A szépség ára – az örökgaranciától a kemoterápiáig

A nemzetközi trendekhez igazodva a magyar nők körében is egyre népszerűbbé válnak a különböző szépészeti beavatkozások. Az orvostudomány és az új technológiai megoldások sok esetben bámulatra méltó eredményt hoznak, s ez is növeli a plasztikai műtétek csáberejét. Bizonyos beavatkozásoknak azonban jelentős kockázatai is lehetnek. Saját tragikus esetéről kimerítő részletességgel beszélt a Lugasnak Kata, egy tudatos és aktív nő, aki most azért osztotta meg velünk saját történetét, mert szeretné, ha mások nála hamarabb felismernék a jeleket.

Illusztráció Forrás: Pexels

– Tizenkét évvel ezelőtt közeledett a negyedik X, és szerettem volna visszakapni a nőiességem egy részét, amiről úgy éreztem: lassan kicsúszik a kezemből. A mellimplantátum beültetése egyszerű döntésnek tűnt: esztétikai előnyök mellett egy kis önbizalomfröccsöt reméltem tőle – idézi fel a láthatóan megviselt, ám korántsem megtört Kata, akivel otthonában beszélgetünk. – Elhatározásomban csak megerősített – folytatja –, hogy az implantátumokra örök garanciát ígértek.

A kanapén felhúzott lábakkal ülő Kata kissé keserűen számol be arról, hogy még olyan terjedelmű tájékoztatást sem kapott, mint amit egy recept nélküli gyógyszerhez is mellékelnek. Ettől azonban nem bizonytalanodott el, hanem azt gondolta: a beavatkozás teljesen biztonságos.

– Ma már saját tapasztalatból tudom, rá kellett volna kérdeznem, hogy milyen vizsgálatokat kellene rendszeresen elvégezni, milyen lehetséges kockázatai vannak az implantátumnak, és milyen figyelmeztető jelekre kellene figyelni. Természetesen jártam mellrákszűrésre, és azt gondoltam, ha gond lenne az implantátumokkal, akkor a vizsgálat azt is jelezné. Tizenegy és fél évig semmi jel, semmi figyelmeztetés, semmi árnyék nem volt – meséli Kata, akin érezni lehet, hogy az elmúlt időszakban minden apró részletet összerakott a vele történtekről.

Képünk illusztráció. Fotó: Natali Kuzina/Shutterstock

Jelek, amelyekre figyelni kell(ett volna)

Aztán az ötvenedik életéve körül történt valami baljóslatú: a menopauza hullámai között az egyik melle egyszer csak megduzzadt. Nem fájt, csak érzékeny lett. Mivel rendszeresen járt szűrésekre, nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget, hormonális változásoknak tudta be a dolgot.

Bár kisebb mértékben, de két hónappal később újra megjelent a duzzanat. Ezúttal a hónaljban is érzett egy egyébként fájdalmat nem okozó csomót, ami aztán elmúlt magától.

– Továbbra is a menopauzára fogtam e változásokat, mígnem három hét elteltével már fájdalmas, merev és rossz érzésű lett a duzzanat. Volt időpontom a következő éves egészségügyi szűrésre, ahol végre mellultrahang is készült. Az első diagnózis implantátumszivárgás volt. Az ultrahangot végző orvos szerint a szilikon a nyirokcsomókba jutott, és azonnali eltávolítást javasolt – idézi fel beszélgetőpartnerünk.

Minden ilyen beavatkozás előtt szükséges MRI-t (mágnesesrezonancia-képalkotást) készíteni a szivárgás tényének igazolására. – Amikor ez megtörtént, akkor hangzott el először az, amitől megállt bennem az ütő: BIA-ALCL, azaz mellimplantátumokhoz társított limfóma, vagyis a nyirokrendszer daganatos megbetegedése volt a lehetséges diagnózis. Egy ritka, de létező, nemzetközileg dokumentált megbetegedés – fakad ki Kata. Ezt követően hamar romlott a fizikai állapota: folyamatos 39 fok körüli láz, fájdalom, gyengeség gyötörte, s egyik napról a másikra fekvőbeteg lett. – Önmagamat is alig tudtam ellátni, annyira legyengültem. Testem egyik oldala ödémássá vált, ami odáig fokozódott, hogy azon az oldalon a karomat nem is tudtam használni. Biopszia, újabb, immáron kontrasztanyagos MRI és végtelennek tűnő várakozás következett, miközben egyre rosszabbul lettem és a fájdalom olyan mértékűre fokozódott, hogy fájdalomambulancián kötöttem ki – mondja elérzékenyülve. A következő három-négy hetet rettegésben töltötte – tovább romlott az állapota. Pontos diagnózis hiányában kezelést sem kaphatott. Holott, mint kiderült, időzített bomba ketyegett a szervezetében: a daganat egy rendkívül agresszív módon terjedő típus volt.

