Tömény nosztalgiázás a szegedi Csepp vendéglőben

Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogással színesítve.

Kulináris kalandozásaim a kilencvenes évek első felében kezdődtek, Budapest és Eger mellett Szeged volt az a város, melynek vendéglátását az elsők között feltérképeztem magamnak levelezős joghallgatóként.

Öröm látni, hogy a fővárossal és Egerrel ellentétben a Napfény városában azoknak a helyeknek a zöme, melyek huszonöt-harminc évvel ezelőtt maradandó élményt nyújtottak, ma is működik. Hadd említsem őket név szerint is, az első látogatások kronologikus sorrendjében, ahol lehet, a hely mögé illesztve az élménybeszámoló linkjét: HBH bajor söröző , Csepp a tengerben halászcsárda, Kiskőrössy halászcsárda, Öreg Kőrössy halászcsárda, Vendéglő a Régi Hídhoz, Fehértói halászcsárda, Jobb, mint otthon, Sótartó avagy Roosevelt téri halászcsárda.

A Hági is működik újra, volt egy időszak amikor zárva tartott, ide is eljutottam a Covid táján, de nem született írás az élményből. A Mojo is megvan még, ide inni jártunk inkább, enni legfeljebb libazsíros, hagymás héjában sült burgonyát ettünk. Hirtelen csak Brnoi söröző jut eszembe azok közül, melyek meghatározó élményt nyújtottak, de megszűntek. Ott ettem életemben először és utoljára tőgypörköltet, nem azért mintha nem ízlett volna, hanem, mert azóta sem találkoztam ezzel a fogással sehol.

Haltepertőt az imént említett Csepp a tengerben nevű egységben kóstoltam először, 1995/96 fordulóján, amit a ponty hasaljából készítettek s így a szokásosnál is erősebb volt a tepertőjellege. Annyira ízlett, hogy becsomagoltattam, meg akartam kóstoltatni az otthoniakkal is, ők sem ettek még addig hasonlót. Azóta viszont annál többet, a fogás helyet kapott a család slágerételei között.

A minap a Bor-Day Grand nevű remek sétálókóstoló kezdete előtt ismét betértünk az időközben „Csepp vendéglőre” átkeresztelt, a város egyik tömbháznegyedében meghúzódó helyre. Nehéz harminc év távlatából megállapítani, hogy változott-e a beltér, tény az, hogy a retro hangulat megvan. A nyerstéglás bejárat hívogató, a vendégteret a zárt teraszszerű helységben alakították ki, amit késő ősszel és télen kifűtenek. Hajópadló, lambériás mennyezet, a fehér alapon kék felsőterítő, az asztalokon a nyolcvanas éveket idéző vastagfalú borospoharak.

Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogással színesítve. Több olyan ételt is beemeltek a választékba, ami kevés helyen kapható, mint például a konfitált bárányfartő, a rozmaringos bárányszelet, a lecsós csuka, a kakashere- szarvas- és vaddisznópörkölt.

Kínálnak emellett többek között fokhagymakrémlevest, túrós csuszát, néhány pasta-t, halászlét, pontyot, harcsát és lazacot többféleképpen elkészítve, egészben sült pisztrángot, chilis babot, tucatnyi fogást csirkemellből, csülköt pékné módra, rántott velőt, töltött-rántott sertésszeleteket, sertésflekkent, marhapörköltet, császármorzsát és túrógombócot.

Az árak sok esetben meglepően alacsonyak, a hús- és halételek nagyobbik részének díjszabása 3000 forint alatt van, a levesek egy része 1000 forint alatt kapható.

Az itallap is felér egy időutazással. Kereken egytucat bort kínálnak kizárólag nagybirtokoktól, a Varga pincétől, az Ostorostól, a BB-től s vélhetően az Egervintől, az itallap-szerkesztés hiányosságai miatt ezt nehéz biztosan megállapítani. A tételek felét decire is kimérik baráti áron. Csapolt sör nincs, tizenegy nagyipari multisört tartanak, nyolcat az Asahi, hármat a Heineken portfólióból. A töményrovatban Kárpátia pálinkákat, Unicumot és import tömegtermékeket találunk. Az árak ezesetben is barátiak.

A kiszolgálás csak erősíti a retro fílinget. A pincér hölgy, bár láthatóan nem volt dolga más asztaloknál, hiszen egy ismerősén kívül jó ideig csak mi ültünk az étteremben, megvárakoztat kicsit az étlap átadásával. Miután kiválasztottuk az ételeinket, nekünk kellett odamenni hozzá, hogy feladnánk a rendelést, akkor sem jött rögtön. A köszönömre, amit mondtunk az italok, majd a fogások megérkezésekor, nem hallottunk semmilyen választ. A megrendelt sört feledésbe merült, amikor jelzésünk után megérkezett, nem kaptunk hozzá poharat. Szólhattunk volna, de inkább beletöltöttük a közben kiürült borospoharakba. Viszont a vacsora végén kedélyesen elbeszélgettünk, ami alapvetően helyretette az élményt, az emberi szónál nincs fontosabb.

Nézzük, hogy mit ettünk! A haltepertőt ismét megrendeltük, ez már pontyhúsból volt, egy fokkal sósabbra sikeredett az optimálisnál, de így sem volt rossz, ropogós hagymaszalmával szórták meg. Soha rosszabbat!

A szerző felvétele

„Ha már nosztalgia, legyen minél intenzívebb”-alapon megrendeltük diákkorom másik szegedi specialitását is, a velővel töltött rántott palacsintát, amit akkoron a HBH sörözőben lehetett kapni, majdhogynem menzaáron. A Cseppben felszolgált változat nem volt rossz, bár a műfajban ettünk meggyőzőbbet is.

A szerző felvétele

A pacalpörkölt jó ízű, színe lehetett volna intenzívebb, szaftja pörköltszerűbb, de így, ahogy volt hamar elfogyott az utolsó cseppig, merthogy jól esett enni, s végső soron ez a legfontosabb. A mellé adott kenyérnél rosszabbat nehéz elképzelni, a leggyengébb ipari terméket tették elénk, ami még csak nem is volt friss. De legalább számlára került. Egy szeletet ettünk, mert többet rontott az élményen, mint amennyi emelt rajta, de négy került a számlára, kérhettük volna persze a maradék hármat elvitelre, de nem tettük, érthető okokból. Amúgy fillérekről beszélünk, egy szeletre 60 forintot számolnak.

A szerző felvétele

Megfelelően készítették el a rántott sertésfület is, komoly dilemmát jelentett, hogy sertéslábat vagy fület rendeljünk, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Helyben készült, ízletes tartárszerű majonézes mártást adtak mellé „citromos majonéz” címszó alatt.

A szerző felvétele

Azt kaptuk, amit vártunk: rusztikus, nosztalgiázós ételeket baráti áron. Akit érdekel, hogy milyen volt a szegedi vendéglátás évtizedekkel ezelőtt, jónéhány étterem és csárda közül választhat, a fentebb felsoroltak mindegyike nagyjából ugyanazokat az ételeket kínálja ugyanúgy elkészítve. E sorba illeszthető a Csepp vendéglő is.

***

Elérhetőségek:

Csepp vendéglő

Szeged, Szamos u. 4.

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://www.cseppvendeglo.hu

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogással színesítve. (Fotó: A szerző felvétele)