Ferenc Viktória: A háború elhúzódása újabb és újabb emberi tragédiákat szül

Immár negyedik éve tart a háború a szomszédban, Magyarország azonban nemcsak földrajzi közelsége miatt tekint másként a konfliktusra: a kárpátaljai magyar közösség nap mint nap saját bőrén tapasztalja meg annak következményeit. Ferenc Viktória, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője Ungvár közelében született, és ma is gyakran hazalátogat, így első kézből érzékeli, milyen kihívásokkal szembesülnek a határon túli magyarok. A képviselővel a közösség helyzetéről, a nehézségekről, a kényszersorozásokról és Brüsszel hozzáállásáról beszélgettünk.

Fotó: Mathieu CUGNOT

– Már két magyar is áldozatul esett ezeknek az intézkedéseknek. Nő az aggodalom, esetleg a félelem? 

– A közvélemény két különösen megrázó esetről szerzett tudomást, amelyek sajnos szimbólumává váltak mindannak, ami egy elhúzódó háborúban félremehet. Tavaly nyáron Sebestyén József halálhíre járta be a sajtót: a beszámolók szerint a toborzás során olyan testi sérülések érték, amelyekbe később belehalt. Idén januárban pedig Rebán Zsolt tragédiája rázta meg a közösséget, akit súlyos szívbetegsége ellenére vittek el katonai kiképzésre, noha hivatalos orvosi dokumentumok igazolták, hogy nem alkalmas szolgálatra. Ő is életét vesztette. 

Ez a két eset mára jelképpé vált: annak a fájdalmas valóságnak a szimbólumává, hogy a háborúban sokszor az emberi méltóság és az egyéni sorsok háttérbe szorulnak a katonai szempontok mögött. Két olyan emberről beszélünk, akik ma is élhetnének családjuk körében. 

A kárpátaljai magyarok körében korábban is létezett egyfajta bizalmatlanság, hiszen súlyosan sérültek a közösség kisebbségi jogai. Ezenkívül megemlíteném az úgynevezett Mirotvorec halállistát, amely jogtalanul közli többek között olyan kárpátaljai magyar személyek adatait, akiket az ország ellenségének tartanak. A háborús mozgósítás során tapasztalt események a bizalmatlanságot tovább erősítették. Ma talán még kiszolgáltatottabbnak érzik magukat az emberek. Azok is félelemmel mozognak, akik rendelkeznek érvényes halasztással vagy felmentéssel, mert attól tartanak, hogy őket is jogsértés érheti. Ez sajnos a jelenlegi háborús valóság része: amikor egy visszaélés megtörténik, gyakran, mire a jogvédők vagy a nemzetközi közvélemény reagálni tud, már túl késő. 

A képviselő szerint a háború egyik tragédiája, hogy az emberi sorsok háttérbe szorulnak a katonai szempontok mögött. (Forrás: Facebook/Ferenc Viktória)

Mi azonban nem hagyjuk magukra az embereket. Számos panaszt személyesen is nyomon követek, igyekszünk csatornát biztosítani az érintettek és az illetékes hatóságok között. Levélben fordultunk az ukrán emberi jogi biztoshoz, folyamatos kapcsolatban állunk a helyi jogsegélyszolgálattal, amelyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség működtet. 

A célunk az, hogy ebben a bizonytalansággal teli időszakban legalább valamiféle kapaszkodót, biztonságérzetet tudjunk nyújtani a kárpátaljai magyar embereknek.

– Nagy port kavart a négy egyetemista ügye, akiket a TCK emberei fogva tartottak. Voltak azóta hasonló esetek, illetve lett-e az ügynek valamilyen folytatása?

– A háború kapcsán egyre gyakrabban merül fel a katonai utánpótlás kérdése. Európából és a nyugati szövetségesektől pénzügyi és katonai támogatás érkezik, azonban az emberi erőforrást Ukrajnának kell biztosítania, ami rendkívüli terhet ró az ukrán társadalom egészére. Egy elhúzódó háborúban ez óhatatlanul feszültségeket szül, és sajnos ennek következményeit a hátországban élők is egyre inkább érzik. A beregszászi egyetemisták ügye is ebbe a folyamatba illeszkedik. Olyan fiatal férfiakról volt szó, akik érvényes mentességgel rendelkeztek, hiszen felsőoktatási tanulmányokat folytattak. Mégis előállították őket, és hosszabb időn keresztül nem hagyhatták el a toborzóközpontot, miközben korlátozott volt a kapcsolatuk a külvilággal, és jogi képviselőjük jelenlétét sem engedélyezték. Ezek a körülmények komoly aggodalmat váltottak ki a közösségben, mert azt az érzetet erősítették, hogy komoly gondok vannak a jogbiztonsággal.

