– A héten letették a hivatali esküjüket az ötödik Orbán-kormány miniszterei, a kabinet pedig jelentősen megváltozott. Mit jelentenek ezek a munkára nézve?
– A kormány szerkezetét az előttünk álló évek legfontosabb feladatai határozzák meg. Ez igaz a hivatalban lévő miniszterek személyére és a minisztériumok közötti munkamegosztásra is. Az előttünk álló legfontosabb feladat az, hogy megőrizzük Magyarország biztonságát és megvédjük a magyar családokat a háború gazdasági következményeitől. Ha végignézünk a kormánynévsoron, akkor azt látjuk, hogy nagy tapasztalatú és komoly politikai múltú emberek kaptak felkérést. Biztos vagyok benne, hogy jól szolgálják majd a hazájukat.
– A kormány összetételét látva megállapítható, hogy jelentős a gazdasági súlypont az új kabinetben. Mi ennek az oka?
– Sok célt együttesen kell a szemünk előtt tartanunk. Egyrészt kezelni kell a mostani gazdasági kihívásokat, ami nemcsak az elhibázott szankciók elleni fellépést jelenti, hanem azt is, hogy növekedő pályán kell maradnunk. Tavaly a járvány nehézségei ellenére hét százalékkal nőtt a magyar gazdaság, ezt a gyarapodó lendületet szeretnénk fenntartani. Ezt tükrözi a minisztériumok munkamegosztása, de a kormánynak arra is választ kell adnia, hogy a hosszú távú gazdasági növekedést és technológiai fejlődést milyen döntések szolgálják. Itt a Kulturális és Innovációs Minisztériumra, valamint a Technológiai és Ipari Minisztériumra kiemelt szerep hárul majd. Továbbá van egy vitánk az európai uniós forrásokról, amelyek nem kegyelemadományok, hanem járnak Magyarországnak. Folyamatosak a tárgyalások Brüsszellel, mind a hagyományos, uniós költségvetési források, mind a helyreállítási alap ügyében, amelyeket politikai okból tartanak vissza. Nekünk az a célunk, hogy megállapodjunk. Az ideológiai jellegű nyomásgyakorlásnak nincs helye a költségvetési tárgyalásoknál, főleg nem egy háború árnyékában.
– Azonban az Európai Unió folytatja az ideológiai vitákat, elég csak az olajembargó körüli huzavonára gondolni.
– Komoly akarat van egyes uniós döntéshozók részéről, hogy bevezessék az olajembargót és más energetikai szankciókat, de a helyzet az, hogy egységességre van szükség, nemcsak politikai értelemben, hanem a döntéshozatalt tekintve is. Nem hozhatnak az akaratunk ellenére ilyen döntést. Mi közöltük, hogy elmegyünk akár a vétóig is, ha olyan döntést akarnak hozni, ami atombombával egyenértékű a magyar gazdaság számára. A hatodik szankciós csomag bevezetése ellátásbiztonsági zavarokat és áremelkedést hozna magával. Nem tudják lenyomni a torkunkon ezt a szankciós csomagot, mert ha megtennék, az az uniós jog megerőszakolása lenne. Az energetikai szankciók korlátosságát jól mutatja, hogy Oroszország már áprilisig megkereste energiahordozókból azt az összeget, amit tavaly egész évben. Nekik nem annyira fáj, az európai gazdaságnak nagyon is. Az IMF számításai szerint az energetikai szankciók kiterjesztése akár három százalékkal is visszavetheti az európai gazdaságot. Észnél kell lennünk.
– Kinek az érdekeit képviselheti az Európai Unió az olajembargó ügyében?
– Ahány ország, annyiféle helyzet az energiaszektorban. Vannak olyan országok, amelyek sokkal könnyebben meg tudják oldani, hogy kiváltsák az energiaszállításokat, mivel van tengerük. Magyarország nincs ilyen szerencsés helyzetben. A kormányzás kezdetén kilencvenszázalékos volt az orosz olajimporttól való függésünk, amely most valamivel több mint hatvanszázalékos. Ez még mindig jelentős nagyságrendű kitettség. Amikor belerángatnának minket az olajembargóba, ezt egyszerűen nem veszik figyelembe. Nem ez az egyetlen jele a politikai érzéketlenségnek. Több uniós döntéshozó életmódtanácsokat osztogat az európai állampolgároknak. Timmermans alelnök úr azt mondja, hogy autó helyett járjunk biciklivel, ruha mosása helyett inkább szellőztessünk, és fürödjünk kevesebbet. Kísérteties a hasonlóság Márki-Zay kapitány úr életvezetési tanácsaihoz. Kíváncsi lennék, hogy az említett úriemberek saját életükben követik-e ezeket a jó tanácsokat. Aligha. A brüsszeli politikusoknak az életmódtanácsok helyett inkább olyan megoldásokban kellene gondolkodniuk, amelyek úgy szolgálják a béke ügyét, hogy közben nem jelentenek láblövést az európai gazdaság számára.
– A kormány egyik fontos intézkedése volt az extraprofitadó bevezetése. Várható, hogy Brüsszel támadni fogja a döntést?
– Fel vagyunk készülve erre is. Ettől függetlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy legyenek ilyen alapok, mert így tudjuk fenntartani a rezsicsökkentést, és így erősíthetjük tovább a honvédséget. A szokásos eljárásrendben bármit hajlandók vagyunk megvitatni az Európai Bizottsággal, de egy alapelvhez ragaszkodunk. Elvárjuk, hogy azok a vállalatok is járuljanak hozzá a családok védelméhez, amelyek az elmúlt időszakban extraprofitot halmoztak fel. Például a bankszektornak jelentős pluszbevétele származott abból, hogy – a jegybanki alapkamat emelkedésével is összefüggésben – magasabb árakon nyújtottak hiteleket, miközben a betéti kamatok nagyságrendje alacsony szinten maradt. Ez önmagában jelentős extraprofitot eredményezett a bankoknak.
