Országosan az önkormányzatok 1421,3 milliárd forint adósságkonszolidációban részesültek. Azaz míg Budapest lakossága a népesség mintegy 17 százalékára rúg, addig az adósságkonszolidációból 26,4 százalékot hasított ki magának, azaz egy nem budapesti/vidéki lakosra átlagosan 129 ezer forintnyi, egy budapesti lakosra 214 ezer forintnyi adósságkiváltás jutott. Ez azt jelenti, hogy 65 százalékkal több kormányzati adósságkiváltás jutott egyénenként a budapestiekre, mint az ország többi lakosára.

Ezt követően és ezzel párhuzamosan pedig soha nem látott mennyiségű és volumenű állami és fővárosi fejlesztés indult és valósult is meg Budapesten. Egyszerre valósultak meg fejlesztések a sport, a kultúra, a szabadidő, a közlekedés területén, amelyek sokszor elhanyagolt, a város közepén, forgalmas helyein tátongó elhagyatott, csúf és szégyenteljes kinézetű területeket újítottak meg.

A teljesség igénye nélkül: a 4-es metró befejezése, a 3-as metró északi és déli szakaszának felújítása, a fonódó villamos kiépítése, az 1-es villamos útvonalának meghosszabbítása, a Széll Kálmán tér rekonstrukciója, a Bubi kerékpárflotta kialakítása, az új Alstom járművek a 2-es és 4-es metró vonalán, orosz járművek a 3-as metró vonalán, az új CAF (47 darab) villamosok beszerzése, mintegy háromszáz kilométer csatornaépítés, a Kossuth Lajos tér megújítása, a Városliget fejlesztése, a Ludovika Campus fejlesztése, az Erkel Színház felújítása, a Zeneakadémia felújítása, a Nemzeti Táncszínház új épületének felépítése és a Millenáris megújítása, a megújult Várkert bazár és a budai Vár, a megújult Budai Vigadó, a megújult Mátyás-templom, a megújult Múzeumkert, a Puskás Ferenc Stadion felépítése, a Duna Aréna felépítése, az MVM Dome és az atlétikai stadion megvalósítása. Az állami, kormányzati fejlesztések a mai napig rendületlenül folynak. Ennek ellenére a kormányt folyamatosan érik olyan vádak, hogy „nem szereti Budapestet”, „bünteti Budapestet”, „elviszi Budapestről a pénzt” stb.

Mindez tényszerűtlen, s egyszerűen nem igaz. Budapest 2020 első negyedéves mérlegjelentése szerint – ezt tekinthetjük a „Tarlós-örökségnek” – a fővárosnak közel 94 milliárd forint volt kereskedelmi banki számláján, ezenfelül a 2020. március 31-i adatok szerint 180 milliárd forintos állampapír-állománnyal rendelkezett, ezek együttesen 274 milliárd forint pénzügyi forrást jelentettek. 2020-tól kezdve – azaz a Tarlós-éra után – a fővárosi önkormányzat hétmilliárd forinttal, a kerületek pedig közel 22 milliárd forinttal több működési támogatásban részesültek a központi költségvetésből, mint előtte. 

Teszi ezt annak ellenére, hogy Budapest az ország egyik leggazdagabb települése, amely az egyik legnagyobb iparűzésiadó-bevétellel rendelkezik. 2008 óta a helyi iparűzési adó fokozatosan, egyre kisebb mértékben illeti meg a kerületeket és egyre nagyobb mértékben a fővárost, amelynek iparűzési adóból származó bevételeinek szintje egy évtized alatt megduplázódott. A fővárosi önkormányzatnak 2010-ben 85,4 milliárd forintnak megfelelő iparűzésiadó-bevétele származott, ezzel szemben egy évtized múlva 174,4 milliárd forinttal számoltak. A kerületeknek emellett a helyi iparűzési adóból származó bevétele 140 milliárd forintot tett ki. 2023-ra 265 milliárdra, 2024-re 303 milliárdra nőt a fővárosi iparűzésiadó-bevétel. 

A fővárosi, kormányellenes kommunikációval ellentétben csak egyetlen olyan szegmens van, ahol a korábbiakhoz képest többet kell befizetnie Budapestnek a közösbe, ez pedig a szolidaritási adó.

Azonban itt sem emelésről, hátrányos diszkriminációról van szó, hanem csak az addigi kegyelmi állapot megszűntéről, hiszen éppen ebben az adónemben a fővárosi önkormányzat volt eddig kivételezett, amely kevesebb ilyen hozzájárulást fizetett (meghatározott időre hatvanszázalékos kedvezményben részesült), annak ellenére, hogy Budapest az elmúlt években jóval kedvezőbben részesedett az adósságkonszolidációból, a fejlesztési forrásokból és az iparűzésiadó-bevételek növeléséből. A kedvezmény határidejének lejártával ezt a mára már nem indokolt aránytalanságot számolta fel a kormány.

Fontos kiemelni, hogy ezeket a bevételeket az állam nem vonta el, hanem a magasabb adóerő-képességű önkormányzatok (körülbelül száz) irányából az alacsonyabb adóerő-képességű önkormányzatok (körülbelül háromezer) felé terelte át, így biztosítva az önkormányzatok közötti igazságos tehervállalást. A fővároshoz képest – lélekszám, GDP, iparűzési adó tekintetében – kisebb Debrecen, Székesfehérvár, Győr, Szombathely, Veszprém, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Szolnok vagy Tatabánya is ennek arányában fizeti a szolidaritási adót, s bár nyilvánvalóan ők sem mosolyognak, mégsem lehetetleníti el őket. A szolidaritási hozzájárulásban a továbbiakban ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni a fővárosra, mint a többi jómódú településre. Semmilyen szempontból nem kerül tehát kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a többi ilyen település, sőt a tízéves kedvezményes időszak alatt több száz milliárd forintot spórolt meg.

Az adósságátvállalás után szükség volt az állam és az önkormányzatok közötti feladatok újragondolására, újraosztására, hogy a helyhatóságok valóban csak azokat a feladatokat lássák el, amelyek megoldására képesek. Az állam tehát megkezdte működésének újraalkotását, valamint nekilátott a feladatmegosztás átszervezésének is. 

Tehát többek között a kórházi ellátás és az iskolák fenntartása állami feladattá vált annak érdekében, hogy a színvonal továbbra is tartható legyen, ezek fejlesztése ne az adott önkormányzat lehetőségein, teherbírásán múljon, amely nagymértékű különbségeket okozott korábban.

Mindez természetesen együtt járt azzal, hogy a vonatkozó normatív támogatásokat, amelyeket korábban az önkormányzatok kaptak a feladatok ellátására, a központi állam magánál tartotta. Ezt sokan úgy élték meg, hogy az állam pénzt vont el. A valóságban ugyanakkor az egyes feladatok átvételével nagyobb terhet vett le az állam az önkormányzatoktól. A feladatok megosztása sikeres változtatás volt, 

Minden ellenzéki valótlansággal szemben kijelenthető, hogy Budapest a költségvetés egyik, ha nem a legnagyobb kedvezményezettje és a kormányzati politika egyik legnagyobb haszonélvezője is egyben. Ami helyes is, hogy így van, hiszen városunk az ország fővárosa. Már csak élni kellene tudni ezzel a lehetőséggel!