Rajtunk áll, hogy javunkra fordítjuk-e az összezártságot

A kötelező együttlét gyakran nem örömöt, hanem váratlan nehézségeket támasztott.

A járvány miatt sokan találták magukat összezárva a családjukkal, a kötelező együttlét azonban gyakran nem örömöt, hanem váratlan nehézségeket támasztott, a hírekben a karanténban összezárt családok széthullásáról hallhatunk – írja a ferencesek.hu-n Varga Kapisztrán ferences szerzetes, aki szerint a jelenség ahhoz hasonló, mint amikor a nagy családi összejövetelek idején, az ünnepi készületek legsűrűbb pillanataiban hatalmas veszekedés robban ki a családban. De vajon mi lehet ennek a magyarázata?

Először is meg kell néznünk, milyen változások történtek az életünkben, és hogy ezek milyen hatást gyakoroltak ránk – írja a szerzetes. Úgy véli, a járvány miatt alapvetően alakultak át életünk külső keretei, mindennapi mozgásterünk a lakásra, fizikai kapcsolataink alapvetően a családra korlátozódtak, munkánk, alkotó tevékenységünk, mindennapi rutinunk egy csapásra megszűnt vagy megváltozott. Bizonytalanná váltunk, csapdában érezzük magunkat, és erre mindenki másként reagál. Némelyek úgy tesznek, mintha nem is vennének tudomást a megváltozott körülményekről, mások pánikba esnek, vagy túlreagálják a helyzetet. Mindehhez pedig hozzájön az összezártság élménye, illetve az ingerszegény környezet, ami stresszhelyzetet okoz. „Márpedig egy élőlény a stresszes állapotban fél, és abból vagy el akar menekülni vagy agresszívvá válik” – írja Varga Kapisztrán.

A körülöttünk lévő valóságot nem tudjuk megváltoztatni, a hozzáállásunkat azonban nagyon is. A valódi kérdés tehát, hogy mit kezdünk az elbizonytalanodásunkkal, életünk egyensúlyi helyzetének felborulásával, a szokatlan mértékben ránk nehezedő testi-lelki-szellemi terheléssel, félelmeinkkel, fel-felbukkanó türelmetlenségünkkel és agresszivitásunkkal. A szerzetes szerint ez az a pont, ahol eldől, hogy ez az új állapot javunkra vagy kárunkra válik, építeni vagy rombolni kezd-e bennünk, és rajtunk keresztül környezetünkben.

Varga Kapisztrán írása végén néhány gyakorlati tanácsot is megoszt az olvasóval. Ezek a következők: ne akarjunk mindent most, kényszeresen megoldani, mindig legyen valaki, akinek kiönthetjük a lelkünket, ha arra van szükség, legyen rendszere és kerete az életünknek, és fordítsunk időt saját magunkra is.