Külső
2005-ben mutatkozott be a Toyota minije, azóta csak minimálisan változott külseje. Mellette szól, hogy még most sem tűnik kopottnak, a LED-es lámpákkal egészen fiatalos benyomást kelt. Bármilyen kedves is az arca, nem egy tucatmodell, pedig ebben a narancssárga színben kifejezetten mutatós.
Belső
Nagy problémája az Aygónak, hogy messzire süt róla az árcédula által nem tükrözött költségkímélés. Vékonyka a kormánykerék, olcsók a műanyagok, a lemezajtó csukásának hangja inkább lehangol, mint minőségérzetet kelt, ablakemelőből csak egy-egy jutott az első ajtókra − a hátsó oldalablakokat elefántfüllel lehet kibillenteni. A visszapillantók manuálisan, kis karral állíthatók, a kormány csak magasságban állítható. Keskenyek az első ülések, nincs tartásuk, a bent is visszaköszönő külső szín viszont feldobja a hangulatot. Amilyen kicsi az autó, olyan szimbolikus a csomagtartója is.
A teszt folytatását autós szakportálunkon, az Automobilon olvashatja!
