A taxi két nőutasa is megsérült, de túlélték az ütközést, azonban az idős taxisofőr másnap a veszprémi kórházban meghalt, Nemes Vince viszont sértetlen maradt. Később a vizsgálóbíró számos tanúvallomás alapján megállapította, hogy a halálos balesetet a gróf gondatlansága okozta, és a győri ítélőtábla hat hónapi fegyházbüntetést szabott ki rá és tíz évre eltiltotta az autóvezetéstől.

s a főváros által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomba. A katolikus egyházi szertartást Pethő barátja, a lapban is publikáló Almásy József, a központi papnövelde alkormányzója végezte. A fölravatalozott koporsó fölött a Magyar Nemzet szerkesztősége és kiadóhivatala nevében Hegedűs Gyula felelős szerkesztő, az újságíró-társadalom képviseletében Gáspár Jenő, a Sajtókamara főtitkára mondott búcsúbeszédet.

Hegedűs kiemelte, Pethő Sándor személyi varázsa és kiválósága révén életképessé tudta tenni a szabadságnak és a rendnek azt az ötvözetét, amelyben hitt és amelyért tollal harcolt az egész magyarság számára is, és be tudta bizonyítani, hogy az ízlés, a tehetség, a jó szándék, az úri hang és az igazi képzettség a fontos és megbecsülendő. 

és szellemének nemessége kötelez arra, hogy ez a közösség mindig az maradjon, aminek ő akarta: „európai és magyar, mértéktartó és úri, emberséges és magabízó, keresztényi és tiszta”.

Pethő Sándor tanár volt és tudós történész, konzervatív politikus és harcos közíró, aki a szerkesztőségi szobában is hazájának, nemzetének tanítómestere maradt. Egész élete és műve azt tükrözte, hogy a tudás és a teljesítmény mindig előbbre való, mint a siker. Barátja és történésztársa, Szekfű Gyula a Magyar Nemzet szeptember 1-jei számában megjelent nekrológban kiemelte: 

Nyolcvanöt évvel lapunk alapítójának halála után mi, mai nemzetes újságírók a legtöbb, amit tehetünk (és a legkevesebb, amit tennünk kell), hogy minél többször olvassuk s továbbgondoljuk az írásait, és tiszteljük, egyben követjük az ő nemes szellemét hivatásunkban, közösségünkben, mindennapi munkánkban.