Romba döntötték az LMBTQ-lobbi egyik „tézisét”

Felelős szakemberek szavai mellett most már kutatás is bizonyítja, hogy a pubertáskor idején előforduló nemi identitászavart a legtöbben egyszerűen kinövik. A több ezer gyermek fejlődését hosszú távon vizsgáló kutatók szerint felháborító az LMBTQ-lobbi által erőltetett „nemmegerősítő” hozzáállás, amely hormonkezelésekbe, majd akár műtétekbe hajszolja a kiskorúakat.

2164843965 Fotó: Doug McLean

Nem először – és feltehetően nem utoljára – döntötte meg a nemzetközi ­LMBTQ-mozgalom egyik központi „tézisét” egy hosszú távú tudományos kutatás. Ebben holland tudósok mintegy 2700 gyermek fejlődését követték 11 éves koruktól a húszas éveik közepéig. Háromévente interjút készítettek velük, amelyekben felmérték, milyen érzéseik és ­viszonyulásaik vannak a saját nemükkel kapcsolatban. Mindezek alapján pedig kiderült: a nemi identitászavar egy bizonyos korban nem szokatlan jelenség, később azonban elmúlik.

Az Axioma.hu által ismertetett felmérés elején a 11 éves gyermekek 11 százaléka számolt be arról, hogy valamilyen szinten elégedetlen a saját nemével. 14 év elteltével, vagyis 25 éves korukra ez az arány azonban rendkívüli módon lecsökkent: ekkor mindössze négy (!) százalékuk fejezett ki valamilyen fokú elégedetlenséget. Fontos azt is megjegyezni, hogy ebben a négy százalékban azok is benne vannak, akik csak ritkán éreztek némi fenntartást saját nemükkel kapcsolatban, napjaik túlnyomó többségében azonban teljesen elégedettek voltak azzal.

„A jelenlegi tanulmány eredményei segíthetnek a serdülőknek annak felismerésében, hogy teljesen normális, ha ebben a korszakban kétségeik vannak identitásukkal és nemi orientáció­jukkal kapcsolatban, és ez viszonylag gyakori is” – összegeztek a kutatók. A felelős szakemberek hozzáállását tehát most már kutatás is megerősíti, miszerint ebben a korban szinte törvényszerű, ha a gyerekek rövidebb időszakra elbizonytalanodnak, hiszen ez a fejlődésükkel együtt járó jelenség.

Erre alapozva végzetes hiba lenne a transzmozgalom követelésének megfelelő veszélyes eljárásoknak, pubertásblokkolóknak, hormonkezelésnek, alkalmasint pedig egyenesen nemátalakító műtétnek alávetni őket.

– Az a tény, hogy az elégedetlenség aránya már néhány évvel később is alacsonyabb, azt sugallja, hogy az emberek túlnyomó többsége számára a megfontoltság és az óvatosság lesz a legjobb megközelítés, nem pedig állandó műtétek vagy hormonterápiák – mondta Patrick Brown, az Ethics and Public Policy Center munkatársa a ­Daily Mailnek. Az ­Axioma.hu által idézett nyilatkozatában a szakember hozzátette,

ennek megfelelően a kiskorúak nemi átállását tiltó politikáknak nagyon is van értelmük.

– Mindenki tudja, aki valaha volt tinédzser, hogy a pubertás és annak utóhatásai a hormonális hullámok, a fizikai változások és a szociális bizonytalanság zavaró időszaka lehet. Nem meglepő, hogy a testével való elégedetlenség legmagasabb aránya ebben az időszakban tetőzik – fogalmazott Patrick Brown. Nem kertelt a lapnak Jay Richards, a Richard és Helen DeVos Élet-, Vallás- és Családközpont igazgatója sem.

Felháborító a nemmegerősítő gondoskodás

Több mint egy évtizede tudjuk, hogy a legtöbb gyerek, aki szorong, később feloldja ezeket az érzéseket, ­egyszerűen elmúlnak, a pubertás időszakában pedig természetesek. Ez a tény világossá teszi, miért olyan felháborító a kiskorúakkal kapcsolatos »nemmegerősítő« gondoskodás, ami végül sterilizációhoz és sok esetben a természetes szexuális funkció teljes elvesztéséhez vezet. Nincs bizonyíték arra, hogy ez hosszú távon segíti a kiskorúakat

– jelentette ki a Daily Mailnek a szakember, aki szerint ezzel ráadásul átmeneti pszichológiai tünetekre hivatkozva medikalizálják a gyerekeket (a medikalizáció az a jelenkori tendencia, hogy egyre több, alapvetően nem egészségügyi problémát szeretnénk orvosi úton megoldani – a szerk.).