Mindenki tudja 
„A családi titkok olyanok, mint a mérgező gyökerek, előbb vagy utóbb mindent megfertőznek.”
(Idézet a Mindenki tudja című filmből)
Alig kilenc hét van hátra a választásokig. Nem történik semmi. Megengedőbben fogalmazva, alig-alig történik valami. Fékezett habzás. Persze akik csinálják a kampányt, ők nem így érzik. Látástól vakulásig dolgoznak, teszik a dolgukat, megy előre a nagy masinéria, forog a gép. Megy az öklözés is, a csihi-puhi, a sárdagasztás. Mindenki szügyig.
Mégis, ha egy kicsit távolabb lépünk, azt kell hogy mondjuk: nem történik semmi. Semmi olyan, ami változtathatna majd a dolgokon. Mindent tudunk.
Tudjuk persze, hogy április 12-én lesz a választás. Tudjuk azt is, hogy a külhoni magyarokkal együtt mintegy nyolcmillió magyar választópolgár szavazhat majd. Tudjuk, hogy 199 mandátum kiadó, amiből 106 az egyéni választókerületekben dől majd el. Lesz tehát 106 külön verseny, aminek a listás szavazáson kívül döntő jelentősége lesz, nem mellékes tehát, hogy milyen állapotban vannak a helyi erők. Mint ahogy annak is van jelentősége, hogy ki nyeri majd a listák versenyét és hogyan alakulnak a töredékszavazatok. És van sansz arra is, hogy befut valaki a nemzetiségi listáról.
Ha nem is teljes bizonyossággal tudjuk, de a sejtésnél azért mégiscsak több, hogy valahol 70–75 százalék körül lesz a részvételi arány (szerintem inkább hetvenhez közeli). Azt is sejtjük, hogy nagy valószínűséggel hárompárti parlament lesz (ha közelebb lesz a részvétel a hetvenhez, ennek nagyobb az esélye, ha távolabb, akkor kisebb). És azt is tudjuk, mert látjuk, hogy van itt egy ki-ki meccs: két mérkőző fél közül dől majd el, hogy ki lesz a győztes. Ezek a peremfeltételei a tudásunknak. De mást és többet is tudunk.
Mivel már mindenki mindenkiről mindent elmondott, ezért a hátralévő kilenc hétben sem tud már senki semmi olyat mondani, amit ne tudnánk már eddig is a másikról. Mindent tudnak a választók, ami a döntésükhöz kell. Mi, Fidesz-szavazók mindent tudunk az ellenfélről.
Tudjuk, hogy az ellenfél arca közülünk jött, és hogy elárult minket. A családi titkok olyanok, mint a mérgező gyökerek, előbb vagy utóbb mindent megfertőznek. Tudjuk, hogy az a munkája, hogy táplálja a gyűlöletet, a haragot, az indulatot. Tudjuk, hogy mindössze annyi a mondása: itt minden sz…r. Mert ellopták, mert semmi sem működik, mert úgyis vége van. Tudjuk, hogy egyetlen politikája van: a hazugság.
A Tisza hazudik. Előre elmondták, hogy hazudni fognak, mivel máskülönben nem tudnának választást nyerni. És mivel azt gondolják, hogy csak akkor tudnak nyerni, ha hazudnak, már felmentést is adtak maguknak a hazugság és következményei alól.
Ez az ajánlatuk a számunkra, választópolgároknak. Azt is tudjuk, és ők is tudják, hogy azért kell hazudniuk, mert amit akarnak, azt a magyar választók elutasítják. Amit csinálnának, ha kormányra kerülnének, az nem népszerű. Azt csinálnák, amit Brüsszel mond és azt csinálnák, ami Kijev érdeke (szép csendben megépült a Brüsszel–Kijev-tengely). Támogatnák és finanszíroznák a háborút, igent mondanának Ukrajna EU-csatlakozására és leválasztanának minket az olcsó orosz energiáról, ami a rezsicsökkentés végét jelenti.
Mindenki tudja, hogy senki sem támogat egy olyan programot, ami kiviszi az országot a frontra (a háború támogatása és finanszírozása), behozza a háborút és a veszélyt az unióba (Ukrajna EU-csatlakozása), és elszegényíti az embereket (elszabaduló energiaárak). Ráadásként egy olyan kormány képében, amely nem a magyarok, hanem Brüsszel és Kijev érdekében cselekszik.
Mindenki tudja ezt a Tiszáról. Mindenki tudja, hogy ez a Tisza igazi programja. Mi is tudjuk, ők is tudják. Mindenki tudja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!