Liberális mese – Még mindig a gyerekek a célcsoport

A Meseország mindenkié című mesekönyv szerzői liberális világlátás szerint mesélnek újra klasszikus meséket. A szerkesztők és a szerzők szerint a könyv fő célja a gyermekek figyelmének felhívása a hátrányos helyzetű kisebbségek, mint például a cigányok, a betegek, öregek, a csonka-bonkák, illetve a bi-, homo-, és aszexuálisok speciális problémáira és társadalmi számkivetettségére.

Illusztráció. Fotó: Jesus Diges Forrás: MTI/EPA/EFE/Jesus Diges

És persze a liberális mesekönyv célja a gyerekek érzékenyítése e társadalmi csoportok speciális problémáira. Aztán a kirobbant botrány hatására gyorsan kihúzták a könyvhöz készült módszertani útmutatóból (!) az óvodásokat, most már csak az alsó tagozatosokat érzékenyítenék – írja a PestiSrácok.

Dr. Kékesi Raymund írása

Illusztráció. Fotó: MTI/EPA/EFE/Jesus Diges

MIRŐL SZÓL A MESEORSZÁG MINDENKIÉ CÍMŰ MESEKÖNYV, ÉS MIÉRT TILTAKOZNAK ELLENE ENNYIEN?

Egyik nap a kisfiú azzal jön haza az óvodából, hogy szeretné kipróbálni, milyen lánynak lenni, és ezért kéri, hogy holnap reggel a testvére szoknyáját vehesse fel. A szülei kissé meghökkenve kérdezik tőle, hogy de hát miért, mi történt, és a gyermek elmeséli, hogy az óvónénivel minden nap olvasnak egy mesét, és az a házi feladat, hogy mindenki játsszon el a gondolattal, milyen lenne, ha fiúból lánnyá válnának és fordítva, és beszélgettek egy meséről, amelyben a hős férfi nővé akart válni…

A gyermek érzékelve a meghökkenés jeleit védekezően azt mondja: de hát a másik mesében az őzbak is sutává akart válni… Nos, megnyugtatom: e párbeszéd egyelőre csak fikció, de ha életbe lép az, amit sok liberális a jelek szerint akar, akkor nem is olyan távoli valóság talán még az Ön számára sem.

A tömegesnek mondható felháborodást éppen az utóbbi váltotta ki, ám a könyvdarálás ellen tiltakozók úgy mutatják be a fentebb érzékeltetett tematikát, mintha a gendertéma a könyvben csupán marginálisan jelentkezne a többi felsorolt társadalmi csoport problémái mellett. A könyvet védő egyik közlemény szerint a cenzúra és a „politikai célú könyvrombolás Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik”, sokan pedig egyenesen a nácizmusra asszociáltak, kifejtve, hogy minden gondolkodó ember számára evidens, hogy ugyanez a gondolkodás vezetett a II. világháború idején a cigányság és a zsidóság elgázosításához (sic!).

A LIBERÁLIS VÉLEMÉNYTERROR ÚTHENGERE TALÁN MEGAKAD VÉGRE

Kissé paradox módon azonban a magyar közbeszédben a náci jelző kezd a normális szinonimája lenni, a liberális pedig az idiótáé, hisz az emberek jelentős részének kezd elege lenni abból, hogy aki keresztyén és konzervatív alapokon állva mást mond, mint a liberálisok, az náci vagy fasiszta.

A mesekönyv védelmezői mellettünk, tiltakozó polgárok mellett azokat a szakembereket is megpróbálják szakmai és morális szempontból ellehetetleníteni – például Bagdy Emőkét –, akik pszichológiai és pedagógiai szempontból, kizárólag szakmai alapon kifogásolják a könyv gyermekek kezébe adását. A liberális véleményterror úthengere látszólag az elmúlt évtizedek propagandájával jól megágyazott, már megszokott útvonalán közlekedik, ám elképzelhető, hogy ezúttal végre a polgári ellenállás és a tények megismertetése végre megakasztja.

AMIRŐL A MESEKÖNYV VÉDŐI NEM BESZÉLNEK: A MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ ÉS OKTATÁSI TERV

A 2020. október 6-án felvett Plebejus Polbeat című műsor előtt fél órával ugyanerről a linkről általam kinyomtatott verzió címlapján még az szerepelt, hogy Meseország mindenkié – foglalkoztatástervek óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak.

A módszertani útmutató október 10-e előtti címlapja. Fotó: pestisracok.hu

Félig-meddig természetesen igaz a napokban elhíresült LMBTQ-mesekönyvet védők érvelésének az a része, hogy ez a könyv végső soron csupán egy mesekönyv a sok közül, és egyetlen szülő sem kell megvegye, ha nem akarja. Ezzel és a fentebb bemutatott, az LMBTQ-tematikát eljelentéktelenítő pszichológusi és egyéb nyilatkozatokkal azonban az a gond, hogy eltakarják a könyv íróinak és szerkesztőinek valódi célját, azaz a genderideológia terjesztését az általános iskolákban és az óvodákban.

