A sajtótájékoztatón a kérdések döntő többségét Trump kapta. Ezek zöme ráadásul nem is az orosz–ukrán háborúról, hanem a világpolitika aktuális kérdéseiről, valamint az amerikai belső viszonyokról szólt. Ezután került sor egy formális találkozóra, ahol a megjelentek – akik képletesen az ukrán államfőt kísérték – részt vettek egy találkozón az amerikai elnökkel.
A csúcstalálkozót meghatározta, hogy az orosz csapatok lassan, de folyamatosan nyomulnak előre nyugat felé.
A tárgyalásokon sok minden szóba került.
Az amerikai politika alapja, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja, de kaphat biztonsági garanciákat. Az amerikai és az európai katonai vezetők ezzel kapcsolatban elkezdték az egyeztetéseket. Az USA közölte, hogy csak olyan fegyverszállítás lehetséges a jövőben, amit a nyugat-európai szövetségesek kifizetnek.
Az USA nem hajlandó egy esetleges béke után amerikai csapatokat állomásoztatni az orosz–ukrán határon. Ugyanezt a véleményt mondta Ukrajna két fontos nyugati szomszédja, Lengyelország és Románia is. Mindketten közölték, hogy a támogatásuk lehetséges, de nem katonai formában. Tíz európai NATO-tagállam hajlandó csapatokat küldeni az eljövendő orosz–ukrán határra. Az orosz álláspont az, hogy az ENSZ vagy a BRICS-államok csapatai jöhetnek, NATO-erők nem.
Az amerikaiak nyilvánvalóvá tették, hogy a béke árának a zömét Európának kell kifizetnie, mivel a válság ezen a kontinensen van. Az amerikaiak azt is közölték, hogy a Krím félsziget, ahol Oroszország egyetlen meleg vizű, mélytengeri nagy haditengerészeti kikötője, Szevasztopol van, orosz marad.
A tárgyalások közben Trump kiment telefonon egyeztetni Putyinnal. Az amerikai elnök katonai, politikai és gazdasági fölénye tudatában felkérte az európai vezetőket, hogy ne adjanak neki tanácsot, mivel több mint három év alatt ezt a háborút sem tudták befejezni. Meglebegtette az Európában állomásozó amerikai csapatok esetleges létszámcsökkentését is.
A találkozón az ukrán elnök fegyverszünetről, az amerikai békéről beszélt. A területi vitáknál lényeges, hogy az oroszok által megszerezni kívánt négy megyéből a két északi a fontosabb és az értékesebb. Ezek döntő része – de nem az egésze – már orosz kézben van.
Mintegy 6 500 négyzetkilométer van még ukrán kézen. Itt volt korábban a szovjet nehézipar központja, és jelentős részben itt vannak az USA által megszerezni kívánt ritkaföldfém-lelőhelyek is.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!