Erőn alapuló energiastratégia

A magyar kormány az energetikában is a nemzeti érdekeket tartja szem előtt.

magyarország kormány Európa energiastratégia energia erő nemzeti érdek 2026. 03. 14. 6:40

Fotó: Máthé Zoltán/MTI

Európa egyik stratégiai és közéleti vitája az energetika területén zajlik. A két irány: az orosz szénhidrogénektől való leválással az öncélú, nem racionális energiafüggetlenség erőltetése, azaz az egyik függésből a másikba kerülés és a drágább energia okán az európai ipar tönkretétele, illetve a másik, az észszerű, a társadalom és a gazdaság hosszú távú érdekeit figyelembe vevő energiafüggetlenség, beleértve az olcsó orosz energiahordozók beszerzését is. Az Európai Unió tagállamainak többsége az első, míg Magyarország a második úton jár most már több mint másfél évtizede. Ahhoz, hogy megértsük a magyar kormány gondolkodása mögött meghúzódó stratégiát, végig kell vennünk az elmúlt évek energetikát érintő kormányzati lépéseit.

Az erős államok jellemzője, hogy maguk határozzák meg az energiapolitikájukat.

A magyar állam 2010 után visszaszerezte a jogot arra, hogy maga határozza meg például a gáz árát, hogy a korábbi kormányok által felelőtlenül elherdált állami energetikai vagyont visszaszerezze és azt úgy működtesse, hogy ne a profit legyen az első, hanem az ellátás biztonsága és a lakosság, a vállalkozások megélhetése.

A kormány legfontosabb célkitűzése ezen a téren az ország energiaellátási kiszolgáltatottságának csökkentése volt. Az ország energiabiztonságának szavatolása nemcsak energetikai, hanem szuverenitási kérdés is, hiszen Magyarország energiaimport-függősége magas, energiaszükséglete felét külföldről szerzi be.

2010 után az állam tulajdonosi szerepvállalásából fakadó kormányzati cél az energiaszektor feletti részben tulajdonosi, részben szabályzói kontroll visszaszerzése, s ezáltal az államnak, mint az állampolgárok mindennapjait befolyásoló szolgáltatások felelősének újraépítése volt.

Ennek első elemei voltak a Mol tulajdonrészének visszavásárlása az oroszoktól, az ország szükségleteit kielégítő gázszerződés újratárgyalása és a gázellátás hosszú távú biztosítása volt.

Az akkor hatályos hosszú távú gázbeszerzési szerződés az E.ON kezelésében volt, amely megnehezítette, sőt néha lehetetlenné tette a magyar állam érdemi tárgyalásait az előnytelenné váló szerződésről. Vissza kellett szerezni a kormány cselekvőképességét az energiaellátás összes területén. Ezért a kormány 2013-ban visszavásárolta az E.ON-csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeit, s a vásárlás eredményeképpen az állam újra rendelkezett a hosszú távú gázszerződések feletti érdemi tárgyalási pozícióval. A cselekvőképesség visszaszerzése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a szerződést Magyarország újra tudja tárgyalni úgy, hogy a fogyasztók érdekeit érvényesíti. Ennek hátterében az állt, hogy a hazai kereslet visszaesése, illetve a Magyarországra beérkező nyugati források bővülése miatt a magyar fél nem tudta átvenni a teljes szerződéses mennyiségeket, amelyet ugyanakkor ki kellett volna fizetnünk. A kereskedelmi tárgyalások eredményeképpen a kormány megállapodott a Gazprommal a 2012–2015 közötti évek szerződéses mennyiségeinek részleges átütemezéséről a szerződés eredeti lejáratát követő időszakra. A megállapodások eredményeképpen hatékony megoldás született a többletmennyiségek kezelésére, s így a folyamatosan újrakötött orosz szerződés 2036-ig biztosítja Magyarország ellátását.

A földgázbeszerzés után a földgázellátást biztosító infrastruktúra átgondolása következett.

A 2010-es évek közepétől egyre bizonytalanabb és hosszú távon kiszámíthatatlan ukrán helyzet arra ösztönözte a kormányzatot, hogy az Ukrajnán keresztül jövő, orosz gázt szállító infrastruktúra mellett más irányokat is kiépítsen. Ennek legfontosabb ága az Ukrajnát déli irányból elkerülő, a Balkánon feljövő vezetékrendszer kiépítése volt,

amely – ezen előrelátásnak köszönhetően – sikeresen váltotta ki az ukrajnai szállítási útvonalat, amikor 2022 után lezárták az ukrajnai gázszállítási kapacitást.

Mindemellett elengedhetetlen fontosságú volt az alternatív szállítási útvonalak feltérképezése is. 2015-re megvalósult a szlovák–magyar gázvezeték, amellyel hazánk jelentős lépést tett a régiónk energiabiztonságát szolgáló észak–déli irányú energiafolyosó kialakítása felé és a kormány megteremtette a kétirányú gázáramlás feltételeit Horvátország és Románia irányába is. Mindezeket egészítette ki a magyarországi földgáztározók tulajdonjogának visszaszerzése is.