Noha a könyv szerkesztője, Nagy Boldizsár így utólag valamilyen okból beismeri, hogy a kiadványuk egyáltalán nem ovisoknak és nem óvodákba való, és azt állítja, nem írtak ajánlást arra vonatkozóan, melyik korcsoportnak szánják a könyvet, sajnos ez az állítása nem igaz. Erre egyértelmű bizonyíték a könyv óvodai és általános iskolai oktatásához készített, 41 oldalas, az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (EJHA) tagjai által készített Meseország mindenkié oktatási terv, amelyből kiderül az alkotó közösség valódi célja.

Nem véletlen, hogy a módszertani útmutatóról a könyv liberális védelmezői egyáltalán nem beszélnek. Bár a módszertani útmutató online elérhető változatának címlapján jelenleg csupán az szerepel, hogy foglalkoztatástervek pedagógusoknak, ez nem volt mindig így. A 2020. október 6-án felvett és 10-én adásba került, Plebejus Polbeat című műsorban a mesekönyvről elhangzott beszélgetésünk előtt fél órával ugyanerről a linkről általam kinyomtatott és a televíziós műsorban bemutatott verzió címlapján még az szerepelt, hogy „Meseország mindenkié – foglalkoztatástervek óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak”. Az utólagos változtatás (hamisítás?) célja nyilvánvalóan nem más, mint figyelemelterelés.

A módszertani útmutató óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak való címzése annyira nem tévedés eredménye, hogy egyebek mellett például az Avarbarna című meséhez kapcsolódó, „ÁLTALÁNOS NEMI SZEREPEK FELCSERÉLŐDÉSÉNEK, KIBŐVÜLÉSÉNEK ELFOGADÁSA” című gyakorlat megjelölt korosztálya „óvoda nagycsoport és alsó tagozat”.

A módszertani útmutató október 10-e utáni címlapja. Fotó: pestisracok.hu

A gyakorlatok elvégzéséhez nyilvánvalóan a mesét is meg kell ismertetni az olvasókkal, tehát ez nekik van ajánlva, a program bevezetése esetén pedig értelemszerűen kötelezővé téve.

Túl azon, hogy magában a Meseország mindenkié című könyv egy másik meséjében például a királyfi a másik királyfit akarja elvenni feleségül, érdemes érzékeltetni néhány konkrét kérdést és gyakorlatot (óvodásoknak és/vagy általános iskola alsó tagozatos gyerekeknek tervezett gyakorlatot) a módszertani útmutatóból:

Mit gondolhattak a katonatársai a lányról, immár fiúként?

Mi lenne, ha fordítva alakult volna a mese: a mesehős egy hős férfi, aki nővé akar változni. Miket csinálna, miután átváltoztatta őt Poszeidón (ugye nem katonának állna, hanem…)? Hogyan fogadták volna őt a többiek?

El lehet játszani a gondolattal: a lányok fiúk lesznek és fordítva (akár mondhatjuk nekik azt, hogy egy napra). Hogyan változna meg az a napjuk?

A hasonló példákat hosszasan sorolhatnám. A módszertani útmutatót tehát amellett, hogy a hagyományos családmodellt és a szülői tekintélyt számos helyen próbálja megkérdőjelezni a gyermekek elméjében (de e része külön cikket érdemel), végigkíséri a fiús és lányos szerepek felcserélésének gyermekek számára felkínált lehetősége, mint játék. Azaz gyakorlat, és például az a látszólag ártatlan kérdés is felmerül benne, ahogy arra már a bevezetőben is utaltam, hogy miképp fejeznék be a gyermekek az egyik állatmesét, „…ha őzünk egy bak, és épp el akarja hagyni az agancsát, hogy suta lehessen”.

A TÁRSADALMI ELLENÁLLÁS FONTOSSÁGA

Nem kérdés – és az amerikai példák feketén-fehéren igazolják –, hogy az ilyen jellegű, a normalitással szembemenő érzékenyítés gyermekekre gyakorolt káros hatása felmérhetetlen és visszafordíthatatlan.

Azokban a demokrata vezetésű USA-tagállamokban ugyanis, amelyek oktatási intézményeiben az elmúlt évtizedekben már bevezették a hasonló „érzékenyítő programokat”, a programokon átesett fiatalok alig 70%-a vallja magát heteroszexuálisnak, a többi pedig az LMBT- (stb.) skála különböző fokain helyezi el magát, ám a még ellenálló republikánus államokban egészen más a helyzet.

Mivel a hasonló jellegű érzékenyítő programokat több önkormányzat bevezette az önkormányzati oktatási intézményekben, nem kérdéses az sem, hogy mi várható a központi szabályozást illetően, ha esetleg a balliberális pártszövetség hatalomra jut. Fontos ezért, hogy szükség esetén társadalmi nyomással kényszerítsük ki a bemutatott érzékenyítési programoktól és a kérdéses LMBTQ-mesekönyvtől való elhatárolódást minél több mértékadó – és döntési helyzetben lévő, vagy ilyen helyzetre esélyes – politikustól, ahogy azt példamutató és megnyugtató módon Borbély Lénárd, Csepel fideszes polgármestere már megtette.

A magyarok többsége szerint nem való az óvodákba az LMBTQ-érzékenyítés

Mint arról korábban beszámoltunk, a magyarok döntő többsége szerint az óvodákban és általános iskolákban nincs helye az LMBTQ- és transznemű életvitelt bemutató érzékenyítő kiadványoknak.