Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót, hogy orvoshoz menjen?

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés szerint soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni

a. ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására (…);

b. ha az „Egészségügyi Nyilatkozat”-on nyilatkozat tételére kötelezett munkavállaló, a tanuló vagy a hallgató az ott felsorolt tüneteket észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élőkön. Soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a munkát végző személy a rendelet 2. számú mellékletének III. 1. alpontjában felsorolt tünetek bármelyikét észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élő személyen (7. § (2) bekezdés).

Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet többek között a munkáltató és a munkavállaló is (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (3) bekezdés e) és g) pontok). A munkavállaló fertőző betegségének gyanúja esetén az orvosi vizsgálat adott esetben igazolhatja azt, hogy

a munkavállaló beteg, amely miatt a munkáját ellátni nem tudja,

közegészségügyi okból hatósági elkülönítése, vagy foglalkozástól eltiltása vagy járványügyi zárlat alá vétele miatt keresőképtelen állományba vétele szükséges (a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44. § a) és g) pontjai).

A közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás vagy hatósági elkülönítés okán megállapított keresőképtelenség esetén betegszabadság nem jár, hanem a keresőképtelenség első napjától táppénz megállapítására és folyósítására kerülhet sor.