14 956 milliárd

A nagytőkések, a multik is beszállnak a kormánydöntésbe, hogy visszavegyék a pénzüket.

orbán viktor magyarország erős állam Tisza multik pénz fidesz 2026. 02. 21. 6:43

„Legyen szókimondó és goromba az, akinek teljesen igaza van.”
(Thomas Mann)

A politikában mindig vagy megőrzésre törekszünk, mert a fennállót jónak tartjuk és meg akarjuk őrizni a rossz irányba tartó változástól, vagy változtatni szeretnénk, mert a fennállót rossznak tartjuk, és valamilyen jobb állapotot szeretnénk előidézni.

Változtatni és megőrizni, megőrizni és változtatni – ugyanannak az érmének a két oldala. Mert aki nem tudja megvédeni a változtatásokat, azt elsöpri a történelem. Hány olyan példát ismerünk, hogy valakik valahol nagy változtatásokat hajtottak végre, de nem tudták megvédeni az eredményeiket, és ezért nem tudtak történelemformálóvá válni és történeti korszakot teremteni. És arra is van példa, akik sikeres voltak. Amerika alapító atyái megvédték a változtatásokat, sőt mélységet adtak nekik. Amit elértek, évszázadokra megalapozott egy sikeres politikai nemzetet. Nem véletlenül tudjuk a nevüket.

Orbán Viktor annak a politikai nemzedéknek a vezetője, amely saját történelmi küldetéseként tekint a magyar nemzet megerősítésére. Egy olyan politikai nemzedék (a Fidesz azok közössége, akik ugyanabban hisznek, és képesek ezért egy irányba mozdulni) első embere, amelynek

a küldetés értelmében két feladata van: a változtatás, amely szükségképpen konfliktussal jár (egy politikai nemzedéket arról lehet felismerni, hogy tömérdek konfliktusa van, és azokat vállalja is), és a véghezvitt változtatások megőrzése és megvédése mindazokkal szemben, akik a változtatások ellenérdekeltjei és ellenségei (ami megint csak konfliktussal jár).

Ez volt az a hajtóerő, ami elindította ezt a nagy történetet, a történetnek ezt az egybefüggő fejezetét – tizenhat évvel ezelőtt.

Változtatni – és vállalni ezzel a konfliktusokat és megvédeni a változtatásokat, mindazokkal szemben, akik a változtatások ellenérdekeltjei. Ez a Fidesz, ez Orbán Viktor.

És valóban döbbenetes léptékű és fundamentális természetű változtatásokat hajtott végre ez a politikai nemzedék, amely alapjaiban változtatta meg Magyarország kilátásait és mindannyiunk életét. Mégpedig azért, mert ezek a változtatások nem eszetlenek voltak, nem is észszerűtlenek, hanem vaslogika állt mögöttük. Az egyik lépésből logikusan következett a másik, a véghezvitt változtatások logikus rendbe illeszkedtek. Mint egy gyöngysor, ahol egymás után szép sorban vannak felfűzve a gyöngyök, és ahol az egyik legurul, akkor az egész gyöngysor szétesik.

Hogyan is kezdődött?

Úgy, hogy a görög útról kellett visszarántani az országot. Válságot kellett kezelni. Márpedig a válság az válság, nem lehet azokkal a módszerekkel túl lenni rajta, amelyekkel előidézték. Az volt a logika, hogy a változtatásokat úgy kell megindítani, hogy teljesen újjá kell szervezni az egész országot. Erre azért volt szükség, mert mindenki más is válságban volt, tehát ha nem változtatunk, akkor minket is elsodort volna a válság, és visszatér a régi világ. Meg kellett tehát változtatni a világot magunk körül.

A dolgoknak azonban megvan a maguk rendje, lépésről lépésre, területről területre kellett felépíteni mindent. Az volt a mondás, hogy először adósságcsökkentés kell, ez majd eredményeket hoz, az eredmények pedig helyreállítják a bizalmat. Hadat kellett tehát üzenni az adósságveszélynek, az élet minden területén le kellett győzni az adósságot, mert az adósság valójában nem más, mint a külső kontroll egy formája. Tehát

olyan lépéseket kellett tenni minden területen, amelyek a külső kontroll helyett a magabírás irányába mutatnak, hogy rajtunk múljon, csak mi döntsünk róla. Olyan lépéseket, amelyek erősítik és növelik a függetlenségünket, az önállóságunkat, és ez nemcsak az államra igaz, hanem igaz mindannyiunkra.

