Ahogy Ady részéről is az volt. Távol a csatatértől elnevezésű prózájában neki is van egy olyan bejegyzése, ami Az értelmetlen versek címet viseli. Ebben azt írja: „Háború előtt tehát még írhattam háborús verseket, a Háború óta nem kell magyaráznom, hogy mit tehettem.” Az értelmetlen vers tehát nem érthetetlen. Érthető, hogy mikor, miért és miért pont ilyen verset ír a költő. Az értelmetlen vers érthetőségét ugyanis nem a textus, hanem a kontextus adja, és a költőnek az szándéka, hogy kifejezésre juttassa vele, hogy ha nagy a baj, ha úgy érezzük, hogy a világ rohan a pusztulás felé, akkor a szimbolikus gesztusnak felértékelődik a jelentősége, mert rávilágít a világ irányának borzasztó voltára.

De ami igaz lehet az irodalomra, az tévútra vezethet minket a politikában.

Ami – az érthetetlenség formája ellenére is – egy érthető geg a poéta számára, addig az irracionális opció választása egy kiélezett helyzetben halálos veszélyt és fenyegetést hordoz minden választónak. Ne válasszuk a halandzsát, az értelmetlenséget, az irracionális opciót, csak azért, mert megbolondult a világ. Szinte minden ellene dolgozik az értelemnek. Ellene dolgozik a világ állása, a háborúk és veszélyek kora, az erő kultusza, a nyers érdekérvényesítés ösztöne. És nemcsak ezek. Mert ellene dolgozik az a virtuális világ is, ahonnan kinyerjük az információkat. Ellene dolgozik a közösségi média. Az impulzusok brutális szőnyegbombázása. Hogy nincs különbség releváns és nem releváns hír között. Hogy a fontos dolgok is belesüllyednek a jelentéktelenségbe és az eltűnésbe. Hogy mindenki kiabál, üvölt vagy épp jópofáskodik. Hogy a zűrzavar, a káosz, az impulzuslavina lett az új normális.

Ilyeneket hallunk: „Régen itt vannak már, menjenek!”, „Meguntuk őket, új izgalom kell!”, „Öregek már, jöjjenek a fiatalok!”

És előáll a kihívó. Jön is a halandzsa, a blöff, a hazugságcunami, és az emberek tapsolnak. Megbolondult a világ.

A Tisza az értelmetlen választása egy értelmét vesztett korban.

Ne kövessünk el végzetes hibát.

A háború komoly dolog. A veszélyek valóságosak. A biztonság törékeny. A tapasztalat nem hátrány, hanem előny. 

Ideje visszatérni az értelmes beszédhez: ne kockázzuk el a sorsunkat.