Ki szereti valójában Budapestet?

A kormány évente 150-155 milliárd forinttal támogatja a fővárost.

Budapest támogatás csőd kormány 2026. 02. 14. 5:51

Budapest Magyarország leggazdagabb, leginkább jómódú és legfejlettebb területe. Jóval magasabb a várható élettartam, magasabbak a fizetések és magasabb az egy főre eső GDP is, mint bárhol máshol hazánkban. Ennek ellenére 2010-ben Tarlós István egy csőd szélén álló, adóssághegyekben úszó, elavult infrastruktúrával és eszközökkel – például buszok, metrók, villamosok, közterületi gépek stb. – rendelkező fővárost vett át. Ehhez képest – egy szűk évtized leforgása alatt – 2019-ben úgy adta át a főpolgármesteri széket, hogy a főváros pénzügyei nemhogy rendezettek voltak, hanem jelentős tartaléka volt, felsorolhatatlan mennyiségű fejlesztés valósult meg a városban, és jelentősen fejlődött a közlekedési infrastruktúra is. Ma megint ott tartunk, mint 2010 előtt.

A három korszak szaldója – azazhogy milyen állapotba került Budapest a baloldali és a konzervatív, majd megint baloldali vezetés alatt – mindenki számára egyértelmű kellene hogy legyen, hiszen míg Tarlós István több száz milliárdos adóssággal vette át Budapestet Demszkytől, addig adósságmentesen, több száz milliárdos tartalékkal adta át, s ezt megint sikerült felélnie a Karácsony-féle városvezetésnek. Mégis miért van talpon még a főváros, miért vannak beruházások és működik a tömegközlekedés? Hogyan sikerült mindezt elérni? Mindezek, mármint a Tarlós-korszak eredményei, valamint a napjainkig tartó fejlesztések nem a vakszerencsének köszönhetők, mögötte a kormány megfeszített munkája áll.

Az első lépés az adósságkonszolidáció volt: ez kellett ahhoz, hogy a főváros ne fulladjon bele az adóssághalomba. A kormány átvállalta a főváros és a fővárosi kerületek adósságát. A véghez vitt adósságkonszolidáció legnagyobb nyertese egyértelműen Budapest lett.

A fővárosi önkormányzat közel 218 milliárd forintos, a kerületek további 106 milliárd forintos adósságtól szabadultak meg. Kivételes módon – hiszen Budapest volt az egyetlen olyan település az országban, ahol egy önkormányzati cég is részesült adósságkiváltásban – a kormány a BKV adósságállományából is vállalt magára. Összességében így a fővárosi önkormányzattól, a fővárosi kerületektől és egyedi jelleggel a BKV-tól 375,6 milliárd forint adósságtól szabadította meg a kormány Budapestet.

Országosan az önkormányzatok 1421,3 milliárd forint adósságkonszolidációban részesültek. Azaz míg Budapest lakossága a népesség mintegy 17 százalékára rúg, addig az adósságkonszolidációból 26,4 százalékot hasított ki magának, azaz egy nem budapesti/vidéki lakosra átlagosan 129 ezer forintnyi, egy budapesti lakosra 214 ezer forintnyi adósságkiváltás jutott. Ez azt jelenti, hogy 65 százalékkal több kormányzati adósságkiváltás jutott egyénenként a budapestiekre, mint az ország többi lakosára.

Ezt követően és ezzel párhuzamosan pedig soha nem látott mennyiségű és volumenű állami és fővárosi fejlesztés indult és valósult is meg Budapesten. Egyszerre valósultak meg fejlesztések a sport, a kultúra, a szabadidő, a közlekedés területén, amelyek sokszor elhanyagolt, a város közepén, forgalmas helyein tátongó elhagyatott, csúf és szégyenteljes kinézetű területeket újítottak meg.

A teljesség igénye nélkül: a 4-es metró befejezése, a 3-as metró északi és déli szakaszának felújítása, a fonódó villamos kiépítése, az 1-es villamos útvonalának meghosszabbítása, a Széll Kálmán tér rekonstrukciója, a Bubi kerékpárflotta kialakítása, az új Alstom járművek a 2-es és 4-es metró vonalán, orosz járművek a 3-as metró vonalán, az új CAF (47 darab) villamosok beszerzése, mintegy háromszáz kilométer csatornaépítés, a Kossuth Lajos tér megújítása, a Városliget fejlesztése, a Ludovika Campus fejlesztése, az Erkel Színház felújítása, a Zeneakadémia felújítása, a Nemzeti Táncszínház új épületének felépítése és a Millenáris megújítása, a megújult Várkert bazár és a budai Vár, a megújult Budai Vigadó, a megújult Mátyás-templom, a megújult Múzeumkert, a Puskás Ferenc Stadion felépítése, a Duna Aréna felépítése, az MVM Dome és az atlétikai stadion megvalósítása. Az állami, kormányzati fejlesztések a mai napig rendületlenül folynak. Ennek ellenére a kormányt folyamatosan érik olyan vádak, hogy „nem szereti Budapestet”, „bünteti Budapestet”, „elviszi Budapestről a pénzt” stb.

Mindez tényszerűtlen, s egyszerűen nem igaz. Budapest 2020 első negyedéves mérlegjelentése szerint – ezt tekinthetjük a „Tarlós-örökségnek” – a fővárosnak közel 94 milliárd forint volt kereskedelmi banki számláján, ezenfelül a 2020. március 31-i adatok szerint 180 milliárd forintos állampapír-állománnyal rendelkezett, ezek együttesen 274 milliárd forint pénzügyi forrást jelentettek. 2020-tól kezdve – azaz a Tarlós-éra után – a fővárosi önkormányzat hétmilliárd forinttal, a kerületek pedig közel 22 milliárd forinttal több működési támogatásban részesültek a központi költségvetésből, mint előtte.

