Szegénységi bizonyítvány a sorozatos baloldali vereség

Az ellenzéki pártok egy évtizede tartó, permanens politikai sikertelensége egyfelől szétesett világképükre, választási és kormányzati stratégiájuk hiányára, másrészt arra vezethető vissza, hogy képtelenek válaszokat adni a nemzeti együttműködés rendszerére és egységes jövőképet kínálni a választóknak – olvasható a XXI. Század Intézet elemzésében. Galló Béla az Orbán-kormányzat elmúlt tíz évét értékelő, baloldalhoz közel álló intézetek által készített elemzést vizsgálta abból a szempontból is, hogy vajon mennyire felel meg politikai rendeltetésének, azaz az ellenzéki erők ösztönzésének.

Gyurcsányék 2018-ban éppen csak megugrották az ötszázalékos küszöböt Fotó: Mirkó István

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának célja az volt, hogy a politikusok értékelésén túllépve feltárja, mit gondol a magyar társadalom az Orbán-kormány elmúlt tíz évéről. A szép kiállítású, de helyesírási hibáktól sem mentes kiadvány elején azonban rögtön azt olvashatjuk: „Nincsen olyan aspektusa a politikának, a gazdaságnak és a társadalmi viszonyoknak, amelyen ne hagytak volna nyomott (sic!) a miniszterelnök […] által kívánatosnak tartott intézkedések.” Galló Béla szerint egyrészt ehhez hasonló kijelentést tenni nem szociológusok, nem politológusok, de főleg nem közvélemény-kutatók feladata, emellett az olvasó nem szabadulhat attól a gondolattól, hogy a „hejesírás” hiányának problémája nem egyszerű nyelvhelyességi, hanem ennek horizontján jóval túlmutató intellektuális probléma az ellenzék (és ezek szerint nem csak politikusaik) körében.

Az elemző emellett rámutat: a tudományos igény politikai funkcióval is társul, hiszen a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung szóban forgó közös kiadványa – hátterében a Závecz Re­search Intézet közvélemény-kutatási adataival – nyilvánvalóan kurrens ellenzéki látleletet nyújt. Az elmúlt három országgyűlési választás és a három alkalommal is kétharmados parlamenti vereség egyértelmű szegénységi bizonyítvány az ellenzék számára – mutat rá Galló Béla, hozzátéve: az ördög falra festése helyett éppen ideje lenne (és lett volna) némi önkritikának, mert ennek elmulasztása – miként a vizsgált tíz év is bizonyítja – egyben mindig a következő vereség megalapozása is.

Gyurcsányék 2018-ban éppen csak megugrották az ötszázalékos küszöböt
Fotó: Mirkó István

Kellő politikai önkritika hiányában – noha az ellenzék potenciális szavazóbázisa számszerűen jelentős – politikai megformáltsága, hatóereje makacsul jelentéktelen: őszi helyi sikereik nagyrészt a kormányoldal hibáiból, kampánymulasztásaiból következtek, semmint az aktuális ellenzéki összetapadás valós alternatívaképző erejéből. Ennek mind ellenzéki túlértékelése, mind kormányoldali leértékelése indokolatlan, ugyanakkor szakmai tévedés, puszta jóslás volna a 2022-es parlamenti voksolás kimenetelét mindebből előre jelezni.

Csakúgy, mint az őszi eredmény, a pandémia is erősíti a kormányváltó reményeket – mutat rá a XXI. Század Intézet főmunkatársa. Jól illeszthető ahhoz a „jobb híján” stratégiához, amely – ellensúlyozva az ellenzék belső gyengeségeit – eleve külső nyomásoktól, főleg az EU föderalista főáramának fokozódó politikai támadásaitól és/vagy immár a járvány okozta gazdasági-társadalmi nehézségektől reméli a váltás lehetőségét.

A Policy Solutions elemzése a kormánypártok sikereit kizárólag a sikerpropagandának tulajdonítja, Galló Béla szerint azonban ha egy kormány a társadalom által legfontosabbnak minősített intézkedéseivel ilyen mértékben célba talál, akkor azon az ellenzéknek sem ártana elgondolkodnia. Emellett az írás fő politikai – egyértelműen liberális – üzenete az úgynevezett „demokráciahiány”. A Momentum, a DK és az MSZP, illetőleg a hozzájuk terepszínűen idomuló Jobbik közönsége elsöprő többségben félti a kormányoldaltól a demokráciát, ami szerves stratégiai összhangban van azzal, hogy az Orbán-kormány elleni vádakban az EU neoliberális főáramának is ez a központi eleme.

A XXI. Század Intézet főmunkatársa kijelenti: a Policy Solutions elemzése csak a szokásos liberális „antidemokratikus” szörnyülködéseket próbálja számszerűsíteni. Az összegzés szerint „rosszabb, sőt egyre rosszabb a helyzet”, de Orbán még mindig fogja a kormányrudat. Miért? Mert „ördögi”, habár – miként „tudományosan” leszögezik – „a többség szemében mégis sebezhető”. De mitől foghatja még mindig azt a kormányrudat? Hát mert ördögien autokratikus, antidemokratikus, sőt diktátori… Ezt a logikát azonban eddig is ismertük – jegyzi meg Galló Béla némi cinizmussal.