– Későn jöttem haza tegnap, nincs semmiféle információm az ügyről, hála Istennek – mondja egy fiatal hölgy, gyermekét karján tartva. Hozzáteszi: ha felállítanánk elé tíz embert, nem tudná megmondani róluk, hogy a tőle pár száz méterre élő Friss utcában laknak-e vagy sem.
Hasonlóan szűkszavúak a sátoraljaújhelyi egészségház alkalmazottai is, amikor D. S. felől érdeklődünk.
– Ismertem, persze, de nem tudok válaszolni. Kérem, keressék az igazgatót – mondja például az intézet portása, és szinte szó szerint ugyanezt nyilatkozza nekünk a rendelőintézet és a kórház többi megkérdezett dolgozója is.
Megtaláljuk a gyilkossággal gyanúsított tüdőgyógyász rendelőjét is, amire a román orvos neve nincs kiírva, csak az, hogy szabadság miatt augusztus 31-től október 3-ig nem lesz rendelés. Az igazgatói irodában nem találjuk az intézmény vezetőjét, ám titkárnőjétől megkapjuk Kovács Lajosnak az ügyben kiadott közleményét. Ebben a megbízott főigazgató kijelenti, hogy dr. S. D. kilenc éve a kórház dolgozója, jelenleg a korábban megkért és engedélyezett szabadságát tölti, és a főorvossal szemben munkája során sem szakmai, sem etikai kifogás nem vetődött fel. A közlemény azzal zárul: a kórháznak az üggyel kapcsolatban semminemű információja nincs.
Valószínű, hogy az életvitel-szerűen Sátoraljaújhelyen élő D. S. eltervezte a gyilkosságot: szabadsága első napján utazott ugyanis Nyíregyházára. A rendelő előtt ezért a járókelőktől érdeklődünk. Az elvált, háromgyermekes D. S.-t elvarázsolt embernek írják le, aki egyik pillanatról a másikra képes volt látszólag minden különösebb indok nélkül témát váltani. Egy vendéglőben már egyenesen zavartnak jellemzik a doktort, aki egyszer például minden ok nélkül leteremtette betegét.
