Megállapítható, hogy 

Az állami befolyás visszaszerzése és az állami vagyon növelése volt a stabilitás megteremtésének másik fontos eleme. Mélyről kellett indulni. 2010 előtt szisztematikusan eladták az állami vagyont, kiárusították az országot, elzálogosították a polgárok jövőjét. Olyan folyamatot indítottak el, amelynek következtében nemcsak a nemzeti vagyon csökkent folyamatosan, nemcsak a hiány növekedett állandóan, hanem mindez a nemzeti önrendelkezésünket, szuverenitásunkat érintette legérzékenyebben. Az állam olyan ellátórendszerekben – például a földgáztározók vagy a különböző közműszolgáltatók – vesztette el a cselekvő- és döntőképességét, befolyását, amely a mindennapok működését és biztonságát garantálták volna, így az állam sok esetben nem tudta ellátni alapvető szabályozási és döntési feladatait.

Ezen folyamatokkal szemben 2010 után egyértelműen előtérbe került a stratégiai ágazatok visszaszerzése, az ellátásbiztonság megteremtése, s így az állami befolyás újbóli létrehozása a kulcságazatokban. E cél érdekében folyamatosan növelni kellett az állam vagyonát, a közvagyon elherdálása helyett az államnak jó gazdaként azt gyarapítania kellett. Éppen ezért 

Mindezen lépések a nemzeti szuverenitás megteremtését, a korábban az országot elhagyó profit itthon tartását, a magyar cégek nemzetközi sikerét, az állampolgárok mindennapi státusbiztonságának megteremtését segítették. Mára a Mol, az OTP és a Richter egész Közép-Európa meghatározó vállalata lett a saját területén. A rendszerváltás utáni időszakban először folyamatosan gyarapodott az ország közös vagyona, 2026-ra megduplázódott és az állam újból jelen van a stratégiai ágazatokban. Ezen intézkedésekkel 

Elmondható tehát, hogy a korábbi kormányok által felelőtlenül elherdált állami energetikai vagyon visszaszerzése és működtetése lehetővé tette, hogy ne a profit legyen az első, hanem az ellátás biztonsága és a lakosság, a vállalkozások megélhetése. Mindezt csak egy stabilizált államháztartás tehette lehetővé.

A magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyonelemek összértéke 2945,7 milliárd forint volt, szemben az azt megelőző 13 év közel 5000 milliárdos feléjük irányuló kifizetésével és állami terhével. Az állampapír-állomány átvételével csaknem 1400 milliárd forinttal csökkent az államadósság, illetve 600 milliárdot fizettek ki hozamként a korábbi tagoknak. Jelentős Mol-, Richter- és OTP-részvénycsomag került az állami vagyonba, amelyek jelentős bevételeket generáltak az államnak a későbbiekben, illetve segítették a társadalompolitikai elképzeléseket (rezsicsökkentés).

Természetesen az önrendelkezés és öngondoskodás szabadságát nem érintették ezek a kormányzati lépések, hiszen megfelelő és átlátható szabályozás mellett az önkéntes magánnyugdíjpénztárak továbbra is mindenki számára elérhetők maradtak. 

2010-ben a társadalom problémáit – a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát, a negatív szocializációt és segélyezést, a status-biztonság hiányát – többek között a bérből és fizetésből élők, azaz az adókat és a járulékokat fizetők egyre csökkenő száma is okozta. 2010-ben a foglalkoztatottak aránya mindössze 55,3 százalékot ért el, azaz 3,7 millió ember dolgozott és adózott hazánkban, miközben a munkanélküliek száma 11 százalék feletti, 473 ezer fő volt. Ezt a fenntarthatatlan állapotot meg kellett szüntetni, s 

Mindezek alapján elmondható, hogy a kormány 2010-ben vállalt – s akkor az ellenzék és a „mértékadó szakértők” által hitetlenkedve, sőt nevetve fogadott – terve az egymillió új foglalkoztatottról reális elképzelés volt és megvalósult, s egyben stabilizáló hatást fejtett ki a nyugdíjrendszerre is.

Azonban amikor a környezetünk, a körülményeink és a lehetőségeink javulnak, akkor az emberek elvárásai, igényei is – hiszen esendőek vagyunk – változnak, növekednek. Emiatt – akár az életüket érintő pozitív intézkedések sokasága ellenére, s a körülmények jelentős javulása esetén is – ugyanolyan elégedetlenek maradhatnak, mint korábban, hiszen minden számnál van egy nagyobb szám, minden eredménynél van egy jelentősebb elvárás. 

Nincsenek hiba nélküli rendszerek, az emberi tényező kihagyhatatlan. Semmi nem lehet tökéletes és semmi nem lehet mindennek és mindenkinek egyformán jó. Azonban a jóra való törekvés és az ebből fakadó eredmény el nem ismerése, a társadalom egy részének saját érdekeivel szemben történő feltüzelése, s a gyűlölet, a kirekesztés és az irigység társadalmasítása – már bűn. De szerencsére az utolsó szó mindig a történelemé.