Családügyben dacolunk a korszellemmel

A felnőtt lakosság nagy többsége még ma is a férfi-nő kapcsolatot, illetve az egyéb vérségi és jogi kapcsolati formákat fogadja el családként Magyarországon. Az is biztató, hogy a fiatalok alapvetően tartós heteroszexuális párkapcsolatban, sőt házasságban kívánnak élni, és döntő hányaduk tervez gyermeket. Ám egy friss, széles körű kutatás szerint ma már hazánkban is a társadalom csaknem harmada családnak tekinti az azonos nemű párokat, nem függetlenül attól, hogy a liberális szellemiség térnyerése folytán világszerte egyre képlékenyebb a család definíciója.

Budapest, 2020. október 27. Kisgyermekes család sétál az õszi színekre váltott díszfák között a Somlay Artúr sétányon. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

Több mint hatvanezer ember bevonásával végzett családkutatást 2021-ben a Századvég Alapítvány, amelyből negatív tendenciák is kirajzolódnak: egyre nő a gyermektelenek száma, és egyre több hatás rombolja a családi értékeket, megkérdőjelezve a család fogalmát is. A rendkívül nagy mintájú felmérést elemző tanulmányokat rendezi kötetbe a Család – érték – tér (Tanulmányok a családi értékekről) című könyv, mely a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, vagyis a KINCS és a Századvég együttműködésében a minap jelent meg. Panyi Miklós, a Miniszterelnökség ­stratégiai államtitkára már a könyv bemutatóján leszögezte: nemcsak a gazdasági és társadalmi folyamatok okozta kihívásokkal kell megküzdeni, hanem az agresszív, liberális szellemiséggel is, amely azt célozza, hogy a hagyományos társadalmi normákat szétbomlassza, a biológiai kétneműséget megkérdőjelezze, a keresztény kulturális örökséget, sőt a nemzetet magát is szétverje.

A liberális szellemiség térnyerése azt is összekuszálja, mit tekintünk családnak (Fotó: Pexels)

 

Családok szétzilálása

A kötet bevezető, A család(fogalom) pluralizálódása a magyar társadalomban című tanulmánya érdekes képet fest erről a bomlasztásról, illetve arról, mit, kiket tartunk ma családnak. „Évtizedek óta lezáratlan tudományos, politikai és ideológiai viták tárgya a család fogalmának meghatározása” – olvasható Gyorgyovich Miklós és Pári András dolgozatának bevezetőjében, amelyben a szerzőpáros felidézi, hogy az 1950–60-as évek európai baby boomja után jelentősen visszaesett a termékenységi ráta, s a gyermekvállalási kedv csökkenésével egyidejűleg az anyák első gyermekük vállalásakor betöltött átlagos életkora is emelkedett. Mindez a második demográfiai átmenet elméletével függ össze szorosan, ami a párkapcsolatokra, a gyermekvállalásra és a családi életre inkább negatív, mintsem pozitív hatást fejtett ki.

Demográfusok emellett régóta mondják: a kétkeresős családmodellben a házasság domináns szerepe megszűnt, hazánkban különösen az 1990-es évektől kezdve, aminek a hátterében a gazdasági bizonytalanság és a lakhatási nehézségek álltak.

A kétkeresős családmodellel jellemezhető országokban a házasságkötések későbbi életkorra tolódtak – nem kivétel ez alól hazánk sem –, és ezzel az első gyermek vállalásának időpontja is idősebb korban jön el.

„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” A Magyarország Alaptörvényének L. cikkét idéző tanulmány ugyanakkor kifejti, hogy a szocio­lógiai értelemben vett család fogalma több jelentéstartalommal bővült az elmúlt évtizedekben. Ezek között megtalálhatók az egyedülálló szülői családok, a tágabb családi kapcsolatokat magukba foglaló nagycsaládok, a többgenerációs háztartások, a helyettesítő szülői modellek, továbbá – „talán a legtöbb vitát kiváltó módon” – az azonos nemű vagy a férfi-nő kettősségen kívül eső, nagyobb csoportok együttléte.

„A modernizációnak az az egyik hatása, hogy egyes szerzők, eltérő vehemenciával, de a hagyományos családkép kizárólagosságát egy többé-kevésbé korlátolt szociális rendszer maradékának tartják” – fogalmaznak a szerzők, jelezve, hogy ezzel szemben a tradicionális családfelfogás szerint gondolkodók körében a családfogalom túlfeszítése okoz aggodalmat.

A szerzők idézik Kopp Máriát és Skrabski Árpádot, akik szerint

a korábbi családmodellek feloldódása inkább káros hatásokkal járt,

hisz korábban világos kereteket nyújtott a nemek közötti szerepelosztás. A szülők és nagyszülők befolyása az utódok értékrendjére és viselkedésére természetes volt, ahogy az is, hogy a fiatalok a családi, szomszédsági és baráti kötődéseik által tanulták meg az alapvető készségeket, értékeket. „Ezeket az emberi fejlődés szempontjából kulcsfontosságú kapcsolatokat és folyamatokat a modern társadalom alapjaiban zilálta szét, így az önazonosság kialakulásának az alapja került válságba” – hangsúlyozza a tanulmány.