Innen érthető meg a segély helyett munka, a büntető jellegű adórendszer helyett az arányos adórendszer gyakorlata, vagyis hogy aki dolgozik, annak legyen esélye előrelépni, hogy aki tízszer annyit keres, az tízszer annyit is adózzon, aki pedig több emberről gondoskodik, mert több gyereket nevel, az kevesebb adót fizessen vagy most már semennyit. Mert ez így tisztességes és észszerű. Mint ahogy

az is tisztességes és észszerű, hogy a megtermelt érték ne menjen ki az országból, vagy másként, hogy a válság haszonélvezői is vállaljanak részt a terhekből. A multik, az energiaszektor, a bankok. Ők viszont még több profitot akartak, és nem akartak fizetni. Ezért kellett egy erős állam, hogy legyen, aki rászorítja őket.

Mert csak egy erős állam képes megadóztatni a bankokat és a multikat. Csak egy erős állam képes arra, hogy szembeszálljon a nagy energiaszolgáltatókkal, és csökkenjen a rezsi. Csak egy erős állam képes arra, hogy átalakítsa a bankrendszert, elérve, hogy a szektor fele magyar tulajdonba kerüljön. Csak egy erős állam képes arra, hogy a kritikus infrastruktúrát visszavegye és hazai kézben tartsa, és így tovább. Így jutunk el az adósság elleni küzdelmen keresztül a gazdaság újjászervezésén át az erős államig és az erős nemzetig. Így működik a vaslogika.

Csakhogy ez azt is jelenti, hogy ami itt plusz, az ott mínusz. Ami itt bevétel, amit oda lehet adni a családoknak, az ott mínusz: elmaradt nyereség, kiesett profit, kisebb bónusz. Vissza kell tehát venni, vissza kell szedni.

Hogy is fogalmazott évértékelőjében a magyar miniszterelnök:

Most úgy fogok beszélni, olyan tényeket fogok önöknek bemutatni, amit így nem szoktam. Tényeket, amikről beszélni sem szoktam ilyen nyersen. De azt remélem, hogy ezzel megválaszolom azt a gyakran hallott, értetlenkedő kérdést is, hogy miből. Miből futja Magyarországnak Európa legbőkezűbb családtámogatására? Miből futja a rezsicsökkentésre? Miből futja 13. és 14. havi nyugdíjra? Az új gyárakra, budapesti történelmi épületek, sőt egész városnegyedek újjáépítésére? Miből futja a Magyar falu programra, diákhitelre, munkáshitelre, fix 3 százalékos elsőotthon-teremtésre? Ugyan miből? Nos, 2010 és 2025 között három gazdasági területről: a bankoktól, az energiavállalatoktól és a kereskedelmi láncoktól különböző módszerekkel elvettünk összesen 14 956 milliárd forintot. 14 956 milliárd forintot! És a tervek szerint 2026-ban is elveszünk 1922 milliárd forintot. Ezt udvariasan társadalmi felelősségvállalásnak hívjuk, vagy úgy, hogy bevontuk őket a közteherviselésbe. Nem mentek tönkre, így is szépen kerestek, de ha nem Fidesz-kormány lenne, ma 14 956 milliárd forinttal több lenne a zsebükben. Csoda-e, ha vicsorognak?

Nem csoda, és nem csak vicsorognak. Esélyt látnak arra, hogy fordítsanak a dolgok állásán. Beszálljanak a kormánydöntésbe, és visszavegyék a pénzt. (Ami azt is jelenti, hogy meggyengítik az államot, mert csak egy erős állam képes ellentartani nekik.)

Ez van. Így is ránézhetünk az áprilisi választás tétjére.

Akinek teljesen igaza van, az legyen szókimondó és goromba, az lehet nyers. Élesre fordultak a dolgok. Nyersen kell fogalmazni, a tények nyelvén.

Amit Orbánék a multivilágtól tizenöt év alatt elvettek, azt a multivilág: a globális nagytőke, a nemzetközi bankár, az olajbiznisz és a brüsszeli elit most vissza akarja venni. Ezért támogatják a Tiszát. Ezért épül a Tisza–Brüsszel–nagytőke-koalíció, és alig várja, hogy kormányra kerüljön, hogy kizsebeljék az embereket.

Hogy megint a melós fizessen, ők meg eltegyék a profitot, és megint nagyobb legyen a bónusz.

Orbánék elvették, ők meg vissza akarják venni.

Eléggé goromba mondat, eléggé nyers. De igaz.