Jövőre korszerűbb és hatékonyabb rendszer váltja fel az OKJ-s képzést

A korábbi hírekkel ellentétben mégsem úgy alakítják át a szakképzést, hogy radikálisan csökkentik a választható szakmák számát, ehelyett az egész Országos Képzési Jegyzéket megszüntetik, és egy teljesen új, korszerűbb rendszert állítanak fel — értesült lapunk. Alapszakmákat ezentúl kizárólag iskolarendszerben lehet majd oktatni, a felnőttképzésben viszont nem lesz korlátozás, annyi specializáció és részszakképesítés jelenhet meg, amennyit a munkaerő­piaci helyzet éppen indokol.

Megmarad a céges keretek közötti oktatás Fotó: MTI/Mészáros János

Pölöskeiné úgy fogalmazott, hogy a felnőttek képzését rugalmasabb, korszerűbb rendszerben fogják biztosítani. – Bár a felnőtt képzők a közel 180 alap-szakképesítést nem oktathatják, a részszakképesítések és az egyéb szakmai képesítések oktatásába bekapcsolódhatnak, ami akár több mint ötszázféle képzést jelenthet. De ezek számát a piaci igények fogják változtatni, hiszen a szakmák specializálódnak, újabb munkakörök jelennek meg – magyarázta a helyettes államtitkár, aki szerint az új felállás lényege, hogy az iskola a stabil alapokat adja, a felnőttképzés pedig a gyors válaszokat teremti meg az aktuális igényekre. A két rendszer így egymásra épül és hatékonyan reagál az ipar kihívásaira, valamint biztosított lesz az egész életén át tartó tanulás lehetősége.

Megemlítette továbbá, hogy harmadik képzési szintként továbbra is megmaradnak a céges keretek között működő, rövid ciklusú vállalati képzések is, amelyeket szintén nem korlátoz senki.

Az OKJ-s jegyzék összesen mintegy 760 államilag elismert szakmai képzést tartalmaz, ami jóval meghaladja az euró­pai átlagot. Németországban például csak 327, Dániában ennél is kevesebb, mindössze 111 szakma tanulható, még sincs arról szó, hogy ott képzetlenebbek lennének az emberek. A hazai széles választékban számos olyan képzés szerepel, ami máshol nem önálló szakmaként, csak valaminek a részeként jelenik meg, ilyen például az emelőgép-kezelő. Probléma továbbá az itthoni széttagoltság és túlzott specializáltság is: míg a németeknél létezik egy komplex asztalos szakma, addig a magyar OKJ-ban asztalos, műbútorasztalos és asztalosipari szerelő is szerepel.

De sok olyan terület is van, ahol az adott munkakör betöltése a nemzetközi gyakorlatban nem feltétlenül igényel szakképesítést, a magyar ágazati jogszabályok mégis túlzott részletességgel előírják, melyik munka milyen OKJ-s bizonyítványhoz kötött: külön képzések révén lehet valaki pél­dául virágkötő, virágdekoratőr, virágkötő és virágkereskedő, illetve virágbolti eladó. Négyféle képzés ugyanahhoz a területhez nyilvánvalóan felesleges.

Legfőképp mégis az okoz átláthatatlanságot, hogy a magyar OKJ egyetlen keretrendszerben tartalmazza az állam által elismert képesítéseket, függetlenül attól, hogy iskolai rendszerben vagy iskolarendszeren kívül valósul meg az adott szakképzés.