A maffiamódszerekkel kampányoló baloldalból elegük lett az embereknek

Nem bánja, hogy országos hír lett a pécsi baloldali kampánykivetítő áramtalanításából – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Hoppál Péter, akit április harmadikán ismét megválasztottak Pécs és környéke országgyűlési képviselőjének. A fideszes politikust arról is kérdeztük, minek köszönheti, hogy magabiztosan nyert egy ilyen nehéz körzetben. A honatya szerint a baloldal maffiamódszerekkel támadta meg a családját a kampányban, de minden ilyen próbálkozás visszahullott rájuk.

– Miben hasonlít Péterffy Karácsony Gergelyre?
– Ugyanúgy azt mantrázza, hogy a kormány bünteti a várost, mert baloldali vezetése van. Azt már nem említi meg soha, hogy mondjuk a közbenjárásomra Pécs százszázalékos kompenzációt kapott a kiesett iparűzési adó összege után. Egyébként ezért ­Péterffy Attilával közösen lobbiztunk a kormánynál, még ha ezt a nyilvánosságban nem is szívesen reklámozza, de Mel­lár Tamást sehol se láttam. Ha már itt tartunk, nem tudok egy olyan dolgot említeni, amit Mellár Tamás megpróbált volna elintézni a város érdekében. Soha semmilyen tárgyaláson, amit a kormánnyal folytattam, ahol lobbizhatott volna Pécsért, nem láttam. 

Visszatérve az eredeti kérdésére: Péterffy Attila hiá­ba áll bele abba a Budapestről elvárt kampányba, hogy a kormány megfojtja Pécset.

Az Orbán-kabinet többlettámogatást nyújtott a városnak a pandémia alatt, és akkor még nem említettem a munkahelymegtartási támogatások milliárdjait, amit a pécsi cégek kaptak. De említhetném a beruházási támogatások tízmilliárdjait is, amit a pécsi vállalatok és a Pécsi Tudományegyetem kapott. Ha Péterffy Attilának igaza lenne, akkor mi magyarázza azt, hogy Szeged és Miskolc szépen fejlődnek baloldali polgármester vezetése alatt is?

– Az imént azt fejtegette, hogy valószínűleg ezúttal egyes ősbalos szavazók is önt találták a legalkalmasabb jelöltnek. Mi lehet ennek az oka?
– Bizonyára sokan belátták közülük, hogy az ő érdekeiket is képviselem. Úgy lehettek vele, hogy nem kell engem szeretni meg mindenben egyetérteni velem, de ha én vagyok a képviselő, akkor biztonság és kiszámíthatóság van. A körzetem polgármestereivel is hasonló a helyzet, biztos, hogy ez is sokat segített. 

Lehet, hogy sok mindenben teljesen mást gondolunk, más a meggyőződésünk, de tudtunk együtt dolgozni az adott településért az elmúlt négy évben, félretéve a pártpolitikát és a világnézeti különbségeket. Ez sok baloldali szavazót is meggyőzhetett arról, hogy jobb választás lehetek az ellenfelemnél, aki gyakorlatilag nem is Baranyában, hanem Pest megyében él.

Az a célom, hogy a következő négy évben is ugyanígy, minden politikai szakadékot áthidalva együtt tudjak dolgozni a körzetem polgármestereivel.

– Talán nem tőlem hallja először ezt a sztereotip megközelítést, de nehezen tudom elképzelni, hogyan ért szót egy egyházzenész például nyugdíjas komlói bányászokkal vagy az ő lányaikkal, fiaikkal. Megbíznak önben?
– Valamiért tiszteletbeli bányásznak fogadtak a bányászszervezetek vezetői. Persze sokat kellett dolgozni ezért, nem jött magától. A 2014-es választáskor a huszonhárom komlói szavazókörből mindössze hetet nyertem meg. A következő négy évben nagyon sokat segített, hogy én lehettem a kulturális államtitkár. A kulturális alapellátás új, általam hozott irányában a vidék kiemelt helyen szerepelt, így a körzetem településein, köztük Komlón is hozzám kötötték a kulturális beruházásokat. Az egykori bányászváros szívé­ben egyébként épp most is új kulturális intézményeket építünk kormányzati segítséggel.

– Végül javultak az eredményei Komlón?
– Igen, 2018-ban mind a huszonhárom szavazókörben nyertem, és idén is a többségükben nekem sikerült győznöm annak ellenére, hogy közösen indított ellenem a baloldal egy eredetileg komlói jelöltet.

– Említette a szakadékok áthidalását a más világnézetű polgármesterekkel. Pécsett elég mély a szakadék. Biztos, hogy a piros lap felmutatása nem mélyíti tovább?
– Két külön dologról van szó. A piros lappal, mint mondtam, a pécsiek ítéletét tolmácsoltam, de ez nem jelenti azt, hogy a város érdekében ne lennék kész együttműködni a pécsi polgármesterrel. Van tizennyolc település a parlamenti körzetemben. Ezeknek a településeknek a választóit tisztelem meg azzal, hogy az általuk választott helyi vezetőkkel igyekszem közösen dolgozni. Ezt a lehetőséget rendszeresen felkínálom mind a tizennyolc polgármesternek, így tettem 2018-ban is, akkor mind a tizennyolcan pozitív választ adtak. Csakhogy 2019-ben polgármester-választások zajlottak országosan. Jöttek új településvezetők a falvainkba is, és Pécsen is polgármesterváltás történt. Az újoncoknak akkor ugyanúgy felkínáltam, hogy dolgozzunk együtt, és ehhez gesztusokat is tettem. 

