„A magas szerződő felek meghatalmazott képviselőik útján a már felfedezett és a jövőben felfedezendő szigetekkel és földrészekkel kapcsolatban felmerült kétségek és viták eloszlatására megállapodtak és megegyeztek abban, hogy sarktól sarkig, azaz az arktikus sarktól az antarktikus sarkig, északtól délre egy egyenes vonalat húznak a Zöld-foki-szigetektől 370 legua (kb. 2000 km) távolságra nyugat felé. Ezt a távolságot fokokban vagy más módon állapítják meg, lehető legjobban úgy, hogy se többet, se kevesebbet ne mutasson. Mindazok a szigetek, illetve szárazföldi területek, amelyeket Portugália királya, illetve az ő hajói felfedeztek, vagy fel fognak fedezni, e határvonaltól keletre, illetve azon belül északra, vagy délre, az említett portugál király úr és az ő utódai örökös tulajdonába mennek át. Azok pedig, amelyeket Kasztília és Aragon királya és királynője, illetve az ő hajóik az említett határsávtól nyugatra fedeztek fel, vagy fognak felfedezni északon, vagy délen, az említett király úr, illetve királynő és az ő utódai örökös tulajdonába mennek át.”

Milyen egyszerű és milyen pompás, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy e szerződésre, no és a pápai áldásra (!) hivatkozva ezt követően a szerződő felek jó egy évszázadon át meg tudták akadályozni, hogy a többi gyarmatosító is részesedjen a „földrajzi felfedezések” (így kell mondani szépelegve) hasznából. Vagyis a kifosztásból és a hullarablásból. Ám a többi nagy kifosztó és hullarabló – Anglia, Franciaország, Hollandia – nem sokáig tűrte ám a mellőzöttséget, így a tordesillasi szerződés szépen lassan érvényét veszítette.

Így történt.

A különbség csak annyi, hogy nincsen már a világon fel nem fedezett hely, sajnos. Így tehát a teljes egészében felfedezett világ újrafelosztása készül, s ez valamikor 2030-ig be is fog teljesedni. Azért van szükség még néhány évre, mert a londoni City és Manhattan urai még nem tudták pontosan tisztázni, hogyan is legyenek a nyugati térfél leendő jogosultságai, befolyási övezetei, kinek mekkora haszonélvezet jusson egészen pontosan, ki honnan szállíthasson magának több (bér)rabszolgát és aranyat, ráadásul odaát, Manhattan vidékén jelenleg, valamilyen fatális véletlen vagy baleset (a redneckek lázadása) folytán egy nem kompatibilis elnök van hatalmon. 

A határvidék, a periféria és félperiféria országai még ellenállnak. Pusztán azért, mert kimaradtak a második világháború utáni soha nem látott jólétből és szabadságnak hívott identitásfosztásból, így egyszerűen nem volt idejük teljesen elhülyülni, ezért az ő sorsuk még kérdéses, remélhetőleg meg tudnak maradni annak, amik, és nem veszítik el teljesen az önazonosságukat.

A többi bevégeztetett. Az új Tordesillasi szerződés már készülőben. És mindenki csak pislogni fog, Lisszabontól Vilniusig és Palermótól Reykjavíkig.

U. i.: egy kis adalék.

A belga Euroclear pénzintézet 42 ezer milliárd eurót (!) kezel, száz jegybank értékpapírjait őrzi és kezeli, havonta a világ GDP-jének megfelelő összegű, azaz körülbelül 110 ezer milliárd dollárnyi (!) értékpapírügyleteket bonyolít. Ha kiadják bármilyen jogcímen az ukránoknak az oroszok náluk lévő koszos 185 milliárdnyi letéti pénzét, az Euroclear hitelessége lenullázódik. 

Mit jelent ez? Egy ürügyet, hogy meginduljon Európából a masszív tőkekivonás, ami viszont anarchiába és összeomlásba fullasztja a jelenlegi EU-t, majd a habokból kiemelkedhet a mentőöv: az Európai Egyesült Államok. Mindeközben a manhattani és londoni Cityben a tesók gurgulázva röhögnek és térdüket csapkodják.

Na, hát ebből kéne kimaradni.

Boldog új évet kívánok mindannyiunknak…