Szentkirályi Alexandra: A politika nem labdajáték és nem pontgyűjtésről szól, az emberek jövőjével kell foglalkoznia

A 2026-os választás lesz az utolsó, amikor még mi dönthetünk arról, hogy békepárti erőre bízzuk-e hazánk vezetését – jelentette ki Szentkirályi Alexandra a lapunknak adott interjúban. A Fidesz fővárosi frakcióvezetője a Tisza megszorítócsomagját a kormány politikájával szembeállítva azt hangsúlyozta: a nemzeti oldal nem számokként és gazdasági adatokként tekint az emberekre, hanem egy összetartó közösség tagjaiként. A politikus egyebek mellett beszélt még a digitális polgári körökben szerzett tapasztalatairól, de az is szóba került, hogy miként készül a karácsonyra.

Szentkirályi Alexandra, a Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetője Fotó: Kurucz Árpád

– A kormány nemrég döntött arról, hogy bevezetik a 14. havi nyugdíjat is. Az intézkedést Magyar Péterék ön által is említett szakértői hevesen ellenzik, szerintük nem fér bele a büdzsébe.
– Meggyőződésem, hogy egy nemzeti közösség akkor működik egészségesen, ha megbecsüli azokat is, akik még vagy már kevésbé termelékenyek gazdaságilag. A nemzeti oldal nem számokként és gazdasági adatokként tekint az emberekre, hanem egy összetartó közösség tagjaiként. Ebből az is adódik, hogy nem azt nézzük, hogy az idősek 13. vagy 14. havi juttatása gazdaságilag jó-e vagy sem. Hanem azt valljuk, hogy mindez jár azoknak az embereknek, akik ledolgozták az életüket. Azt is alapvető dolognak tartjuk, hogy a nyugdíjak értéke kövesse az inflációt, és szerintünk a nyugdíjprémiumot is megérdemlik az idősek, amikor jobban megy a gazdaság.

– A Tisza és a holdudvara a családtámogatási rendszer kibővítését is erősen bírálja.
– Ebben a kérdésben is fundamentálisan mást gondol a bal- és a jobboldal. Mi azt tartjuk, hogy a szülők mellett azokat a fiatalokat is támogatni kell, akik a családalapítás és a gyermekvállalás irányába szeretnének lépni. Látjuk, hogy egész Európa demográfiai és az ebből fakadó migrációs válsággal küzd. Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy Magyarországot magyar emberek lakják, vagy olyan vegyes népességű bevándorlóországgá válik, mint ami Nyugat-Európát jellemzi. A balliberális oldal szerint ez megint csak számok kérdése, nekünk azonban hitkérdés.

– A Főváros tragédiája címmel nemrégiben a Magyar Nemzet készített egy dokumentumfilmet Karácsony Gergely főpolgármesterségének hat évéről. Áttekintve ezt az időszakot szembeötlő, hogy Karácsonyék szinte semmit nem csináltak. Az egyetlen komolyabb beruházás a Lánchíd felújítása volt, ráadásul ezt a projektet is körüllengte a korrupció, a rendőrség nyomoz, milliárdoknak veszett nyoma.
– Hozzátenném, hogy ezt a projektet sem ők kezdték. A Tarlós István ciklusa alatt összeállított pályázatot kidobták, helyette újat írtak ki, sokkal drágábban és szűkebb műszaki tartalommal. És akkor nem is beszéltünk az eltűnt pénzekről.

– Karácsonynak még így is sikerült újráznia tavaly.
– Az eredményben azért benne volt a budapestiek véleménye Karácsony Gergely teljesítményéről. Ne felejtsük el, hogy kevesebben szavaztak rá, mint ahányan ellene. Sajnos a baloldali vezetés alatt egy helyben toporog a főváros, miközben a fantasztikus földrajzi adottságai nem erre predesztinálnák. A minap jött ki egy felmérés arról, hogy a különböző európai városokban milyennek látják a turisták a köztisztaságot. Budapest lett az utolsó. Ez önmagáért beszél.

– Áder János egykori államfő szerint bár a Fidesz-kormányok számos jelentős fejlesztést és beruházást valósítottak meg, ezeket a kormánypártok nem kommunikálták kellő hangsúllyal. A Tarlós István főpolgármestersége alatt megvalósult nagyobb beruházások közül van olyan, amely ön szerint kevésbé ivódott be a köztudatba?
– A Tarlós-korszak kilenc évében valóban rengeteg minden történt Budapesten, és könnyebb arra példát mondanom, hogy mi az, amiről tudnak az emberek és el is nyerte a tetszésüket. Adja magát a hely, hiszen mi is épp itt beszélgetünk a Városligetben, a Millennium Házában. Az emberek a lábukkal szavaztak arról, hogy mit gondolnak a Liget-projektről: az új létesítmények télen, nyáron, hidegben, melegben tele vannak. Talán arról kevesebben tudnak, hogy jelenleg is komoly beruházások zajlanak a fővárosban kormányzati forrásokból. Ilyen például a H5-ös HÉV megújítása, de nemrégiben villamos eszerzésre is kapott a főváros 54 milliárd forintot. Ugyancsak kormányzati forrásból – több száz milliárd forintból – zajlik számos budapesti felsőoktatási intézmény megújítása. Az Egészséges Budapest program keretében pedig több mint 140 milliárd forintot költött el a kormány egészségügyi fejlesztésekre az elmúlt években, de a sor még hosszan folytatható lenne.