Öröm az ürömben 

– Amikor végre kimondták a diagnózist, a sokk után, hogy rosszindulatú daganatos megbetegedésem van, mégis megkönnyebbültem. Mert végre azt éreztem, el tudok indulni a gyógyulás felé. Persze csalódott voltam meg dühös, és rettenetesen féltem. Elég nehéz volt elviselni a bizonytalanságot, hogy mi és hogyan fog történni, hiszen el sem tudtam képzelni, hogy műtőasztalra kell feküdnöm. Amiatt is aggódtam, hogyan épülök majd fel. Persze a kemoterápia szó hallatán is előjött egy sor rémkép – vázolja legborúsabb pillanatainak egyikét.

A kezelések gyorsan elkezdődtek, a kemoterápia is rögtön hatott. – A kemó mellett egyéb gyógyszereket is felírtak, például szteroidot, fehérvérsejt-stimuláló injekciót. A mellékhatások erősek voltak: hányinger, hajhullás, végtagzsibbadás, alvászavar, csontfájdalmak, de olyanok is, amelyektől időnként a levegővétel is nehezemre esett – emlékszik vissza. Az is erősen aggasztotta, hogy milyen lesz a külseje az implantátumok eltávolítása után, főként mivel a helyreállítás újabb műtéti beavatkozást igényel.

Nem garantált garancia 

Szintén nehezen élte meg, hogy úgy érezte: neki magának kell összefognia a folyamatot. Mint mondja, a szakemberek jók, igyekeznek segíteni, de mindenki csak egy darabot lát a kirakósból. A rendszer pedig túlterhelt: még a magán-egészségbiztosítási keretek között is hetekbe telt, mire megtörtént minden vizsgálat, amelyek egyébként önmagukban is több százezer forintos tételeket jelentettek. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy időközben külföldre költözött az orvos, aki annak idején beültette az implantátumokat, a klinika pedig nem vállalt felelősséget, hiszen csak bérbe adta a műtőt. Az ígért örök garanciáról pedig kiderült: az csupán egy kártya volt, amin az implantátum típusa szerepelt. – Noha van olyan implantátumgyártó, amelyik a BIA-ALCL esetére felelősséget vállal, az én gyártóm még csak meg sem említette ezt a lehetséges következményt – számol be élményeiről az ablak felé fordulva Kata, hozzátéve: nem felelőst keresett, csak megoldásokat és kiutat.

Ám ez is hetekbe telt, mivel az első MRI-t követően a biopsziát végző orvos nem látta olyan jelentősnek a felgyülemlett folyadékot és a duzzanatot. Pedig a diagnózis kulcsa a folyadékból vett minta. A pár nap múlva készült második MRI egyértelművé tette a helyzetet. Kimutatta: Kata nyirokcsomóiban nem szilikon van, hanem daganatos sejtek. De szerencsére úgy tűnik, e ponton sikerült elcsípni a betegséget: mintegy féltucatnyi kemoterápiás kezelésen túlesve Kata ma már jobban érzi magát. Igaz, eléggé megviselt és messze van a csúcsformájától, de a daganat ígéretesen visszahúzódott. – A gyengeséget és a fáradtságot, a hullámokban jelentkező rosszulléteket és az időnkénti fájdalmat leszámítva, valamint azt, hogy eléggé megritkult a hajam, egész jól vagyok. A gyógyulás irányába tett lépések bőven elég erőt adnak ahhoz, hogy túltegyem magam ezeken a kellemetlenségeken – mondja bizakodva.

Hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem szeretne másokat megijeszteni, ám nagyon fontosnak tartja, hogy a története más nőket is óvatosságra intsen. – Szeretném tudatosítani a nőtársaimban: az implantátummal is adódhatnak problémák, amelyekre érdemes előre felkészülni, hogy gyorsan és hatékonyan lehessen reagálni. A különböző jelek, változások figyelése és komolyan vétele elengedhetetlen. Ilyen tünet lehet a duzzanat, az aszimmetria, a folyadékgyülem érzése, a fájdalom, a csomó. Ha ezek jelentkeznek, ne keressünk mi magunk okokat, mint a hormonális változások, a gyulladás és hasonlók, hanem irány a diagnosztika! Ha egyetlen mondatot adhatnék útravalóul, akkor azt: a felelősségünk önmagunk iránt nem azzal kezdődik, hogy elmegyünk az orvoshoz, hanem abban, hogy partnerként veszünk részt a saját egészségünk megőrzésében és ápolásában. Ehhez elengedhetetlen, hogy megfelelő információkkal rendelkezzünk – zárja történetét Kata.

Nem egyedi eset

– A kálváriájáról beszámoló hölgy esete nem egyedi: a mellimplantátumokból eredő leggyakoribb daganatos megbetegedés a nyirokrendszeri rák. Orvosi nevén szilikonimplantátumhoz társult anaplasztikus nagysejtes limfóma. Szerencsére eléggé kis számban fordul elő ilyen eset: egy friss 2024-es tanulmányban közel félmillió implantátumos pácienst vizsgáltak, és közülük 250 esetet dokumentáltak – mondja a Lugasnak Klárik Zoltán plasztikai és égéssebész, a Semmelweis Egyetem Plasztikai és Rekonstruktív Sebészeti Tanszékének tanszékvezető docense.

Dr. Klárik Zoltán. Forrás: Facebook 

Szavai szerint a rákosodást nem önmagában a szilikon okozza, hanem az a folyamat, ahogy a testünk védekezik a beültetett idegen anyagok ellen. Speciális védőburok képződik az implantátum körül, hogy elkülönítse azt a szervezetünktől. Ez az implantátumoknál egy tok képződését jelenti. – Bizonyos esetekben túlburjánzik ez a tok, és az immunrendszerünk olyan gyulladásos folyamatokat gerjeszthet, ami átfordulhat limfómába – fejti ki Klárik Zoltán, hozzátéve: elsősorban makrotexturált, vagyis nem sima felszínű szilikon beültetése esetén alakulhat ki limfóma.

Veszélyes recék 

Amikor az első eseteket diagnosztizálták, akkor többnyire texturált, poliuretánhabbal fedett implantátummal rendelkező páciensekről volt szó. Az implantátum rögzítését szolgáló recék ugyanis gyulladásos folyamatot indíthatnak be, ami egyes esetekben nyirokdaganathoz vezethet. Az amerikai gyógyszerészeti hatóság egy időszakban felfüggesztette a szilikonimplantátumok használatát biztonsági vizsgálatok miatt, azonban a későbbi tudományos eredmények és engedélyezési folyamat után ismét jóváhagyták azok alkalmazását. Mint Klárik Zoltán elmondja, húsz-huszonöt évvel ezelőtt főleg sima felületű mellimplantátumokat ültettek be, ám nagyobb számban fordultak elő olyan komplikációk mint például a tokosodás vagy az implantátumszakadás. Ma már léteznek különböző típusválasztási lehetőségek, amelyek a limfóma szempontjából nem jelentenek nagyobb kockázatot a makrotexturált felületű implantátumoknál. Nanotechnológiával például olyan felszíneket lehet kialakítani, amelyek nagyjából csak annyira érdesek, mint egy finomabb smirglipapír, vagyis sokkal kevésbé durva felületűek a texturált implantátumoknál.

Anyaghibák

A szakember kitér arra is: időnként előfordul, hogy az implantátum kilyukad vagy megreped, és kiszivárog a szilikon. Ilyenkor a szöveti környezet, a sejtek felfalják a szilikonrészecskéket, ám nem biztos, hogy fel is tudják dolgozni. Így általában ott ragadnak a tokon belül ezek a molekulák, de időnként el is vándorolhatnak. – Azonban az ilyen esetek jellemzően nem hozhatók összefüggésbe a limfómával, amit inkább a tokban kialakult elváltozások okoznak, tehát a rák nem magában az implantátumban alakul ki – mondja a docens.

Klárik Zoltán szavai szerint az esztétikai sebészetben az esetek mintegy kettő–öt százalékában fordult elő valamilyen implantátum okozta komplikáció. Ezalatt a lehetséges problémák összességét értjük, amiben benne foglaltatnak az implantátumok hibái vagy sérülései, valamint a tokban történő elváltozások. – A tok nagyon finom vékony hártya, de idővel megvastagodhat, meszesedhet, megkeményítve a körülötte lévő szövetet. Mivel a tok ilyenkor zsugorodik, először esztétikai problémát okoz, mert deformálja az implantátumot, ami így akár ki is lyukadhat – magyarázza.

