Ha a geopolitikai helyzetre tekintünk, a közel-keleti válsággóc okozta regionális instabilitás mellett az orosz–ukrán háború tekintetében sem tapasztalható érdemi előrelépés. Az Egyesült Államok fokozatos kihátrálásával Európa magára maradt a háború gazdasági, pénzügyi, katonai következményeinek a kezelésében. Későn és rosszul reagált, mint mindig. A nyugat-európai fősodor számára Ukrajna feltétlen győzelemhez segítése az első. Magyarország után már beszélnek ugyan a békéről – ez is előrelépés –, de a háborús Ukrajna-pszichózis továbbra is kitart.

Az Európai Unióban továbbra is a háború folytatására irányuló szándék határozza meg a politikai széljárást, és gondolkodás nélkül el kívánnak söpörni az útból minden akadályt, amely a józan ész nevében eltérítené őket. A júniusi NATO-csúcs egyértelműen megrajzolta Ukrajna NATO-tagság iránti aspirációjának elutasítottságát, ám 

Ha mindez nem lenne elég, a brüsszeli felborult gépezet egy újabb, értelmezhetőnek nem nevezhető tervet dobott ki magából, amely az európai gazdaság ismételt lábon lövésén túl veszélybe sodorná Magyarország kőolaj- és földgázellátását, és az egekbe emelné a magyar családok rezsiköltségeit.

Az állam- és kormányfők a versailles-i nyilatkozatban még 2022 márciusában arról határoztak, hogy az Európai Unió fokozatosan, a lehető leggyorsabban megszünteti az orosz gáz, olaj és szén importjától való függőségét. Ennek a felhatalmazásnak a birtokában, azt a messzemenőkig nagyvonalúan értelmezve, az Európai Bizottság a REPowerEU elnevezésű ütemtervben fogalmazta meg célkitűzéseit az EU orosz energiától való függetlenségének a megteremtésére. A gáz- és az olajimport mellett pedig már tervezik a nukleárisenergia-import kivezetését is. Egyértelmű, hogy a bizottság ebben az esetben is túlterjeszkedik a hatáskörén, az állam- és kormányfők ugyanis nem adtak felhatalmazást a nukleáris energia korlátozására. Fontos megjegyezni, hogy az uniós szerződések kimondják a tagállami energiamix szabad megválasztásának elvét.

Ha az elhibázott ­uniós stratégia mellett ráadásul még a közel-keleti források is veszélybe kerülnek, akkor az európai gazdaságnak minden eddiginél nagyobb kihívással kell szembenéznie, és előre nem látható mértékű recesszió következhet. A kontinens versenyképessége már így is súlyos lemaradásban van amerikai és ­ázsiai versenytársaihoz képest. Egy átfogó, horizontális spektrumú és észszerűen felépített versenyképességi koncepció – amelyet a magyar uniós elnökség tavaly letett az asztalra – helyett Brüsszel legújabb terve már nemcsak az ellátásbiztonságot kockáztatja, hanem jelentős mértékben növelheti a termelési költségeket, különösen az energiaintenzív iparágakban. Ezek az ágazatok nem csupán jelentős számú munkahelyet biztosítanak, de kulcsfontosságúak az EU gazdasági szerkezetében és exportképességében is. 

Brüsszelben arról sem vesznek tudomást, hogy a tagállamok orosz energiahordozóktól való függése jelentős különbségeket mutat. Magyarország évek óta tudatosan fejleszti energiaellátási rendszerét, amelynek központi elemei a diverzifikáció, a konnektivitás és a hosszú távú stratégiai partnerségek. Annak ellenére, hogy Magyarország folyamatosan dolgozik a hazai energiamix bővítésén, földrajzi adottságaink okán nagymértékben támaszkodunk az orosz földgáz- és kőolajszállításokra. Azaz nem a meglévő és megbízható források lecserélése, hanem minél több új forrás bevonása révén kívánjuk növelni energiabiztonságunkat. Ezt nem lehet politikai vagy ideológiai kérdéssé tenni. Az erőltetett, hirtelen leválás olyan gazdasági sokkot eredményezne, amely ­miatt jelentős versenyhátrányba kerülne az ország, és a rezsiköltségek minden magyar család számára a jelenlegi két-háromszorosára növekednének. Az is elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság meglévő szerződéseket akarna felmondatni a tagállamokkal az ütemterv alapján júniusban közzétett, a földgázra és kőolajra vonatkozó jogszabályjavaslat szerint, holott Magyarországnak pél­dául 2037-ig élő gázvásárlási megállapodása van Oroszországgal.

A REPowerEU Ütemterv ezen tényezők, valamint megfelelő hatástanulmány hiányában sem jelentheti az unió új stratégiai irányvonalát az orosz fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés felé vezető úton! A valódi megoldás az lenne, ha az Európai Bizottság fiókba tenné ezt a csomagot vagy kidobná az ablakon. Ugyanis nem az energiaárak emelésén, hanem Európa versenyképességének növelésén kellene dolgozni.

A központosított brüsszeli intézményrendszer által diktált és az önjáróvá váló politikai aktor szerepében tetszelgő Európai Bizottság által erőltetett leválási terv kudarca előre borítékolható. Valódi együtt gondolkodás, a nemzetállamok szuverenitásának és különbözőségének a tiszteletben tartása, a technokrata gőg és a politikai zsarolások elhagyása és az Európa valós gazdasági érdekei mentén történő közös cselekvés tudnak csak elvezetni oda, hogy Európa ismét naggyá váljon!

A szerző az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma parlamenti államtitkára