Megosztó homoszexualitás

„Ön a következő csoportok közül melyeket tekinti családnak?” – Gyorgyevich Miklós és Pári András a családkutatás ezen kérdését használja elemzéséhez. A válaszadók tizennyolc lehetőség közül választhatták ki azokat a formációkat, amelyeket családként értelmeznek. Az eredményekből kitűnik: amennyiben bármilyen párkapcsolati formációhoz gyermek is kapcsolódik, akkor a válaszadók szignifikánsan nagyobb arányban tekintik azt a struktúrát családnak. Az is egyértelmű, hogy

a magyarok az egyedülálló szülőket, a nagyszülőket vagy a gyámokat (akik gyermeket nevelnek) sokkal nagyobb arányban definiálják családként, mint az azonos nemű párokat

– akár van gyermekük, akár nincs.

Nagyobb csoportot képeznek azok, akik kizárólag a gyermekes házaspárt tekintik családnak mind közül (13 százalék). Érdekes jelenség a „dacos ellentábor” (4,8 százalék): ők éppen kifordítva úgy nyilatkoztak, hogy minden felsorolt kategóriát családnak tekintenek – kivéve a házaspárokat.

Az azonos nemű párokat összességé­ben a társadalom csaknem harmada definiálja családként. Jelentős az eltérés aszerint, van-e gyermek: a gyermek nélküli azonos neműek párkapcsolatáról a válaszadók 22,4 százaléka nyilatkozott családként, míg ha gyermekük is van, akkor jóval nagyobb, 35,8 százalékos az elfogadottság. A fővárosban élők 46,8 százaléka (!) tekinti családnak a homoszexuális párt, ha van gyermekük, 31,4 százalék pedig a gyermek nélküli „meleg” kapcsolatot is családként értelmezi. Fontos azonban hangsúlyozni:

a budapestiek többsége által elfogadott családforma-definícióba sem tartozik bele az azonos neműek párkapcsolata!

 

Házasságra vágynak a fiatalok

A tanulmány rámutat, hogy noha korábbi kutatások, elemzések a magyar társadalmat úgy mutatták be, mint amelynek nagy többsége kizárólag a heteroszexuális kapcsolatot fogadja el normálisnak, a helyzet ennél már jóval árnyaltabb. A kutatás szerint a felnőtt lakosság 54 százaléka valóban a férfi-nő kapcsolatot, illetve az egyéb vérségi és jogi kapcsolati formákat fogadja el családként, az azonos neműek viszonyát pedig nem. Ez a nagyobb réteg három csoportra bontható: 15,3 százaléknyian szigorúan csak a házasságon alapuló kapcsolatokat tekintik családnak, 6,4 százalék már nem köti kizárólagosan a házassághoz a család fogalmát, kritériumként csak a férfi-nő kapcsolatot fogalmazza meg, s 32,2 százalékos csoportot képeznek azok, akik a vérségi vagy jogi kapcsolaton alapuló formációk közül is családként tekintenek legalább egyre vagy akár többre is.

A társadalom 44,4 százaléka kinyitná a család fogalmát: egyik halmazuk, 21,9 százalék a vérségi és jogi kapcsolatra épülő kategóriába a homoszexuá­lis párokat is beleérti, s 22,5 százalékot tesz ki az a csoport, amelynek családképébe – legalábbis elméletileg – a korábbiakban említett bármely kategória mellett az is belefér, ha magukat családnak tekintő barátok élnek együtt.

A nők megengedőbbek:

48,7 százalékuk választotta az utolsó két kategóriát, míg a férfiaknak kevesebb mint negyven százaléka.
Fontos látni, hogy a heteronormatív kapcsolatot a fiataloknak mindössze 41,4 százaléka fogadja el kizárólagosnak. Mindamellett figyelemre méltó, hogy a 18–29 évesek körében a második legkiemelkedőbb a kizárólag házasságra épülő kapcsolatok elismerése. Sőt a szerzők kifejezetten izgalmas jelenségként mutatják be, hogy minden korosztály közül a harminc év alattiak körében a legmagasabb a kizárólag férfi-nő kettősségre épülő kapcsolatok családként való megjelölése. A tanulmányban ezért – mintegy optimista kicsengésként – végül megállapítják:

„A magyar fiatalok – a legújabb vizsgálatok is ezt erősítették meg – alapvetően tartós férfi-női párkapcsolatban, házasságban kívánnak élni, és döntő hányaduk tervez gyermeket.”

Borítókép: Kisgyermekes család sétál a budapesti Somlay Artúr sétányon (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)