Tanácstalanok a közvélemény-kutatás Napnyugatról küldött „bölcsei”. Pulai Gáspár, Závecz Menyhért, Róna Boldizsár és társaik a baloldal új messiása születésénél kívántak bábáskodni, de valahova egész máshova lyukadtak ki. Az ígéretes kisded helyett csak egy azzal hasonló méretű, de erősen középkorú, toporzékoló figurát találtak a jászolban. Rádöbbentek, hogy hiába vitték a sok ajándékot: aranyat, tömjént és mirhát, de legalábbis a szakmányban gyártott közvélemény-kutatásokat.
– Ezt bizony nem fogja megválasztani senki – csúszott ki önkéntelenül Pulai Gáspár száján, amikor megpillantotta a nadrágszíjjal hadonászó ördögfajzatot, mire Menyhért és Boldizsár majdnem megkövezték őt. – Mit fognak szólni Brüsszelben, ha ezt meghallják, te idióta – sziszegte utóbbi, arra is utalva, hogy a mirhát és a tömjént még csak-csak el lehet számolni veszteségként, de az aranyat legalább részben vissza kell majd szolgáltatni a gazdáknak.
Nagyjából így foglalható össze dióhéjban, hogy hol tart most a manipulációs kerekasztal tavaly ősz óta zajló, szégyentelen gazemberkedése.
„Már a falvakban is megelőzi a Fideszt a Tisza”, „Húszszázalékos Magyar Péterék előnye a kormánypártokkal szemben” – szemrebbenés nélkül közölték sorjában az ilyen és ehhez hasonló hazugságokat, míg aztán szembe nem jött a valóság.
Meghekkelt kérdések ide, kamuadatok oda: végül minden kiderült. Róna, Hann is el-el szólta magát az elmúlt hónapokban, amikor belezavarodtak a szövevényes hazugságaikba, mígnem Pulai az egész bilit kiborította. Kimondta ugyanis a pőre igazságot: a Fidesz vezet helyi szinten, vagyis az egyéni választókerületek többségében, ami pedig az egész 2026-os választás szempontjából döntő lehet.
A „bölcseknek most van egy kiborult bilijük, emellett ott a labilis, egyre idegesebb „kisded”, aki időközben lehet, hogy már össze is csinálta magát. A „bölcsek” bölcsességére pedig egyre kevésbé kíváncsi a közvélemény, miközben a feldühödött gazdáik is szorongatják őket. A jövőre vonatkozólag pedig az általános iskolai technikatanárom mondását ajánlanám Gáspár, Menyhért és Boldizsár figyelmébe: „Inkább kétszer mérni, mintsem egyszer sírni.”