Brüsszel képmutatása arcpirító

Trump hivatalba lépésével a Soros-hálózat Washingtonból kezd kiszorulni, de Brüsszelben továbbra is ők és az általuk fizetett Soros-ügynökök diktálnak. Most Európában próbálnak rákapcsolni a hatalmuk megszilárdítására, ezért fokozzák a nyomásgyakorlást Orbán Viktor és a nemzeti kormány ellen. A nemzeti szuverenitást feladni kész új brüsszeli bábok felemelése és a most újra csőre töltött jogállamisági eljárás is ennek a nyomásgyakorlásnak a része.

Januárban elfogadtam az Európai Parlament Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) meghívását, hogy eszmecserét folytassak a magyar jogállamisági helyzetről a szakbizottság ülésén. Valós megállapítások és érdemi diskurzus helyett azonban ismét politikailag motivált vádaskodás zajlott Magyarország ellen.

Pontosan úgy éreztem magam, mint A tanú című magyar klasszikusban; az ítélet itt is az aktatáskában lapult. A meghallgatás egy színjáték volt, amelyet a brüsszeli balliberális elit előre kitervelt.

A szakbizottság ülésén önjelölt Magyarország-szakértők oktattak ki bennünket a hazai jogállamisági helyzetről, miközben saját országuk korrupciós botrányait figyelmen kívül hagyták. Ahelyett, hogy a saját házuk táján söpörtek volna, valótlan rágalmakat szórtak hazánkra, ismételve a régi, unásig hallott szólamokat.

Krzysztof Smiszek lengyel szocialista politikus például azt kifogásolta, hogy miért „üldöztük” el a Közép-európai Egyetemet (CEU) – holott a valóságban az egyetem saját honlapja szerint továbbra is folytat oktatási tevékenységet Budapesten. Tineke Strik hollandi zöldpárti politikus pedig általánosságban támadta hazánkat a jogállamiság állítólagos megsértése miatt, ostorozva a bizottságot, hogy miért nem lép fel még szigorúbban Magyarországgal szemben. Képviselő asszony talán elfelejtette, hogy egy közelmúltbéli amszterdami futballmérkőzés után több száz zsidó polgár ellen követtek el hazájában antiszemita garázda cselekményeket? Az már csak hab a tortán, hogy jogállamisági és korrupciós kérdésekben az Európai Bizottság korábbi igazságügyi biztosával, Didier Reyndersszel kellett egyeztetnünk – aki ellen épp a mandátuma lejárta utáni napon indult eljárás korrupció gyanúja miatt.

A Magyarország kontra Európai Unió (EU) jogállamisági csata szubjektív alapú, végeláthatatlan és hazugságokkal teli. Érdemes felidéznünk, hogyan is jutottunk el idáig. Az Európai Parlament (EP) 2010 óta egyre élesebben bírálja ideológiai alapon a magyar kormányt. A jogállamisági háborújuk 2018 szeptemberében kezdődött, amikor az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Sargentini-jelentés címmel, amellyel kezdeményezte az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikk szerinti jogállamisági eljárás megindítását Magyarország ellen az unió alapértékeinek állítólagos megsértése miatt. 2018 óta a tanács előtt ez idáig hét meghallgatásra került sor, az aktuális lengyel elnökség is napirendre tűzte a témát 2025 májusára időzítve, folytatva a politikai boszorkányüldözést.

De ki emlékszik már Judith Sargentinire vagy Gwendoline Delbos-Corfieldre? Már van egy új önjelölt Magyarország-szakértőnk: az imént említett Tineke Strik holland zöldpárti képviselő az EP új állandó magyar jelentéstevője, aki már a Soros-szervezetekkel is találkozott, és megállapította, hogy szerinte a félelem gyökeret vert a magyar társadalomban.

A 7-es cikk szerinti eljárás nem írja elő, hogy a kezdeményező intézménynek időről időre jelentést kell készítenie a procedúra alakulásáról. Elődjéhez hasonlóan ugyanakkor Strik asszony is arra készül, hogy egy év múlva letesz az asztalra egy jelentést az eljárás állásáról.

Ehhez sok sikert kívánunk, de szívesen mentesítjük a munkavégzés alól azzal, hogy elmondjuk, mi is a Soros-birodalom korábbi kedvenceitől megörökölt vádirat: Magyarországon 15 éve, 2010 óta az emberek minden választáson kétharmados felhatalmazással szavaznak a kormánypártra. Magyarország elutasítja a bevándorlást, mi akarunk dönteni arról, hogy kikkel szeretnénk együtt élni, ezt népszavazás keretében a magyarok is megerősítették. Elutasítjuk a brüsszeli politikai nyomásgyakorlást és lopakodó hatáskörbővítéseket! A változást képviseljük Európában, egy valódi patrióta, európai alternatívát kívánunk Brüsszelben, amely egyre népszerűbb és erősebb. A baloldal az EP-ben nem egy kormányt, hanem egy országot és egy nemzetet támad, azokat az embereket, akiknek elegük lett az Európai Unió tehetetlenségéből, abból, hogy az EU folyamatosan veszített versenyképességéből és baloldali ideológiai játszmákat játszik! Elég a brüsszeli kettős mércéből!

