idezojelek

A humanoid gép és a gépies ember szép új világa

Az „okos” gépek életünk mind több területén válnak uralkodóvá, s végül fölöslegessé tehetik az emberi spontaneitást, kreativitást, gondolkodást.

Faggyas Sándor avatarja
Faggyas Sándor
Cikk kép: undefined

Miközben pénteken szinte az egész világ Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai találkozójára várt és figyelt feszülten és reménykedve – aminek sokak szerint végül nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen nem történt meg a várva várt áttörés a tűzszünet és az ukrajnai háború lezárása felé –, sokan viszont úgy vélik, a világ biztonságosabb hely lett az amerikai–orosz csúcstalálkozó után, mint előtte volt –, sokkal kisebb médiafigyelem jutott arra, hogy ugyanakkor néhány ezer kilométerrel odébb, 

Pekingben megkezdődött a humanoid robotok világjátékainak (WHRG) első eseménysorozata. Ezt a kínai rendezők úgy harangozták be, hogy az úttörő esemény egy több sportágat felölelő versenyt kínál humanoid robotok számára, amelyek bemutathatják képességeiket összetett feladatok és mozgások végrehajtásában.

A pekingi gazdasági-technológiai fejlesztési területen vasárnapig tartó játékokon több mint száz nemzetközi csapat ötszáz robotsportolója vett részt, bemutatva a humanoid robotika és a megtestesült mesterséges intelligencia csúcsteljesítményeit.

Mindez nem tréfa, pláne nem fake news. A szintén Kínában (Csengtuban) zajló humán – értsd: hús-vér emberi – világjátékokkal párhuzamosan, Pekingben három napon át 

humanoid, azaz emberszabású robotok mérték össze tudásukat különféle versenyszámokban. Többek között atlétikában – futás, távol- és magasugrás stb.–, labdajátékokban – labdarúgás, kosár- és tollaslabda –, továbbá tornaszámokban, küzdősportokban, táncversenyeken és egyéb „szcenárióalapú kihívásokban”,

 jelentsen ez bármit is.

Hogy nem pusztán öncélú, hóbortos, szenzációhajhász dologról volt szó, az is bizonyítja, hogy közvetlenül a finoman szólva is bizarr sportrendezvény előtt rendezték meg Pekingben a robot-világkonferenciát. Az „Okosabb robotok, intelligensebb megtestesült gépek” mottójú ötnapos rendezvényen több mint kétszáz kínai és külföldi vállalat vett részt, köztük ötven humanoid robotokat gyártó cég – a kiállítás ezzel a legnagyobb ilyen jellegű a világon, amelyen több mint négyszáz szakértő, tudós és iparági vezető tartott előadást, és összesen 1500 terméket mutattak be, köztük száz vadonatújat. 

Az egymás utáni két rendezvénnyel azt kívánták demonstrálni, hogy Kína immár a világ legnagyobb iparirobot-piaca, és a kínai humanoid robotok egyre fontosabb szerepet töltenek be a gyártásban, a logisztikában és a háztartási szolgáltatásokban is. 

Tehát, miközben már három és fél éve tart a teljesen értelmetlen és kilátástalan orosz–ukrán öldöklés, és Európa legnagyobb része háborús lázban ég (emellett egyre mélyülő politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, nem utolsósorban erkölcsi válsággal küszködik), 

Kína a jelek szerint hétmérföldes léptekkel halad ama „szép új világ” felé, amelyben a gépek egyre inkább humanizálódnak, arra képesek és úgy viselkednek, mint az emberek.

Ugyanakkor mindezzel párhuzamosan – amiről viszont manapság kevesebb szó esik – az emberek lelkileg, érzelmileg világszerte elsivárosodnak, elgépiesednek, egyre inkább kívülről vezérelt és kondicionált automataként működnek.

 La Mettrie francia materialista-ateista orvos és filozófus Az ember-gép című botrányos könyvében már a XVIII. század közepén kifejtette, hogy az ember testével, elméjével együtt maga is egy gép, amelynek működését a fizikai törvények határozzák meg.

