Nyuszi barátai és még sokan mások – ma száz éve jelent meg a Micimackó angol eredetije + videó

A száz éve megjelent Micimackó nálunk Karinthy Frigyes fordításában vált klasszikussá.

De valóban könnyed olvasmány-e a Micimackó? És vajon mi a titka a könyvnek, amelyben gyermektől az aggastyánig mindenki szívesen merül el? Egyszerű, de roppant játékos nyelvezettel, banális szituációkkal, mégis mély etikai tartalmakkal írta meg művét Alan Alexander Milne, amelynek első része éppen száz évvel ezelőtt jelent meg a The Evening News című londoni lap karácsonyi számában. Ezután sorra következtek a rövid folytatások, s a Micimackó nem sokkal később, 1926 őszén önálló kötetként is napvilágot látott.

Milne meseregényének címszereplője, valamint a könyv karaktereinek többsége valós játéktárgyak által ihletett alak: fia, Robin Christopher – Karinthy legendás fordításában Róbert Gida – plüssjátékai voltak. Ezek váltak halhatatlan regényhősökké, a medvével az élükön. A kisfiú első születésnapjára kapta azt a plüssmackót, amelyet Edwardnak nevezett el (ez a regény már idézett első fejezetében szerepel, Karinthy Medveczky Medve néven magyarította), azonban egy állatkerti látogatás alkalmával, az ott látott Winnie nevű fekete medve után, megváltoztatta kis kedvence nevét (és így lett az angol eredetiben Winnie-the-Pooh).

A. A. Milne fiával, Christopher Robinnal, akiről Róbert Gida a nevét kapta. Fotó: Getty Images  

Egy évszázada kezdődött tehát Micimackó csodálatos utazása, amely a mai napig tart, s amelynek során gyerekek millióinak adott szórakoztató perceket és élményeket, ugyanakkor támasztékokat és igazodási pontokat a világban. Hiszen a „csekély értelmű medvebocs” történetei olyan humán értékekre hívják föl a figyelmet, mint a hűség, a barátság, a szeretet, az odaadás, a gondoskodás, de rámutatnak arra is: az ember sokszor balga és esendő, ám a hibákat sohasem késő jóvá tenni, a megbocsátás pedig általános emberi cselekvésforma. Az együttműködés és az alkalmazkodás képessége is megjelenik lapjain, amelyek pedig nélkülözhetetlenek voltak, már csak evolúciós pszichológiai alapon is, az emberré válásban és a társadalmi szerkezet kialakulásában.

A Micimackó szereplői archetípusként jellegzetes viselkedési mintáknak feleltethetők meg. A jó szándékú és szeretetteljes, de kissé esetlen Micimackó, a félénk, ugyanakkor nagyszívű és odaadó Malacka, a minden hájjal megkent, ám végső soron segítőkész, „rokonokkal, barátokkal és üzletfelekkel” rendelkező Nyuszi, a mélabús és rezignáltan bölcs Füles, a kissé modoros és tudálékos, olykor viszont nagyon figyelmes Bagoly, a szertelen és szabad, de ölelésre mindig kész Tigris, vagy a gondoskodó és a környezetére tudatosan figyelő Kanga, valamint kicsinye, a Micimackó-rajongók örök kedvenc Zsebibabája (ez is Karinthy leleménye) külön-külön és együttesen is olyan tulajdonságokat jelenítenek meg, amelyek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat jellemeznek, s amelyeket a környezetünkben sokszor megfigyelhetünk.

A Micimackó sikerét mutatja, hogy az elmúlt száz évben több mint hatvan nyelvre fordították le. A magyarítás, amely a kulturális referenciákat a magyar viszonyokra alkalmazta, s amely különleges és humoros nyelvi megoldásaival mind a mai napig a fordításirodalom egyik remeke, Karinthy Frigyes nevéhez fűződik.

A nyersfordítást testvére, az angolt kiválóan ismerő Karinthy Emília készítette (az ő beceneve, a Mici vált a könyv címének és a főszereplő magyar nevének ihletőjévé.) Ennek az arányosításával és átdolgozásával, valamint az eredeti forrásnyelvi szöveg és a magyar fordítás ritmikájának és dallamának összehangolásával véglegesítette a munkát Karinthy Frigyes. Micimackó történeteiből több, az eredeti sztorikra alapuló filmes és animációs földolgozás készült, számos folytatása és továbbgondolása született az elmúlt száz évben. Micimackó így hosszú utat tett meg napjainkig, és biztos, hogy hasonló kalandok várnak rá a következő száz évben is. Amíg van ugyanis meseolvasó közönség, bájos történetre vágyó gyerek és felnőtt, addig bizony lesz tábora a Micimackónak is.