A magyar–amerikai kapcsolatok 2026 elejére aranykorukba léptek, s a két ország közötti viszony még sohasem volt ilyen jó és szoros. Ez a fordulat annak köszönhető, hogy Orbán Viktor és Donald Trump kapcsolata a konzervatív ideológiai szövetségen és a kölcsönös politikai tiszteleten túl a két politikai vezető rendkívül szoros személyes viszonyán nyugszik, s mivel egyértelmű, hogy Trump elnök mélyen elkötelezett az orbáni politika sikere iránt – mert mint mondta: „az Ön sikere a mi sikerünk is” –, ezen alapul a két ország együttműködése is. 

Mindez együttesen a nyugati világban tapasztalható kulturális és politikai átrendeződés sarokköve lett. De hogyan alakította ki ezt a magyar miniszterelnök, és hogyan érett be az évtizedes munka gyümölcse mára?

Nem volt ez mindig így. A magyar–amerikai kapcsolatokat a 2010 és 2024 közötti perió­dusban éles politikai hullámzás jellemezte, amelyet alapvetően – Trump első elnökségét leszámítva – a látványos diplomáciai konfliktusok és a bővülő gazdasági együttműködés kettőssége határozott meg. Ebben az időszakban a politikai viszonyt – az üzleti kapcsolatokkal ellentétben – nem a ráció, hanem az ideológiaalapú elutasítás és szalonon kívül helyezés jellemezte. 

Jelentős enyhüléssel járt, egyben rámutatott a korábbi amerikai vádaskodások megalapozatlanságára és tarthatatlanságára a 2017 és 2021 közötti első Trump-elnökség és a folyamatosan javuló viszony csúcspontjaként létrejövő 2019-es fehér házi találkozó az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök között.

Azonban a 2021-ben a hatalomba visszatérő progresszív demokraták (Biden) ott kezdték, ahol négy évvel korábban abbahagyták: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. A kapcsolatok ismét mélypontra, ha lehet azt mondani, még mélyebb pontra süllyedtek. Ennek elsődleges oka – a korábbi ideológiai, világfelfogásbeli, szuverenitásértelmezési, problémakezelési nézeteltéréseken túl – az orosz–ukrán konfliktushoz való hozzáállásbeli különbség volt, amely a szokásos amerikai nyomásgyakorlás mellett új elemekkel is gazdagodott: a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény amerikai felmondásával, valamint a magyar politikai ellenzék finanszírozásával. Ezt egészítette ki látványosan 

Mindeközben, sőt ennek ellenére a gazdaság területén folyamatos fejlődést tapasztalhattunk, hiszen ebben a világban nem az alaptalan állítások, hanem a tapasztalat – azaz a hétköznapok jog-, üzleti és közbiztonsága – határozta meg az aktivitást. Tehát az Obama- és a Biden-adminisztráció minden rágalma és támadása ellenére az Egyesült Államok maradt Magyarország egyik Európán kívüli legfontosabb befektetője: a két ország közötti áruforgalom jelentősen nőtt, és közel másfél száz amerikai befektetés jött létre Magyarországon 2010 és 2024 között.

Ez a folyamatos kiállás mellett többszöri találkozókat (a négy év alatt négy alkalommal), az amerikai republikánusokkal szorosabbra fűzött kapcsolatokat, valamint – mivel a magyar miniszterelnök az európai konzervatív mozgalmak egyik, ha nem a legjelentősebb alakjává vált – a CPAC-mozgalomba való szerves bekapcsolódást jelentett. Egyfajta gondolati beágyazódást – no migration, no gender, no war –, mivel a magyar miniszterelnök „politikai és szellemi laboratóriumnak” tekintette azt, ahol sikerrel törekszik az orbáni modell: a családpolitika, a határvédelem, a bevándorláspolitika globális szintű népszerűsítésére.

Trump ismételt elnöki mandátumának következménye a 2025 folyamán bekövetkező amerikai hozzáállás-változás – David Pressman távozása a követségről, a USAID-finanszírozások felszámolása, az álságos és alaptalan jogállami kritikák befejezése –, Orbán Viktor alapítóként meghívása a Béketanácsba, valamint a novemberi washingtoni miniszterelnöki, a 2026. februári budapesti amerikai külügyminiszteri látogatás alapvetően alakították át a magyar kormány mozgásterét. Számtalan területen – gazdaság, pénzügy, energetika, vízumpolitika – jöttek létre megállapodások, amelyek a hétköznapok szintjén kamatoztatják a kiváló viszonyt. Ezen együttműködést – az ellenérdekeltek véleményével szemben – nem hátráltatja, sőt segíti a nemzeti érdek mindenek elé helyezése, hiszen a jelenlegi amerikai vezetés szerint minden nemzetnek a saját nemzeti érdekei mentén kell cselekednie, s amíg a magyar kormány így tesz, az USA vezetése stratégiai partnerként tekint rá.

A magyar álláspont az volt, hogy az energiaellátás nem politikai, hanem fizikai, technikai és földrajzi kérdés, s egy ország ellátásbiztonságát nem lehet politikai okokból veszélyeztetni. A másik fontos feladat, hogy a magyar kormány a folyamatosan támadó és pénzügyi zsarolástól sem tartózkodó Európai Bizottsággal szemben – gazdasági, pénzügyi és nemzetközi hatalmi szempontokat is figyelembe véve – biztosítani tudja a tartós gazdasági-pénzügyi ellenállás feltételeit.