Legalább a felvilágosodás hajnala óta számtani alapvetésekkel nem szokás vitatkozni. René Descartes „gondolkodom tehát vagyok” tétele azt is magával vonta, hogy az emberiég jórészt elismerte a számok kényszerítő erejét. Onnantól fogva nagyon ritkán és nagyon kevesen kérdőjelezték meg például, hogy kétszer kettő az négy. Mondhatni, hogy az iskolázottság és a műveltség fokától függetlenül.

Mára még a legősibb mesterség művelői is lelkes karteziánusokká váltak: szilárdan hisznek a mellbőség, a magasság, a súly, valamint a tarifa centikben, kilókban és forintokban megadott pontos mértékében. Brüsszel azonban még nem tart itt. A Politico nevű „lapban” ugyanis önálló életre keltek a számok: az általuk közölt közvélemény-kutatásban egy gyanús éjjel feje tetejére állt minden: a Tisza átvette a vezetést a Fidesztől, a DK pedig megtriplázta a támogatottságát.

Elvtársak, ha már hamisítotok, ügyesebben tegyétek! Azonban lehet, hogy „felvilágosult” kinti firkászok még nem is hallottak Descartesról, azért ilyen balgák. Úgy tűnik, nem ismerik a számok természetét, s meglehet: ha számonkérnék őket, akkor azzal védekeznének, hogy a számok egyszerűen elmásztak a helyükről. De leplet rá, nem akarjuk megtörni az önérzetüket! Viszont az sem járja, hogy Brüsszelben a babonák világa hódítson. Kezdjük el a személetformálást az Európai Parlamentnél. Ha már képzett, rátermett politikusból nagy hiánya van az európai baloldalnak, akkor ne bűnözőket delegáljanak Brüsszelbe.