Hallgatni sokféleképpen lehet. Lehet jelentőségteljesen, fölényesen vagy éppen meglepődve. Általában valamilyen metakommunikatív jel kíséri a verbális közlés hiányát. Ha betalált egy fájó megjegyzés, esetleg sértődötten hallgatunk. A politikában és a médiában ennek az attitűdnek a megfelelője lehet, amikor komolyan vehető érvek nélkül egyszerűen a végsőkig tagadják a nyilvánvalót.

Ennek eklatáns példája, amikor Karácsony Gergely úgy fogalmazott, hogy „szarik rá”, mi van azokon a felvételeken, amelyek leleplezték a Városháza-ügyet. Most pedig a baloldali sajtó zöme próbálja struccpolitikával kibekkelni, amíg lecseng a botrány, amelyet a líblingjük, a Tisza Párt nyilvánosságra került megszorítócsomagja keltett. Ebben azonban egészen szűk a mozgásterük: például választhatják azt, hogy Magyar Péter kijelentéseit szajkózzák arról, hogy a hatszáz oldalas dokumentum hamis vagy hogy mondjuk publicisztikákban bizonygatják: a megszorítások azért irreálisak, mert „kib…sztt durvák” vagy esetleg mesterséges intelligenciával maga a kormány gyártotta azokat. Hogy klasszikust idézzünk, mindent meg lehet magyarázni.

Bizonyos szempontból becsülendők ezek az erőtlen vergődések: az életösztön működését mutatják a baloldali sajtóban. Azt, hogy akár önmaguk és mások becsapásán keresztül valahogy megpróbálnak minimális arcvesztéssel túllendülni az ügyön. Az egyetlen furcsa kivétel az A RTL. A liberális média szebb napokat látott zászlóshajója egyszerűen csak kussol. Már egy hete. Még azután is, hogy a tervezet egésze nyilvánosságra került, és minden részlet, új sarc, adó ismertté vált. Még úgy is, hogy a Tisza körül legyeskedő szakértők is ugyanolyan megszorításokat tartanak üdvösnek, mint amelyek a javaslatcsomagban szerepelnek. A dokumentumon ott virít egy halom szignó, amelyekhez már konkrét személyeket is sikerült kötni.

Az RTL viszont továbbra is teljes mértékben hallgat az ügyről. Azonban néma gyereknek anyja sem érti a szavát, s akár az is előfordulhat, hogy Magyar Péter – a hallgatást kevesellve – nekiesik a csatornának. Vicces látvány lenne, és pofon nem menne rossz helyre, ám fontos, hogy ilyenkor se úgy reagáljunk, hogy hátradőlünk, és rendelünk egy kávét. Ahogyan azt sem szabad hagyni, hogy a Tisza és a baráti sajtójuk bármi módon – hisztivel, rágalmakkal, trágárkodással – elterelje a figyelmet a Magyar Péteréknek írt megszorítócsomagról. Ha valami Damoklész kardjaként lebeg a magyarok feje fölött, akkor ez az. Most a legfontosabb minden áron elhárítani a csapást.