Először Kósa Lajos feleségének ígérték a 800 milliót

2,6 millió eurót ajándékoztak papíron Kósa feleségének, az összeg csak később került volna a miniszter anyjához – írja a Népszava.

A Magyar Nemzetben korábban bemutatott – Kósa által valósnak elismert – közjegyzői irat alapján a politikus 2013 januárjában szerződést kötött Szabó Gábornéval, hogy utóbbi állítólagos 4,3 milliárd eurós, 1300 milliárd forintnyi németországi örökségéből magyar állampapírokat vásárol. Erről az ügyletről született 2015-ben egy újabb közjegyzői irat, amelyből az is kiderült, hogy Szabóné teljes körű rendelkezési jogot adott Kósának az egyik hazai bankban vezetett, megint csak állítólag csillagászati összegű devizaszámlájához.

Kósa korábban azt mondta, hogy a csengeri hölggyel 2012-ben vette fel a kapcsolatot, ám 2016-ban kiderült számára, hogy csaló, aki arra használta a miniszteriális kapcsolatot, hogy kölcsönöket vegyen fel. Ugyanakkor lapunk is megírta, ennek ellenére a Kósa közvetlen munkatársainak számító Fiák István és Orendi Mihály – mellesleg mindketten a politikus által elnökölt Magyar Országos Korcsolyázószövetség (MOKSZ) vezetői – jelenleg is résztulajdonosok egy ingatlancégben az asszonnyal. Kósa még tavaly novemberben is megjelent Szabónéval egy iskolaátadón.

Az ügyről a héten a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tárgyalt volna, ám távolmaradásával a kormánypárti többség működésképtelenné tette a grémiumot – emlékeztet a Népszava. Ezzel lehetetlenné vált, hogy az ellenzékiek feltehessék többek között azt a kérdést a titkosszolgálatok vezetőinek: miként lehetséges, hogy Kósát – aki 2014-től a közelmúltig a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának az elnöke is volt – hosszú éveken át nem egyszerűen az orránál fogva vezették, hanem közokiratok hosszú sora révén még „foghatóvá” is tette őt a csengeri asszony?

Eközben a csengeri nő is nyilatkozott a Blikknek, és az említett óriási vagyon létét bizonygatta: Szabó Gáborné arról beszélt a bulvárlapnak, hogy éppen az apjától örökölt eurómilliárdok sorsát intézi, valamint a szükséges iratokat szerzi be, amelyekkel igazolni tudja a pénz létezését és jogtisztaságát.

„2008-ig az átlagemberek mindennapjait éltem a férjemmel – kezdett a történetbe az asszony. – Ő határőrként dolgozott, én pedig alkalmi munkákat vállaltam a mezőgazdaságban vagy a cukrászatban.”

„Békésen neveltük a négy gyermekünket, és örültünk az unokáinknak. Egy nap azonban kiderült, hogy létezik ez a mesés vagyon, amely az enyém, és nagyságrendileg 1300 milliárd forintot ér. Kaptunk belőle valamennyi előleget, amit megpróbáltunk befektetni.”

„A fiam például boltot és kocsmát nyitott belőle. Adakoztunk is, amennyit tudtunk, segítettünk a környezetünkben élőknek. Amikor a pénz elfogyott, kölcsönkértünk barátoktól, ismerősöktől, abban a tudatban, hogy nemsokára visszaadjuk majd” – elevenítette fel a kezdeteket Mária.