Az évek óta elhúzódó eljárás során a magyar kormány valamennyi intézkedést megtette az aggályok orvoslása érdekében. Az Európai Unió által meghatározott feltételeket teljesítette, mondvacsinált okokra hivatkozva azonban továbbra is visszatartják a magyar embereknek jogosan járó forrásokat.
Brüsszelben továbbra is ordít a kettős mérce. Kezdetben az Európai Bizottság ideológiai alapon támadta a szuverenista lengyel kormányt hazánkkal együtt. Míg azonban Lengyelország esetében a baloldali kormány hatalomra kerülése után azonnal megszüntették a jogállamisági eljárást, Magyarországgal szemben ezt továbbra is fenntartják. A különbség világos: míg Varsó új vezetése igazodik a brüsszeli elvárásokhoz, addig Budapest továbbra is a nemzeti szuverenitást és az uniós szerződésekben rögzített egyenlő elbánás elvét vallja és védi.

Ez a politikai alapú megkülönböztetés különösen egyértelművé vált 2024. május 29-én, amikor az Európai Bizottság – éppen az európai parlamenti választások hajrájában – döntött a Lengyelország elleni jogállamisági eljárás lezárásáról. A bizottság indokolásában mindössze egy féloldalas közleményben hivatkozott a korábbi értékelésekre és tanácsi vitákra. A féloldalas indokolás aligha felel meg a jogállamiság egyik alapvető követelményének; az átláthatóságnak, normavilágosságnak és kiszámíthatóságnak.

Ne feledjük továbbá azt sem, hogy szinte ezzel egy időben, közvetlenül a júniusi választások után a brüsszeli politikai sárdobálás eszközévé silányult ítéletében az Európai Unió Bírósága súlyos pénzbüntetéssel sújtotta hazánkat migrációs politikánk miatt, amiért hatékonyan védtük és védjük azóta is az ország és a magyar állampolgárok, valamint az egész kontinens békéjét és biztonságát az illegális migránsok tömegeitől.

A gyakorlatban ezzel szemben a lengyel baloldali kormány hivatalba lépése óta számos jogállamisági aggály merült fel, példaként említsünk néhányat: ellenzéki képviselők megfélemlítése, az államügyész törvénytelen eltávolítása, a közszolgálati média erőszakos átalakítása, legújabban pedig a lengyel alkotmánybíróság elnöke államcsíny miatt eljárást kezdeményezett a baloldali Tusk-kormány ellen. A felsorolás nem kimerítő, azonban ezek a problémák egyenként is rendkívül súlyosak. Ennek ellenére Brüsszel mégis hallgat, az Európai Bizottság pedig – amely független végrehajtó szervként a szerződések őreként hivatott működni – egyetlen politikai döntéssel lezárta a jogállamisági eljárást, fittyet hányva az említett súlyos jogsértésekre.

Magyarország továbbra is a brüsszeli abszurd kettős mérce áldozata, különösen az egyetemistákat érintő szankciók terén. Jogállamisági aggályokra hivatkozva a magyar hallgatókat kizárták az Erasmus+ programból, a hazai egyetemeket pedig ellehetetlenítették a Horizont Európa programban való nemzetközi együttműködéstől.

Miután az Országgyűlés tavaly év végén kezelte az egyetlen addig fennmaradt kifogást a bizottság részéről, az Európai Unió újabb, mesterségesen kreált indokokkal továbbra is fenntartja a magyar diákokat és oktatókat sújtó tilalmakat. Ezt a képmutatást arcpirítónak találjuk.

A fentiek alapján sajnos egyértelmű, hogy az Európai Unió intézményei politikai alapon hoznak döntéseket, nem pedig az objektív jogállamisági szempontok alapján. Mi Magyarországon úgy véljük, amennyiben Brüsszel valóban az európai egység és jogállamiság védelmére hivatott, akkor minden tagállamot azonos elbánásban részesítene.

Hazánk ellen folyamatos politikai támadás zajlik az Európai Unióban. Emlékezzünk vissza a tavaly félévi sikeres magyar elnökségre; kezdetben annak az eseményeit is bojkottálni akarták, mindent megtettek ellehetetlenítésük érdekében. A sikeres elnökség során Magyarország bebizonyította, hogy képes társadalmi, politikai, gazdasági problémákra valódi válaszokat találni, szemben a brüsszeli aktatologatással, jogszabálygyártással és képmutatással.
A tavalyi parlamenti választások eredményeként a Patrióták megalakulásával azonban új irány kezdődött az Európai Parlamentben. Ismét felerősödtek a szuverenista erők a globalista erőkkel szemben, újra felcsendült a józanság szava a döntéshozó testületben.