Fotó: Kurucz Árpád

– Budapesten, mint a nyugati nagyvárosokban általában, meglehetősen erős a baloldal, ezért a Fidesz nincs könnyű helyzetben a kampány során. Ráadásul a digitális tér használatában sokáig országos szinten is előnyben voltak a balliberális erők. Mennyire sikerült lefaragni ebből a hátrányból?
– Azzal kapcsolatban, hogy a fővárosban miként áll a Fidesz, ne felejtsük el, hogy tavaly, az európai parlamenti listán a Fidesz kapta a legtöbb szavazatot Budapesten, és a fővárosi listán is első helyen végzett. Tehát a legutóbbi állás szerint a fővárosban is mi vagyunk a legnagyobb erő. A digitális világ esetében sem lemaradásról beszélnék, hanem inkább az a helyzet, hogy az kevésbé volt természetes eleme a közösségünknek mint a személyes kapcsolatok. Ám ha az emberek egyre inkább jelen vannak a digitális térben, akkor nekünk is ott kell lennünk. Az elmúlt hónapok pedig visszaigazolták az erőfeszítéseinket: immáron 137 ezren csatlakoztak a Harcosok Klubjához és a digitális polgári körökhöz. Ennyi ember döntött úgy, hogy akár harcosan, akár szelídebb hangon, de a miniszterelnök hívására szívesen vállalja az értékeit és kiáll amellett, amiben hisz.

– A digitális tér vált a kampány legfontosabb terepévé?
– El kell fogadnunk, hogy az előttünk álló választásnak egyik nagyon fontos csatatere a digitális világ, de a való életet soha semmi nem fogja helyettesíteni. Attól, hogy van tévé, az emberek még járnak színházba, attól, hogy az interneten olvasnak híreket, még print lapot és könyveket is forgatnak. Tehát mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy hallassa a hangját a közösségi médiában és a valódi közösségekben is, ha fontosnak tartja, hogy Magyarországnak nemzeti kormánya maradjon. Mind a két tér fontos, de továbbra is a személyes kapcsolatok világában vannak azok a közösségek, amelyekre az embernek igazán szüksége van.

– Úgy tűnik, hogy a digitális polgári körökkel sikerült ötvözni ezt a két világot. Ha csak a hétvégi háborúellenes rendezvényeket nézzük, azokon rengeteg ember jön össze, személyes kapcsolatokat épít és lelkesíti egymást.
– Abszolút. De magukban a csoportokban is nagyon sok hasznos interakció történik. A Női Digitális Polgári Körben és a Budapest tematikájúban is alapító vagyok és mindkettőben igyekszem a találó ötleteket becsatornázni és akár a döntéshozatali szintig elvinni.

– Hogy látja a Fidesz esélyeit a jövő évi választáson? Mely egyéni választókerületben szerezhetnek mandátumot a kormánypártok jelöltjei?
– Nem fogok konkrét számot mondani, de sokan meglepődnének, hogy milyen hosszú a listám arról, hogy mely választókerületekben számítok jó eredményre. A Tisza több rendkívül megosztó politikusát is Budapesten indítja. Például Tarr „a választás után mindent lehet” Zoltánt vagy Bódis Kriszta LMBTQ-aktivistát, aki úgy érvelt a rezsicsökkentés ellen, hogy szerinte jobban értékelik az emberek, ­amiért többet kell fizetniük. Ha a szavazók a fülke magányában végiggondolják, hogy milyen hatása lenne az életükre, ha ilyen emberek döntenének a hazánk jövőjéről, akkor közülük sokan hazatalálnak majd.

– A kormány nemcsak a hazai ellenzékkel szemben képviseli a józan észt, hanem a brüsszeli elittel szemben is. Migráció, gender, befagyasztott orosz vagyon elkobzása – hogy csak néhány problémakört említsünk.
– Ezek önmagukban, egyesével is brutális következményű dolgok. Az elmúlt évtizedben a nyugat-európai országok példáján láthattuk, hogy mivel jár a szabadjára engedett illegális migráció. Sok helyen még a karácsonyi vásárt sem lehet megtartani biztonsági okokból. Elképesztő például, hogy Sadiq Khan, London muszlim főpolgármestere azt mondta, a nagyvárosi életnek a része a terrortámadás. Ez az a mondat, amit én Magyarországon soha az életben nem akarok hallani.

– És mit szól a Brüsszel fémjelezte háborús uszításhoz?
– Legutóbb azon képedtem el, amikor Mark Rutte NATO-főtitkár azt mondta, fel kell készülni arra, hogy olyan háború jön, amilyet a nagyapáink láttak utoljára. Hogy micsoda? Hogyan gondolhatják a kontinens nyugati felén, hogy az ő döntéseik miatt mi itt, Magyarországon beletörődünk abba, hogy a gyerekeink háborúban nőjenek fel? Márpedig sok országban erre készülnek: számos helyen vezetik vissza a sorozást. Egy szó mint száz, azért rendkívül fontos az előttünk álló választás, mert Brüsszel távlati terveiben fehéren-feketén le van írva, hogy Európának néhány éven belül készen kell állnia egy háborúra. Vagyis a 2026-os választás lesz az utolsó, amikor még mi dönthetünk arról, hogy békepárti erőre bízzuk-e hazánk vezetését, vagy olyan bábkormányra, amelynek Brüsszelből mondják meg, mit kell tennie.

– Evezzünk kicsit békésebb vizekre: közeledik a karácsony. Kérdezhetném egy kicsit részletesebben arról, hogy miként zajlik önöknél az ünnepi készülődés?
– Egyelőre még nem tartunk a készülődésnél, de a 13 éves lányom már októbertől kezdve karácsonyi lázban ég, ezért folyamatosan karácsonyi zenék szólnak otthon. Egyébként imád a konyhában tüsténkedni, szerintem együtt fogunk sütni-főzni. Szenteste általában hárman vagyunk a férjemmel és a lányommal, majd 25-én és 26-án jön a tágabb, aztán a még tágabb család.

Borítókép: Szentkirályi Alexandra (Fotó: Kurucz Árpád)