– Ha Brüsszelből még nem is, de a magyar baloldal részéről már megjelentek a negatív hangok a különadóról.
– Egy szót biztosan nem tudok használni ezzel kapcsolatban, ez pedig a „meglepő”. A 2010-es kormányváltást követően voltak már hasonló vitáink, és mint a svájci óra, olyan pontosan képesek hozni a nagy nemzetközi vállalatok által elvárt álláspontot. Már most látszik, hogy a baloldal megint az ő oldalukra állt. Sajnálom, mert sokféle okuk lenne arra, hogy tanuljanak az április 3-i választás eredményéből, mivel azért is kaptak ki, mert a meghatározó ügyekben nem az ország érdekeit nézték, hanem külföldi elvárásokhoz igazodtak.
– A tizedik alaptörvény-módosítás után a kormány bevezette a háborús veszélyhelyzetet. Miért volt szükség erre a változtatásra?
– A háborús veszélyhelyzet gyorsabb döntéshozatalt tesz lehetővé. Normális ügyrendben egy jogszabály elfogadása négy-öt hétbe is telhet, mégpedig járvány vagy háborús konfliktus idején ez túlságosan sok idő. Veszélyhelyzet idején a döntések akár pár óra alatt is megszülethetnek. Az árstopokra vonatkozó döntések is ilyen veszélyhelyzeti döntések voltak. Hagyományos ügyrendben ezek az intézkedések csak sokkal később léphettek volna életbe, így sokkal nagyobb lett volna a magyar családokra nehezedő teher. A járvány időszaka is bemutatta, hogy a kormány nem élt vissza a veszélyhelyzettel, és azt a hatékonyabb döntéshozatal szolgálatába állította. Az sem mellékes, hogy az egész világot megjárt híresztelések ellenére a parlament még a pandémia legnehezebb időszakában is végig ülésezett, a kormány tagjai mindvégig személyesen válaszoltak az ellenzéki felvetésekre.
– Sokszor hallani, hogy a veszélyek korát éljük. Adott esetben szükség lehet emiatt újabb alaptörvény-módosításra?
– Nincs most napirenden, a mostani jogi keretek szerintem megfelelő alapot nyújtanak a gyors döntéshozatalhoz.
– Milyenek az eddigi tapasztalatai az új Országgyűlésről?
– A kormány teszi a dolgát, már az eskütétel utáni napon is komoly döntések születtek. Eközben az ellenzék a helyét keresi. Vannak, akik úgy reagálnak a történelmi mértékű vereségre, hogy hanyagolják a parlamenti munkát, míg mások továbbra is magas fordulatszámon pörgetik a harsányságot. Jakab Péter pont olyan felszólalást tett pár napja a Házban, mint fél éve, mintha mi sem történt volna, nem csökkent volna a pártja harmadára. Vannak azért olyanok is, akik higgadtabb tónust ütnek meg. Az LMP mintha nem ülne fel a Demokratikus Koalíció vezette harsánysági vonatra. A baloldal belső ügye, hogy milyen politikát folytatnak a jövőben, de én azért szeretném, hogy legyen nemzeti egyetértés olyan ügyekben, hogy nem támogatunk olyan szankciókat, amelyek károsak Magyarország számára, távol tartjuk az országot a háborútól, valamint egyetértünk a meglévő családtámogatási rendszer fenntartásában.
– Egy parlamenti felszólalásában Gyurcsány Ferenc illegitimnek nevezte az új kormányt. Mi a véleménye a DK-vezér szavairól?
– Amikor a saját népére lövetett, az volt törvénytelen. Nehéz eldönteni, hogy miért mond ilyen sületlenségeket. Ne zárjuk ki, hogy az esetében szimpla feltűnési viszketegségről van szó. Másfelől ezzel indokolja, hogy nem akarnak részt venni a parlamenti munkában. Ettől a felszólalástól eltekintve a Gyurcsány-párt az új ciklusban nem vett részt a napirend előtti vitákban. Erre korábban nem volt példa. Furcsa és méltatlan, hogy olyanok kérték a választók bizalmát parlamenti munkára, akik utána be sem járnak, de a fizetést azért felveszik. A politika baloldala az egyetlen hely, ahol ezt meg lehet tenni Magyarországon.
– Jakab Péter pedig feltűnően hallgat, amikor a Jobbikot érintő nemierőszak-botrány szóba kerül.
– Több hete várjuk Jakab Péter részletes magyarázatát az esetről, már csak azért is, mert jelen volt a szóban forgó rendezvényen. Legalább egy bocsánatkérés vagy az elkövetőtől való elhatárolódás is minimum elvárható lenne. Egy biztos: ha tized ilyen súlyú eset történne a mi oldalunkon, akkor nemcsak a Jobbik, hanem az összes baloldali párt, a jogvédő szervezetek és még a nemzetközi szereplők is lemondásokat követelnének, most viszont mindenre síri csend telepedett. A képmutatás csendje ez. A Jobbik lefelé tartó spirálban van, egyik botrány éri a másikat, csak lefelé. Ebben semmi meglepő nincs. Egyenes következménye annak, hogy a baloldalba olvasztottak egy egykori nemzeti pártot, a választóik viszont nem tartottak velük Gyurcsány nappalijába. Onnan már nem lesz visszaút.