Budapest így már a 2021-es évtől kezdve több mint 115 milliárd forint működési támogatást kapott az államtól. Ha ehhez hozzátesszük az adósságátvállalás következményeit – azaz évente 35-40 milliárd forint tőke- és kamattörlesztéstől való megszabadulást –, akkor látszik, hogy a kormány évente 150-155 milliárd forinttal támogatja a fővárost.

Teszi ezt annak ellenére, hogy Budapest az ország egyik leggazdagabb települése, amely az egyik legnagyobb iparűzésiadó-bevétellel rendelkezik. 2008 óta a helyi iparűzési adó fokozatosan, egyre kisebb mértékben illeti meg a kerületeket és egyre nagyobb mértékben a fővárost, amelynek iparűzési adóból származó bevételeinek szintje egy évtized alatt megduplázódott. A fővárosi önkormányzatnak 2010-ben 85,4 milliárd forintnak megfelelő iparűzésiadó-bevétele származott, ezzel szemben egy évtized múlva 174,4 milliárd forinttal számoltak. A kerületeknek emellett a helyi iparűzési adóból származó bevétele 140 milliárd forintot tett ki. 2023-ra 265 milliárdra, 2024-re 303 milliárdra nőt a fővárosi iparűzésiadó-bevétel.

Az elmúlt öt évben a Karácsony „vezette” fővárosnak reálértéken több iparűzésiadó-bevétele volt, mint az azt megelőző Tarlós-éra éveiben összesen!

A fővárosi, kormányellenes kommunikációval ellentétben csak egyetlen olyan szegmens van, ahol a korábbiakhoz képest többet kell befizetnie Budapestnek a közösbe, ez pedig a szolidaritási adó.

Azonban itt sem emelésről, hátrányos diszkriminációról van szó, hanem csak az addigi kegyelmi állapot megszűntéről, hiszen éppen ebben az adónemben a fővárosi önkormányzat volt eddig kivételezett, amely kevesebb ilyen hozzájárulást fizetett (meghatározott időre hatvanszázalékos kedvezményben részesült), annak ellenére, hogy Budapest az elmúlt években jóval kedvezőbben részesedett az adósságkonszolidációból, a fejlesztési forrásokból és az iparűzésiadó-bevételek növeléséből. A kedvezmény határidejének lejártával ezt a mára már nem indokolt aránytalanságot számolta fel a kormány.

Fontos kiemelni, hogy ezeket a bevételeket az állam nem vonta el, hanem a magasabb adóerő-képességű önkormányzatok (körülbelül száz) irányából az alacsonyabb adóerő-képességű önkormányzatok (körülbelül háromezer) felé terelte át, így biztosítva az önkormányzatok közötti igazságos tehervállalást. A fővároshoz képest – lélekszám, GDP, iparűzési adó tekintetében – kisebb Debrecen, Székesfehérvár, Győr, Szombathely, Veszprém, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Szolnok vagy Tatabánya is ennek arányában fizeti a szolidaritási adót, s bár nyilvánvalóan ők sem mosolyognak, mégsem lehetetleníti el őket. A szolidaritási hozzájárulásban a továbbiakban ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni a fővárosra, mint a többi jómódú településre. Semmilyen szempontból nem kerül tehát kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a többi ilyen település, sőt a tízéves kedvezményes időszak alatt több száz milliárd forintot spórolt meg.

Az adósságátvállalás után szükség volt az állam és az önkormányzatok közötti feladatok újragondolására, újraosztására, hogy a helyhatóságok valóban csak azokat a feladatokat lássák el, amelyek megoldására képesek. Az állam tehát megkezdte működésének újraalkotását, valamint nekilátott a feladatmegosztás átszervezésének is.

Ennek eredményeképpen a nagy ellátórendszerek működtetésében – oktatás, egészségügy, szociális ágazat – az állam a korábbinál jóval nagyobb szerepet vállal, ezenkívül többek között állami feladat lett a vízellátás egy része, a hulladékgazdálkodás egyes elemei is.

Tehát többek között a kórházi ellátás és az iskolák fenntartása állami feladattá vált annak érdekében, hogy a színvonal továbbra is tartható legyen, ezek fejlesztése ne az adott önkormányzat lehetőségein, teherbírásán múljon, amely nagymértékű különbségeket okozott korábban.

Mindez természetesen együtt járt azzal, hogy a vonatkozó normatív támogatásokat, amelyeket korábban az önkormányzatok kaptak a feladatok ellátására, a központi állam magánál tartotta. Ezt sokan úgy élték meg, hogy az állam pénzt vont el. A valóságban ugyanakkor az egyes feladatok átvételével nagyobb terhet vett le az állam az önkormányzatoktól. A feladatok megosztása sikeres változtatás volt,

hiszen gondoljunk csak arra, hogy mennyi iskolai és egészségügyi épület újul meg és épül az országban, illetve hogy mekkora bérfejlesztések indultak meg ezeken a területeken.

Minden ellenzéki valótlansággal szemben kijelenthető, hogy Budapest a költségvetés egyik, ha nem a legnagyobb kedvezményezettje és a kormányzati politika egyik legnagyobb haszonélvezője is egyben. Ami helyes is, hogy így van, hiszen városunk az ország fővárosa. Már csak élni kellene tudni ezzel a lehetőséggel!