Már januártól tovább nő a pedagógusok fizetése

A köznevelési államtitkár az elmúlt időszakban elvégzett munkáról beszélt évértékelő interjújában.

Az alapfokú művészeti oktatás átfogó megújításával nem volt még lehetőség érdemben foglalkozni, és az érettségi reformja is előkészületi szakaszban van – jegyezte meg azzal kapcsolatban, hogy hol van hiányérzete.

Hoffmann Rózsa a Nemzeti Pedagóguskarról szólva elmondta, bízik benne, hogy a pedagógustársadalom legtekintélyesebb tagjai kapnak és vállalnak benne tisztséget. Ez hozzásegítheti ahhoz „a tanári céhet”, hogy nőjön a tekintélye a pedagógusszakmának. Jelenleg számos pedagógusszervezet van, de nem tudni, hogy milyen arányban képviselik az adott hivatáskört – jegyezte meg az államtitkár. Hozzátette: a kar élére információi szerint még nincs jelölt, de az előkészítés megfelelő ütemben halad, és április 30-ig de facto is létrejön az új szervezet. A kar a mindenkori köznevelésért felelős miniszter legfőbb támasza lesz, javaslatokat, véleményt, együttműködést és kritikát várnak és fogadnak el tőle – jelezte.

Arról, hogy többet kellene költeni az oktatásra, vagy a lengyel példa alapján csökkentett forrásokkal, a hatékonyság növelésével is lehet eredményeket elérni, úgy vélekedett: azt is nézni kell, hogy a GDP-arányos ráfordításokkal honnan hová jutnak el. Talán nem a legjobb nézőpont azt vizsgálni, hogy más államokban a GDP hány százalékát költik oktatásra. Ha jelentős változásokat akarnak elérni az iskolarendszerben, akkor többletforrásra van szükség, komoly átalakítás pénz nélkül nem hajtható végre – jelentette ki.

Az államtitkár szerint Magyarországon az elmúlt évtizedben a köznevelés állandó forráshiánnyal küszködött, emlékeztetett rá, hogy az előző kormány által az iskolafenntartó önkormányzatoknak folyósított normatív támogatás a kiadások felét sem fedezte, ez idézte elő azokat a különbségeket, amelyeket az állami fenntartásba vétel egyenlít ki. Elő kell teremteni a forrásokat a tanfelügyelet, a minősítési rendszer, a szaktanácsadói hálózat megbízható működtetésére is. Ezek azok a segítő-támogató rendszerek, amelyek a nevelő-oktató munka minőségjavító kontrollját biztosítják. A pedagógusok, az intézményvezetők és az iskolák egységes szempontok szerinti szakmai értékelése megteremti a lehetőséget arra, hogy a szülők ne szóbeszéd alapján, hanem a valós szakmai teljesítményt megismerve alkossanak képet egy adott iskoláról.

Arra a kérdésre, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ feladatköre megváltozik-e, azt felelte: a központ működését racionalizálni kell, ami hosszabb folyamat lesz. Hozzátette: januárban a fenntartói feladatok állami átvételéhez centralizált intézményre volt szükség. Egyéves működés után a megyei központok megerősítésével el kell mozdulni a decentralizáció felé. A változások időpontja nagymértékben függ attól, hogy milyen léptékű módosításokat hajtanak végre. Hangsúlyozta: a Kliktől és a Nemzeti Pedagóguskar tagjaitól is várja a konkrét javaslatokat. Érdemben várhatóan januártól foglalkozik majd ezzel a témával.

A délutáni iskolai foglalkozásokat érő kritikai észrevételekről, miszerint sem forrás, sem tartalom, sem iskolaszervezési kultúra nem áll mögöttük, úgy fogalmazott: a bírálatok nem felelnek meg a valóságnak, álproblémák, és alapvető szakmai hozzáértés hiányára utalnak.

A kijelentések tartalmából egyértelműen kiderül, hogy a „kritikusok” vagy nem ismerték az új szabályokat, vagy szándékosan félremagyarázták a törvény betűit – mutatott rá, kiemelve: ez az intézkedés jelentős segítséget nyújt a családoknak és a gyerekeknek, és mivel kérésre felmentést kaphatnak, számukra nem kötelező a délutáni bennmaradás.

Mint mondta, nem is állt szándékukban a gyerekek száz százalékát az intézményekben tartani, azoknak a diákoknak teremtették meg az értelmes, hasznos és szórakoztató időtöltés lehetőségét, akiknek a szülei dolgoznak, és egyedül lennének otthon. Egy nemrégiben készült felmérés eredményeiről szólva az államtitkár elmondta: nő azoknak a felső tagozatosoknak a száma, akik részt vesznek a délutáni programokon, zeneórákon, kézműves- és sportszakkörökön. Minden olyan kritika, amely a rendszert éri, lefordítható úgy is: azt kifogásolják, hogy lehetőséget biztosított az állam arra, hogy a csellengő gyerekek ne az utcán, a plázákban vagy otthon a számítógép, a tv előtt, hanem az iskolában, tanári felügyelettel, társaik körében értelmesen töltsék a délutánt, miközben nem írt elő ilyen kötelezettséget a családoknak.

A tankönyvellátásról elmondta: most már csak olyan szállítási elmaradások vannak, amelyek egy-egy kiadó által le nem gyártott könyvek hiányából adódnak. Ezeket a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) egyedileg kezeli, és próbál megegyezni az érintett kiadókkal, hogy például digitális formában állítsák elő a hiányzó példányokat, illetve tárgyalnak az iskolákkal is a megoldásról. Hoffmann Rózsa emlékeztetett arra, hogy 12 millió tankönyv rendben, tanévkezdésre megérkezett az intézményekbe, a gyerekek 98 százaléka megkapta a kiadványokat úgy, hogy nem kellett sorba állni, és az első naptól lehetett tanítani.

Arról, hogy az idei tapasztalatok alapján várhatók-e változtatások, azt mondta: a Kello több mint egy hónapja jelezte, hogy „egyszerűsíteni, ésszerűsíteni” fogja az eljárásokat, a jelenlegi rendszert. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta, ő is ezt kezdeményezte, mert a biztonságos tankönyvellátás mindennél fontosabb.

Kijelentette: az új szabályozás minden technikai részlettel idejében el fog jutni az iskolákba, és reményei szerint ki fogják küszöbölni a hibákat. Megjegyezte: a Kello összességében jól vizsgázott, hiszen igen kevés ideje volt, hogy felkészüljön erre az óriási feladatra.

Hoffmann Rózsa a köznevelési és felsőoktatási államtitkári pozíció szétválasztásáról azt mondta: januárban is maga kezdeményezte, most még annyira sem bánja. Rengeteg a megújulást szolgáló tennivaló, kevésbé tudott volna részt venni a feladatok sokaságában, ha a két államtitkárság együtt maradt volna.

Arra a felvetésre, hogy vállalna-e még egy ciklust köznevelési államtitkárként, úgy válaszolt: ez a kérdés nem időszerű. Megjegyezte, szűk négy évvel ezelőtt sem pozíciót kapott, hanem egy rendkívül megtisztelő feladat elvégzésére lehetőséget, aminek legjobb tudása szerint igyekezett eleget tenni, és amelynek további folytatása közös érdek.