De térjünk vissza a légkondicionálóhoz, amely ugyan a nemzeti ünnep helyett a szürke és forró hétköznapokhoz kötődik, továbbá a tűzijátékkal ellentétben nem szép, sőt eltakarhatatlanul ronda, mégis kultúrharcos támadás alatt áll. Az ugyanis – az Internacionálé vonatkozó sorával ellentétben – végül is soha nem valósul meg, hogy „ez a harc lesz a végső”; a balos ideológiának mindig újabb és újabb forradalmi célokra van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa a saját lendületét. Százhatvan évvel a rabszolgaság felszámolása után például a kritikai fajelmélettel harcol a történelem átírásáért és nyelvrendőrséggel a politikailag korrekt beszédért, amely ennek keretében nemcsak az n-betűs szót nem tűri meg, de a vicceknek is határt szab. Nagy buzgalmukban mindig el kell törölniük valamit. Mondjuk a tűzijátékot (nemzeti, környezetszennyező és „drága”) vagy a légkondit (környezetszennyező).

Egyik családtagunk a munkája részeként egyszer azt a feladatot kapta, szerezzen a nyárra budapesti bérlakást egy idelátogató izraeli történelemprofesszornak. Légkondist. Ez legalább huszonöt éve történt. A légkondi az ottani hőség miatt Izraelben akkoriban is elterjedt volt, az egyik első szó, amit a látogató náluk megtanul, az, hogy mazgannak nevezik. (Nem véletlen, részben ezzel függ össze a plázák korai elterjedése Izraelben. Bevásárlás, étkezés, mozizás, családi és társasági élet végig a hűsben, egyetlen parkolással.) Nálunk viszont akkoriban még nem volt szükség a lakásoknak erre a hűsítő berendezésére; a professzor végül teljesíthető igénye kicsit különcködőnek is tűnt. Mára viszont – legalábbis itt, a nagyvárosi kőrengetegben, ahol tömegével lakunk és e lap is készül – az egyre gyakoribb és tartósabb időjárási hőhullámok idején nemcsak az elemi kényelem, de a hatékony munkavégzés alapvető tárgyi feltételévé vált a sajnos monoton zajjal és megemelkedett áramszámlával járó légkondicio­náló berendezés.

Ezért is figyelemre méltó, hogy

Miközben Párizsban az illetékesek a közeljövőre akár már 50 Celsius-fokos alkalmi napi hőmérsékleti maximummal is számolnak, a baloldal rányomta a hűtés gombot Marine Le Pen ötletére, aki ellenzéki vezérként nemzeti légkondicionálási tervet hirdetett meg. Úgysem találnák ki, hogy miért: a légkondicionálók kibocsátása tudniillik növeli az üvegházhatást és a globális felmelegedést. Nem is hűt, hanem fűt. „Környezeti aberráció, amelyet meg kell haladni!” – hőzöng a Libération baloldali napilap.

 Játék mackókat telepítenek megint a gyerekek védelmében – akiknek persze éppen felforr majd az agyvizük.