Szerintem meg azokat kéne betiltani, akik sajtótermékek betiltásán örvendeznek.
A bolsevik szervezet ezután azt ecseteli: azért szuper döntés a betiltás, mert ha utólag kiderül, hogy valótlanság van a különszámban, akkor a Bors úgysem nyomtat ki újabb négymillió példányt a helyreigazítással. Aha. Tehát ilyen erővel többé senki ne adjon ki semmilyen különszámot, egyszeri kiadványt, hiszen úgysem közöl majd helyreigazítást. Helyben vagyunk. Ez az ötvenes évek tempója. A Tisza-appos bíróval együtt, aki a betiltásról döntött.
Valóban alapjog a hazugságok, rágalmak tudatos terjesztése? – kérdezi magamagától a MÚOSZ. Majd így felel: „Nem, mert a sajtószabadság nem terjed ki a tények elferdítésére, álhírek terjesztésére. Aki ilyeneket gyárt, tesz, az nem újságíró, hanem propagandista, akinek nem a valóság korrekt bemutatása a célja. A propagandista manipulál, a tényeket úgy hajlítja, ahogy az érdeke, megbízója kívánja.”
Helyben vagyunk. Tehát az az újságíró, akire a MÚOSZ rábök. Mindenki más szar-szemét propagandista. Akit aztán első körben be lehet tiltani (itt tartunk most), második fázisban pedig börtönbe kell csukni (Nyugaton már ez megy: lásd Tommy Robinson esetét és a többit).
Ismerős? A burzsoá, a földesúr, a kulák, a pap nem ember. És ha nem ember, ugyan kinek hiányozna, ha elhurcolnánk a Gulágra vagy csak szimplán tarkón lőnénk az Andrássy út 60.-ban? Egy brosúrával korábban ugyanez ment a zsidókkal. Az akkori MÚOSZ akkori plecsnizőjei újságcikkeknek látszó irományokban „bizonyították be”, hogy a zsidó nem ember. És azért nem ember, mert az akkori (szintén berlini) hálózat úgy döntött. A folytatás ismert.
Azt akarom ezzel mondani, hogy pikírt publicisztikák szintjén el lehet viccelődni a másik propagandistázásával. Megteszi ezt a dollársajtó velünk, mi meg velük. Ilyen a boksz, rendben. Ám amikor egy bíróság bármiféle bizonyíték, jogerős ítélet nélkül eltüntet egy sajtóterméket a placcról, ennek pedig egy érdekvédőnek és szervezetnek látszó valami szalutál, az baj. Olyankor azt kell mondani: állj, ne tovább!