A fiúkat végül elengedték, az ukrán hatóságok pedig később tagadták, hogy visszaélés történt volna, ugyanakkor az ügy jelentős nemzetközi visszhangot kapott. Ez is mutatja, mennyire érzékeny kérdésről van szó. A probléma túlmutat egyetlen eseten: sokan attól tartanak, hogy a mozgósítási szabályok folyamatos szigorítása vagy átértelmezése a hadköteles korú férfilakosság teljes egészére kiterjedhet. 

Én úgy gondolom, hogy a jogbiztonság megőrzése háborús körülmények között is alapvető fontosságú. Az embereknek tudniuk kell, hogy a törvények védik őket, és hogy a mentességek nem válhatnak bizonytalanná egyik napról a másikra. Mert ha a társadalom elveszíti ezt a bizalmat, akkor nemcsak a jelen, hanem a háború utáni jövő is veszélybe kerül.

– Hogyan viszonyul az Európai Unió ezekhez az erőszakos cselekményekhez? Lát bármi változást ennek tekintetében?

– Az Európai Unió felé több alkalommal is világossá tettük aggodalmainkat – plenáris felszólalásainkban, valamint abban a levélben is, amelyet a Fidesz–KDNP európai parlamenti delegációja küldött az uniós bővítésért felelős biztosnak. Ebben egyértelműen jeleztük, hogy komoly problémának tartjuk egy olyan országban, amely EU-tagságra vágyik, hogy erőszakos toborzási gyakorlatot alkalmaznak, amelynek nemcsak a magyar kisebbség, hanem az ukrán társadalom egésze is elszenvedője.

Az Európai Bizottság válaszára több mint két hónapot kellett várnunk. Ez különösen fájdalmas annak fényében, hogy ez idő alatt veszítettük el Rebán Zsolt honfitársunkat. Sokakban ezért az a benyomás alakult ki, hogy a reakció túl későn érkezett, az Európai Bizottság tétlensége emberéletet követelt.

A bizottsági válasz tartalma is komoly kérdéseket vet fel. A biztos jelezte, hogy tudomásuk van a problémákról, és azokat az ukrán emberi jogi biztossal és a hatóságokkal folytatott egyeztetések keretében kezelik, valamint azt hangsúlyozta, hogy az uniós csatlakozási folyamat első, az alapjogokkal foglalkozó klasztere megfelelő keretet adhat a problémák rendezésére. 

Mi azonban úgy látjuk, hogy az Európai Unió eddig minden tagjelölt országtól azt várta el: az emberi jogi hiányosságokat még a csatlakozási tárgyalások előrehaladása előtt rendezze. Ukrajna esetében viszont fordított logika érvényesül.

Aggasztónak tartjuk azt a megközelítést is, amely szerint a Bizottság a problémákat majd a klaszter megnyitása után akarja megoldani. Az Európai Unión belül ugyanis a kisebbségvédelem döntően tagállami hatáskör, ezért éppen a csatlakozási folyamat az a szakasz, amikor az uniós intézmények valódi befolyással rendelkeznek. Ha ekkor nem történik előrelépés, később sokkal nehezebb lesz érdemi változást elérni.

Mi ezért minden lehetséges fórumon továbbra is fel fogjuk hívni a figyelmet ezekre a jogsértésekre. Fontos, hogy a jogállamisági és emberi jogi normák mindenki számára érvényesüljenek Ukrajna területén. Azt várjuk az Európai Uniótól és a tagállamoktól, hogy amikor ilyen súlyos problémákra hívjuk fel a figyelmet, akkor valódi válaszok és konkrét lépések szülessenek. De ehelyett az unió háborút vizionál, és geopolitikai céljai fontosabbak, mint az emberi és kisebbségi jogok.

Ma a legfontosabb üzenet az, hogy a háború elhúzódása újabb és újabb emberi tragédiákat szül. A kárpátaljai magyar közösség számára – és valójában minden ott élő ember számára – a béke jelentené az egyetlen megoldást. Mi, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselői és a nemzeti, patrióta kormány ennek minden fórumon hangot is adunk. Meggyőződésünk, hogy ez az egyetlen módja, hogy véget érjen a háborús pusztítás.

Borítókép: Ferenc Viktória, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője (Fotó: Mathieu Cugnot)