Ráadásul a lengyel elnökség nemcsak hogy nem töltötte be tisztességes közvetítői szerepét a tagállamok között, hanem kifejezetten politikai nyomást gyakorolt Magyarországra, és a kétoldalú konfliktusokat is a felszínre hozta. Magyarország nem kapott meghívást a varsói nyitóünnepségre, a magyar képviselőket több lengyel elnökségi rendezvényre sem hívták meg, és megtartották a 7. cikk szerinti eljárás nyolcadik meghallgatását hazánkkal szemben.
Ráadásul a lengyel elnökség eredményei sem váltották be a hozzá fűzött reményeket. A Nyugat-Balkán bővítési lendülete megtört, Ukrajna uniós csatlakozását pedig érdemekre tekintet nélkül, kizárólag politikai szempontok mentén igyekeztek előmozdítani. 

A budapesti nyilatkozat végrehajtása rendkívül lassan haladt, miközben a lengyel elnökség nem tett lépéseket az európai polgárokat sújtó, kiemelkedően magas energiaárak mérséklésére.

Bár Lengyelországtól Dánia csak júliusban vette át az uniós soros elnökséget, már most jól látható, hogy nem kívánnak eltérni az előző fél év politikai irányvonalától. Ami pedig a Magyarország elleni politikai nyomásgyakorlást illeti, ezen a téren még magasabb fokozatba is akarnak kapcsolni. 

A dán elnökség megkezdése előtt Koppenhága már egyeztetett Kijevvel és az uniós intézmények vezetőivel arról, hogyan lehetne felgyorsítani Ukrajna csatlakozási folyamatát Magyarország megkerülésével. A dán elnökség teljes mértékben beállt a Zelenszkij-terv mögé.

A nyomásgyakorlás eszköztára is világosan kirajzolódik: a dán elnökség alatt ismét napirendre kerül az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás, és a dán miniszter szerint még ez sem elegendő. További javaslatként felmerült a jogállamisági eszköztár kibővítése, beleértve a költségvetési kondicionalitási mechanizmus megerősítését, de 

Mindezek után a dán EU-ügyi miniszter kijelentette: a jogállamiság nem politikai vélemény kérdése. Brüsszelben valójában azonban pontosan az. A dán elnökség ugyanis semmilyen aggályt nem fogalmazott meg elődjével, Lengyelországgal szemben, pedig a Brüsszel által támogatott lengyel kormány hatalomra kerülése után egymást követték a jogállamiságot érintő aggályos lépések.

A dán elnökség ezekre a súlyos jogállamisági visszásságokra nem reagált. Ez is egyértelművé teszi, hogy az uniós jogállamisági mechanizmus valójában politikai fegyver, amelyet csak azokkal szemben alkalmaznak, akik nem igazodnak a brüsszeli fősodorhoz, a többiek pedig cinkosan összejátszanak.

Jól jellemzi a dán elnökséget az is, hogy a bizottság éppen az ő elnökségük alatt terjesztette elő azt a botrányos költségvetési javaslatot, amely szembemegy az európai emberek érdekeivel: a forrásokat ugyanis nem nekik, hanem Ukrajnának adnák.

 Egy uniós soros elnökség feladata azonban nem lehet más, mint az EU tagállamainak közös érdekeit képviselni és összehangolni, nem pedig egy háborúban álló tagjelölt ország érdekeit előtérbe helyezni. Ukrajna ellenőrizetlen, vég nélküli támogatása egy olyan felelőtlen brüsszeli politika eredménye, amely hatalmát centralizálva folyamatosan igyekszik megkerülni a nemzetállamokat, és önálló politikai aktorként, sokszor Európa és a geopolitikai realitások ellenében kívánja akaratát keresztülvinni a tagállami kormányokkal szemben. A magyar uniós elnökség szembehelyezkedett ezzel az akarattal, a fókuszt visszairányította Európára és az európai emberekre. Lengyelország és Dánia ezzel szemben a könnyebbik utat választotta, amelynek Európa akár már rövid távon is, de csak a vesztese lehet.

A szerző az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma parlamenti államtitkára