Mindig az ördöggel

A „világokos” Bajnai Gordon a baloldal új reménye.

bajnai gordon Globalista elit magyar péter választás baloldal orbán viktor ellenzék 2026. 01. 10. 6:47

Fotó: Székelyhidi Balázs

A politikában nincsenek véletlenek. Ami véletlennek látszik, bizonyosak lehetünk benne, hogy majdnem mindig okkal történik. Csak meg kell értenünk, hogy mi miért van vagy mi miért lesz, mert általában van valamilyen szándék mögötte – vagy van valami, ami megokolja a megtörténtet.

Másrészt – hogy tovább folytassam köztéri bölcsességeimet – minden ott van a szemünk előtt. Csak az esetek nagy részében nem tudjuk, hogy mit kell nézni, illetve azt sem tudjuk, hogy mit látunk. De ami biztos, hogy az a valami végig ott volt a szemünk előtt, csak éppen semmit se látunk, mert nem tudtuk, hogy mit kell látnunk.

Alighogy elindult az új év, terjedelmes interjú jelent meg a Hvg.hu felületén: Bajnai Gordon egy Londonban székelő, komoly befolyással bíró, nagy nemzetközi tanácsadó cég vezérigazgatójaként osztja meg a gondolatait a világról, az ország előtt álló kihívásokról, a választás tétjeiről.

Nézhetnénk erre úgy is, hogy nincs itt semmi látnivaló, egy interjú a sok között. Miért ne lehetnénk kíváncsiak egy sokat látott ember gondolataira, miért ne indíthatná el éppen az ő világmegfejtése az új esztendőt. Miért is ne?

De másképp is ránézhetünk erre a beszélgetésre: ugyan miért is, és miért pont ő, és miért pont most?

Az „interjú” egy világos dramaturgiai szándékot követ, annak a rendezői utasításnak engedelmeskedik, hogy Bajnaiból – aki tegyük hozzá, nemcsak egy globális pénzügyi tanácsadó intézet vezérigazgatója, hanem a Gyurcsány-kormány minisztere, majd Gyurcsány lemondása után Magyarország miniszterelnöke, majd később az ellenzék miniszterelnök-jelöltje is volt – megépítenek egy karaktert. Egy olyan embert, akinek van gondolata a világról, aki tudja, hogy merre van az előre, milyen nagy folyamatok zajlanak éppen a világban és határozzák meg az életünket és a jövőnket.

Megépítik – az interjú segítségével, több ezer karakterben – a „világokost”, aki érti a világot, és csak ezután térnek rá a 2026-os év belpolitikai tétjeire, a választás értelmére és a Magyarország számára kívánatos út megfogalmazására.

Mi ez tulajdonképpen? Mi történik? Mi az értelme annak, ami történik?

Egy ember volt eddig a magyar politikában – és nem csak ott –, aki rendre tanújelét adta annak, hogy érti, hogy mi zajlik a világban: Orbán Viktor. Majd jött egy kihívó, aki viszont teljesen fogalmatlannak tűnik a világ dolgait illetően, nem beszél a tágabb perspektívákról, mert valószínűleg nemcsak a szándék hiányzik ehhez, hanem az ismeret, a tudás is.

Lett tehát egy kihívó, Magyar Péter, aki, úgy tűnik, hogy egész egyszerűen egy „világbuta”, de az volt mesterterv, hogy ez elég lesz. Nem kell beszélni a világról, elég felkorbácsolni az indulatokat és állandósítani az indulatiságot, és a győzelem elérhető lesz.

Csakhogy közben kiderült néhány dolog: legfőképp, hogy ez nem lesz elég.

Nem lesz elég, mert megváltozott a világ. Visszatért a vadnyugat, az a világ, hogy az érdek mögé nem kell morál, és az erősnek van igaza, és csak azért, mert erős. Ennek pedig komoly következményei lettek és lesznek: a világ egy veszélyes hely, és állandó változásban és kiszámítathatlatlanságban van. Kiszámítani a jövőt, érteni a világot – nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki irányítson egy országot.

Nem lesz elég már csak azért sem, mert Magyar Péter nem elég. A lendület elfogyott, ajánlat nincs, a blöffpolitika kifulladt és Magyar Péter egyre véknyul és egyre erőtlenebb. A projekt tehát idő előtt befuccsolt.

De hogy egy újabb köztéri bölcsességgel rukkoljak elő: a politikában bárki jó lehet valamire, az a kérdés, hogy ki mire. Meggyőződésem, hogy a nagy bábmesterek, a megbízók, a finanszírozók sem gondolták komolyan, hogy Magyar Péter arra jó, hogy elvezesse ezt az országot. Ez a vélemény gyakran elhangzott az ellenzéki közéleti megszólalásokban, mint ahogy az is, hogy Magyar Péter arra jó, hogy ő legyen a kalapács – ő tehát egy eszköz, amivel neki lehet menni az Orbán-rendszernek, egy ember, aki szétverheti azt, ami van. Csak hát a számok mentek fölfelé, és a szereplő elhitte, hogy a sztori róla szól. De sohasem a színész dönt arról, hogy benne lesz-e a következő évadban, hanem mindig is a rendező, a producer.

Érthető tehát, hogy Magyar Péter ingerületbe jött a Bajnai-interjú megjelenése után: hogy ezt hogy képzelik?

Hát azért képzelik, mert már látják, hogy Magyar Péter mire volt jó. Arra volt jó, hogy szétverje a régi ellenzéki pártokat, lemészárolja a régi ellenzéki elitet és ennek következtében lett egy új struktúra, amivel már neki lehet futni az Orbán-rendszer kihívásának. Magyar Péter ezt a munkát végezte el, és ez nem kevés – az ellenfélnek tizenöt év nem volt elég arra, amit Magyar néhány hónap alatt elintézett. De

Magyar Péter arra már nem elég jó, hogy legyőzze a Fideszt, arra meg egyáltalán nem jó, hogy elkormányozza ezt az országot. Úgyhogy jött a message: a következő évadban más szereposztás lesz.

De ki is Bajnai? A magyar Obama. Az antipolitikus politikus. A jól öltözött úriember, a világlátott sikeres businessman, aki érti a világot. És véletlenül sem a libás Bajnai, aki emberi sorsokat és életeket tett tönkre.

Véletlenül sem Gyurcsány minisztere, majd az a miniszterelnök, aki megszorító intézkedések tömkelegével sápolta meg az embereket. Véletlenül sem az a politikai vállalkozó, aki évek óta irányítja, finanszírozza, támogatja a különböző ellenzéki formációk kampányait.

Dehogy, Bajnai megint az új remény.

Nekünk mindig ugyanazokkal kell megküzdeni.

Mindig az ördöggel.