurenciát idézi, remek az ergonómiájuk, így ha nem lógunk ki nagyon alul vagy fölül a konfekcióméretből, néhány pillanat alatt tökéletes vezetési pozíciót tudunk kialakítani. A fekete színű műszerfalat csak itt-ott töri meg egy-egy krómkeretbe foglalt légbeömlő, ám komornak és unalmasnak mégsem nevezhető az, amit maga előtt lát az ember, mert formai megoldások elviszik a szemet; itt egy kis hullám, ott egy rafinált ív, és máris otthonosan érezzük magunkat. Viszont a kormány fogása, az nem az igazi, Budapest-Szeged viszonylaton zsibbasztja a kezet. Magas utasoknak a lábtér és a fejtér is kevés hátul, a csomagtér élvezhetett előnyt, mert pótkerékkel is megvan 380 literes.
A teszt folytatását autós szakportálunkon, az Automobilon olvashatja!