Minden évben karácsonykor tartok például egy vacsorát, ahová az összes polgármesteremet elhívom, attól függetlenül, hogy milyen a pártpolitikai vagy világnézeti hovatartozása. A 2019-ben megválasztott, önmagukat baloldaliként azonosító polgármesterek szépen lassan megismertek, tavaly, tavalyelőtt már szívesen részt is vettek a karácsonyi vacsorán. Péterffy Attila az egyetlen kivétel, ő egyszer sem jött el. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy nem teljesen olyan a kapcsolatunk polgármester úrral, mint ahogy az kívülről sokszor látszik. Számos alkalommal egyeztettünk négyszemközt az elmúlt két évben, és mindig sikerült kulturáltan megvitatnunk a felmerülő kérdéseket.

– A kampány viszont biztosan nem tett jót ennek a viszonynak, hiszen ellenfelei hadjáratot indítottak ön ellen, amiből az önkormányzat sajtótermékei is kivették a részüket. A polgármester politikai ellenfeleit rendre ütlegelő városházi lapban is megjelentek azok a vádak, miszerint Hoppál Péter felesége a semmire kapott fizetést az előző városvezetés alatt egy önkormányzati cégtől. Megtették a feljelentést, amit ígértek?
– Először is tegyük egyértelművé: maffiamódszernek tartom, hogy mivel a baloldal soha nem talált semmit, amit ellenem felhozhatna, ezért a családomat kezdi el támadni, hogy megfélemlítsen. 

Az, hogy ocsmány, hazug vádakkal illették a feleségemet a balos sajtóban a polgármesternek dolgozó »elszámoltatók« úgy, hogy ki is írták a teljes nevét az álhíreikben, miközben még a gyilkosok nevét sem szokás kiírni, míg nincsen jogerős ítélet, elfogadhatatlan.

Miután megtámadták a családomat, két napon belül ötszáz oldalnyi bizonyítékot gyűjtöttünk össze arra, hogy a feleségem mit és mennyit dolgozott a cégnél. Ha ezt nem találják az önkormányzatnál, akkor valakik okiratot hamisítottak és eltüntették a dokumentumokat.

– Pontosan mit dolgozott a felesége?
– Hat évvel ezelőtt, két éven át külsősként kisegítő munkát végzett a városi kommunikációs cégnél. Korrektúrázásban és nyelvhelyességi kérdésekben kértek tőle segítséget. Mindezt körülbelül nettó százhatvanezer forintért havonta. És igen, megtettük a feljelentést, érik egy rágalmazási büntetőper, melyben kiderülhet, hogy tényleg eltüntettek iratokat. Túltolták. Visszahullott rájuk a rágalom, lehet, hogy a nagyarányú győzelmemhez ez is hozzájárult.

– Nem aggódott, hogy a híres áramtalanítási ügy önre hullik ugyanígy vissza?
– Nem gondolkodtam ilyeneken. A hazugság elleni igazságérzet fűtött. Azt tudni kell, hogy már napok óta hallgattuk a szomszédos megyeházán, ahol az irodám is van, a Széchenyi téren felállított ócska baloldali propagandát sugárzó kivetítőt. Csak úgy ontotta a hazugságokat. Talán még ezt is elviseltem volna, de az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor az ’56-os baranyai hősök sajtótájékoztatót szerettek volna tartani a megyeházán. Arra akarták kérni ezek a tiszteletreméltó idős emberek a pécsi választókat, hogy a kommunistákkal jogfolytonos baloldal helyett Kővári Jánost és engem támogassanak. Csakhogy behallatszott a sajtótájékoztatóra kijelölt terembe a propagandát árasztó hangszóró. Méltatlan lett volna, ha nyolcvanöt-kilencven éves, Kádár börtöneit megjárt hősöknek ilyen hazugságok hangzavarában kell beszélniük, úgyhogy kimentem, és arra kértem a kivetítőre vigyázó biztonsági őrt, hogy legalább erre a kis időre állítsák le. Azt mondta, nem teheti, a főnöke pedig rám nyomta a telefont, úgyhogy intézkedtem. A jegyzőkönyv kedvéért: nem rongáltam meg semmit, csak széthúztam három kábelt. A kampányfőnököm persze kicsit megijedt, de én akkor nem a kampányszempontokon gondolkodtam. Toller László vagy Páva Zsolt vezetése alatt nem fordulhatott volna elő, hogy az ország legszebb főterén ilyen ócska propagandát üvöltethessen bárki.

– Tehát akkor ez véresen komoly volt, ma viszont már inkább derülnek rajta az emberek. Valóságos mém lett a történetből. Bánja?
– Egyáltalán nem. Sokan megkerestek utána, hogy jól tettem, és biztos vagyok benne, hogy hálásak voltak az akkor a Széchenyi téren kávézók is. Annak pedig kifejezetten örülök már, hogy az „áramtalanítás” hozzám köthető fogalommá vált, amivel sokaknak önfeledt pillanatokat okoztam.

Borítókép: Hoppál Péter