„A tavaly decemberi állásfoglalás nagy súllyal nyomatékosítja, hogy házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre, és az egyház csak ezt áldhatja meg szentségi módon. Emellett viszont kitér az egyneműek kapcsolatára, amit manapság annyira erőltetnek. Ennek megáldását kérésre nem liturgikusan, nem nyilvánosan megengedi. Csakhogy én papként nem tudok nem liturgikus áldást adni, hiszen liturgiában lettem fölszentelve, és leiturgosz vagyok, hogy nyilvánosan és a magánéletben is az egyház istentiszteletét folytassam” – mondta a Demokrata hetilapnak adott interjúban Barsi Balázs a Vatikán Hittani Dikasztériuma által tavaly decemberben kiadott Fiducia supplicans (Könyörgő bizalom) című állásfoglalásával kapcsolatban.
Én soha, semmilyen körülmények között nem áldanám meg az ilyen kapcsolatban élő embereket, mert van lelkiismeretem, és az ilyen áldás összeegyeztethetetlen a Szentírással és a szent hagyománnyal. Ilyenre engem nem is kötelezhet semmilyen egyházi tekintély
– hangsúlyozta a ferences szerzetes, aki arról is beszélt, hogy a vétkest, vagyis az isteni eredetű személyt nem ítéljük el, nem vetjük meg, de a vétkét, ahogy a saját vétkeinket is, kötelességünk elítélni, áldás helyett imádkozva érte. „Ha felismeri és maga is elítéli a saját bűnét, akár szentté válhat. De mára az egyházban is beérett a nagy érzékenyítés, azt halljuk, hogy »ki vagyok én, hogy ítélkezzek?«. Ilyen frappánsnak tűnő rövid mondásokkal könnyű elterjeszteni nagyon mély és évszázadokra, legalább a felvilágosodásnak nevezett korszakig visszanyúló, lassan és nagy gonddal előkészített filozófiai hátterű téves és kártékony ideológiákat” – fejtette ki Barsi Balázs, rámutatva, hogy az egyház sohasem rekeszti ki a személyt, hanem folyamatosan hív minden embert az üdvösségre.