Jennifer Lopez amerikai színész-énekesnő egy fehérneműreklámon. Álom és valóság eltérhet egymástól Fotó: Mike Kemp / In Pictures/Shutterstock

Az orvos állítja: csak akkor érdemes hozzányúlni az implantátumhoz, ha adódik valamilyen probléma. Ellenkező esetben elég a korrekció. A leggyakoribb ilyen eset, hogy idővel az emlőmirigy-állomány megereszkedik. Az implantátummal ilyenkor sincs semmi baj, csak esztétikai változásokról van szó. Ez zavarhatja a pácienst, hiszen nem úgy néz ki, mint öt évvel korábban.

– Ekkor a mellfelvarrás is elegendő lehet, nem szükséges cserélni az implantátumot – mondja. Hangsúlyozza: fontosnak tartja, hogy a páciensek emlőalakja a beavatkozások után is megtartsa a természetes jellegét; sebészként és oktatóként is ennek megfelelően jár el. Az implantátumok beültetése előtt minden esetben konzultál a pácienssel, akivel sorra veszik a szövődmények, valamint a komplikációk lehetőségét.

Beszéltünk egy olyan plasztikai sebész szakorvossal is, aki elsősorban a panaszokat okozó mellimplantátumok eltávolításával vagy cseréjével foglalkozik. Arra a kérdésünkre: igaz-e, hogy hónapokra előre be van táblázva ilyen műtétekre, igennel felelt. Mikor pedig azt firtattuk, mi az oka annak, hogy rengeteg nő rohan kivetetni a szilikont, megdöbbentő választ adott. – Legtöbben az úgynevezett emlőimplantátum-betegség (BII) tüneteivel jelentkeznek. Ez viszonylag új tünetcsoport, ám az elmúlt években egyre több hölgynél jelentkeznek ilyen problémák. A leggyakoribb tünetek a hajhullás, az ekcémás bőrpanaszok, az ízületi gyulladások, az alvászavarok, a szemszárazság és a depresszió, amelyek mögött sokszor valamilyen autoimmun állapot áll. Sajnos az a helyzet, hogy ugyanúgy, ahogy egyre több embernél alakul ki autoimmun betegség, ételallergia vagy a pajzsmirigy működésének zavarai, az implantátumot sem minden női test fogadja be ugyanúgy – fejtette ki a neve elhallgatását kérő orvos.

Panaszokkal telt évek 

Gondot jelent, hogy sok nő nem kapcsolja össze ezeket a tüneteket a mellimplantátummal. Inkább évekig él komoly panaszokkal.

Ennek oka, hogy a tünetek sokszor nem közvetlenül az implantátum környékén jelentkeznek

– mutatott rá a plasztikai sebész, arról is beszámolva: sok páciensével megesett, hogy az implantátumra örök garanciát ígért az orvosuk vagy a terméket gyártó cég. – Nem csoda, hogy később úgy érzik, nem tájékoztatták őket megfelelően. Ezért a műtét előtt a páciensekkel folytatott konzultációra érdemes lenne sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni – állítja a szakember. Noha a páciensnek rendszerint enyhülnek vagy megszűnnek a tünetei, amikor kiveszik az implantátumot, ezzel még nincs minden megoldva. Bizonyos esetekben akár egy évet is várni kell a mell végleges megformázása előtt.

Sok múlhat a szűrővizsgálatokon. Noha objektív, csak az emlőimplantátum-betegségre jellemző diagnosztikai eljárás még nem létezik, sok mindent lehet tenni a megelőzésért. – Így például komolyan kell venni a rendszeres orvosi kontrollt, meg kell kérdezni a hölgyeket, hogy éreznek-e változást vagy panaszt, igazolódott-e friss betegség a műtétet követően. A kiterjesztett labor- és képalkotó vizsgálatok is segítik a helyes diagnózist. Az MRI a legspecifikusabb az implantátum állapotának megítélésére, de ultrahanggal és mammográfiával is fontos az emlőbetegségek szűrése – fogalmazott a plasztikai sebész. Hozzáteszi: ma is sokan élnek rosszabb minőségű implantátumokkal a testükben, ezért is kiemelten fontos a rendszeres vizsgálat.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)