A földgázellátás gazdaságos biztosítása mellett, a fogyasztói érdekek további hatékony képviseletéhez elengedhetetlen volt a közműszolgáltatások és közműszolgáltatók világában való hatékony és a nemzetközi lobbik érdekérvényesítő nyomásának is ellenálló kormányzati lépések sorozata. A korábbi kormányok nemzeti vagyonherdálásának következtében, a Horn-kormány által elindított módon 2010-re a villamosenergia- és a földgázipari szereplők háromnegyede külföldi tulajdonba került. A lakosság rezsiterhe a 2002 és 2010 közötti időszakban mintegy kétszeresére emelkedett. Ez a folyamat fenntarthatatlan volt nemcsak az igazságosság, hanem a társadalom teherbírásának véges határai miatt is. Olyan erős államra volt szükség, amely képes ezen változtatni.

A stabil és versenyképes energetikai infrastruktúra kialakítása 2015-ben folytatódott az Első Nemzeti Közműszolgáltató megalakításával, amely az ország legnagyobb közvetlen ügyfélkapcsolattal rendelkező nemzeti tulajdonú társaságcsoportja lett.

Jelenleg csaknem ötmillió lakossági és versenypiaci ügyfél földgáz- és áramszolgáltatásáról gondoskodik. Ezzel az állam megjelent a lakossági közműpiacon azzal a feladattal, hogy továbbvigye a rezsicsökkentést, biztonságos, ugyanakkor piaci alapon fenntartható, kényelmes szolgáltatást kínáljon.

Az olcsó áramárak alapját és fenntartását Magyarországon a Paksi Atomerőmű biztosítja, amelynek fejlesztése prioritást kapott. Az olcsó lakossági és ipari áramhoz a kapacitások fenntartására, bővítésére, így Paks II-re is szüksége van az országnak. Az erős és versenyképes energetikai infrastruktúra megteremtése azonban nem csak egy atomerőmű megépítéséből és üzemeltetéséből áll. Paks II. olyan hosszú távú stratégia legnagyobb eleme, amely már 2011-ben megkezdődött, és amely több lépésben valósul meg a 2030-as évek első feléig.

A kormány célja, hogy az atomerőmű biztosítsa a jövőben is a hazai villamosenergia-felhasználás ötven százalékát, a fennmaradó részt pedig megújuló forrásokból, elsősorban napenergiából, valamint geotermikus energiából fedezzék.

Ezért a napenergia felhasználását a kormányzat különböző állami támogatásokkal és kedvezményes hitellel segítette, aminek következtében mára Magyarország a napenergia energiamixben betöltött arányait figyelembe véve az első helyek egyikén van az unióban.

A magyar energiabeszerzés harmadik területe a Mol kőolajimportjára épülő rendszer, amely nemcsak hazánk, hanem a kőolajfinomítói révén a térség több országának energiabiztonságát is érinti. Ennek alapját az elmúlt évtizedekben a Barátság kőolajvezeték folyamatos működése adta. Ezzel párhuzamosan – hazánk és a térség ellátásának kiegészítéseként – az Adria-vezeték segítségével lehet kiegészítő (és nem kiváltó) kapacitásokat használni, amelyen tengeri szállítású olaj érkezhet hazánkba. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy jóval drágább és költségesebb (a Brent típusú kőolaj mintegy 30 százalékkal többe kerül az uráli olajnál, s a tengeri szállítás is két-háromszorosa a vezetékesnek), hanem az is, hogy a magyar, szlovák és szerb kőolajfinomítók az uráli olajra vannak optimalizálva, azaz legfeljebb egy 25–40 százalék Brent-részarányt tudnak kezelni. Ezen finomítók átalakítási költsége sok száz milliárd forint lenne, az átalakítási idő alatt kiesett kapacitások pótlásának költségeiről nem is beszélve.

Ezt az ország gazdasága számára előnyös és jól felépített, biztonságos rendszert veszélyezteti a Barátság kőolajvezeték elzárásával Ukrajna, amivel nemzetközi jogot sért, hiszen ennek biztosítására kötelezettséget vállalt az unió felé. Ezzel párhuzamosan a horvátok számára sem lehet semmilyen jogi akadály, hogy az Adria-vezetéken uráli olajjal lássák el a Mol finomítóit, hiszen erre őket is nemzetközi szerződések kötelezik.

A kormányzat energiastratégiájának megvalósítása a Mol-részvények 2011-es visszavásárlásával kezdődött, majd az E.ON-csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeinek 2013-as megvásárlásával, a paksi bővítés kereteinek megteremtésével és bizonyos megújulóenergia-rendszerek támogatásával folytatódott, s a folyamat a mai napig tart. Ezen intézkedésekkel 2010 után – a rendszerváltást követően először – megkezdődött Magyarország energiabiztonságának növelése.

E lépések tették lehetővé – a szabályozók kézben tartásával és a profitok feletti állami rendelkezéssel – a kormányzat rezsicsökkentési intézkedéseit. Ezt veszélyezteti a mostani olajblokád-kísérlet, amelynek leküzdésére semmi esélyünk nem lenne az elmúlt másfél évtized fentebb felsorolt eredményei nélkül.

A 2010 óta nemzeti alapon működő politikai kormányzás eredményeképpen ma már Magyarország is – a 2010 előtti időszakkal szemben – megteheti azt, hogy az energetikában saját nemzeti érdekeit tartja szem előtt, s lehetősége van sikerrel felvenni a küzdelmet az azt veszélyeztető, szuverenitást sértő elképzelésekkel, támadásokkal szemben.