Ez a vízió sokáig irreálisnak tűnt, de ha az informatikai-technológiai forradalom így és ebben az ütemben folytatódik, akkor a két trend konvergenciájának végén (a nem túl távoli jövőben) a két „faj” – a humanoid gép és a gépies ember – összeolvadása következhet be, amikor a hibrid lényről majd nem lehet megállapítani, hogy eredetileg ember-e vagy gép, azaz műember. Ezt a folyamatot felerősíti, hogy a mesterséges intelligencia már nem csupán kisegíti, de kezdi felülmúlni és felülírni a természetes intelligenciát!

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Persze nagyon sokan vannak, akik a humanoid robotok elterjedését és a mesterséges intelligencia (MI) természetes intelligencia elé/fölé kerekedését a társadalmi fejlődés, haladás, az emberi jólét részének, sőt előfeltételének vélik, és e folyamat gyorsításán munkálkodnak, illetve lelkesednek, még ha a felgyorsult robotizáció kockázataival kapcsolatban a jövőkutatók sem adhatnak kielégítő választ. Hogy az MI (angol rövidítéssel AI) milyen kockázatokat, sőt veszélyeket jelent az emberre, arra számtalan példát lehet említeni. Ám 

a legfőbb veszély az, hogy a mesterséges intelligencia a piac-, pénz-, fogyasztás-, szórakozás-, médiavezérelt társadalomban elfelejtett, megtagadott Isten funkcióját, szerepét kezdi pótolni, illetve betölteni, amely minden kérdésre, problémára, igényre megadja a „korrekt” választ, a „megoldást”.

 Az „okos” gépek életünk mind több területén válnak uralkodóvá, míg végül már helyettesítik, fölöslegessé teszik az emberi spontaneitást, kreativitást, képzeletet, gondolkodást, emlékezést, az akarat- és ítélőerőt, az érzelmi és a társas intelligenciát, végső soron a személyiséget.

A különféle gépekre, berendezésekre, szerkezetekre természetesen szükségünk van modern civilizációnkban, hisz megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a munkát a termeléstől a különböző szolgáltatásokig, szabadabbá, komfortosabbá, élvezhetőbbé teszik a mindennapi életet. 

Nincs is addig baj, amíg a gép eszköz – József Attilát idézve: „drága jószág”, „kezes állat” –, és az ember az ő ura, nem pedig a szolgája, sőt rabja. Az ember ugyanis nemcsak valamilyen szokásnak, szenvedélynek, vagy ideológiának válhat rabjává, hanem bármilyen gépnek is – az autótól a tévén át a számítógépig, mobiltelefonig. 

Ha valaki (akár felnőtt vagy kisgyerek) az év egyetlen napján sem és már néhány óráig sem képes félretenni, kikapcsolni, elfelejteni az „okoskütyüjét”, az bizony végzetes függőséget, szolgaságot jelent. Az ilyen ember nem autonóm, hanem automata, még ha olyannak látszik is, akinek „ép testében ép lélek” él, mely utóbbi nélkül azonban az egészséges és szép test semmit nem ér.

A száz éve született nagy magyar költő, Nagy László ötven évvel ezelőtt készült utolsó filminterjújában azt üzente – mintegy testamentumként – a száz vagy ötszáz év múlva élő embereknek: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” 

Minden reggel, amikor felkelés után megmosakodunk és a tükörbe nézünk, kérdezzük meg önmagunktól: van még emberi arcunk egyáltalán? Amíg van magunknak, és sokan másoknak is, addig van remény – minden gonoszság, hazugság, csalás, erőszak, veszély, viszály, háború ellenére is! 

És még attól sem kell félnünk, hogy a humanoid robotok világjátékai felváltják, végképp eltörlik a 2800 éves múltra visszatekintő humán olimpiai játékokat. 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Harmincöt éve volt a rendszerváltás

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Magyar Péter és a lojalitás próbája

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Három friss szög az EU koporsójában

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Szeressétek a gyerekeket!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.