A borlap harminc tételt integrál a magyar élvonalból, kimérve csak az izsáki Gedeon pince borait adják. A sörök nagyipariak, van viszont négyféle minőségi pálinkájuk, a mézeseket nem ideszámítva.
Az árak értékarányosak, sok esetben kifejezetten kedvezőek.
A kiszolgálás pincérfüggő, volt szerencsénk személytelen és sótlan pincérhez épp úgy, mint kedves, kommunikatívhoz, aki veszi a lapot és szívesen vált a vendéggel néhány mondatot a protokollon kívül.
Legfőbb vonzerő a halászlé, melynek leve koncentrált, homogén, szép színű, a halfilét frissen főzik bele és sosem tapasztaltunk olyat, hogy túlfőzték volna, pedig halászlevet szinte minden alkalommal rendeltünk. Másik slágerétel, amit nem szoktunk kihagyni, a haltepertő, amit pontyból készítenek. Irdalják, lisztbe forgatják, majd megsütik, épp megfelelően, e műfajban itt sohasem találkoztunk élvezhetetlen, nem kellően friss, alulsütött vagy túlkészült ételbe. A haltatárjuk ízvilága a hagyományos, Kádár kori tatárokat idézi, a hal ízéből így nem sokat érzünk. Harcsapaprikásuk finom, a szaftja sűrű, a hal jó tartású.
Névjegykártyájuk a rántott haltej lehetne, mely mindig friss és ügyesen megsütött, sörkorcsolyának kiváló. Helyben készült tartármártást érdemes kérni hozzá. A desszertfront fő motívuma az ízes, túrós, illetve Gundel módra készült palacsinta, amit tapasztalatunk szerint nem „mikróznak”, hanem frissen sütnek.
Legutóbb, 2021 nyarán a szinte szokásos rántott haltej mellett az egyik új ételt, a panko morzsás harcsát kértük, ami kifogástalan volt minden tekintetben. Friss hal, ropogós bunda, optimális sütési fokozat és felszolgálási hőfok. A dekorációban megjelent a zöldborsóhajtás is. Ha ihatna az ember mellé egy igazán jó sört (értsd: nem gyorsított erjesztésű nagyipari multisört, hanem korrekt kisüzemi főzetet), az maga lenne a tökély.
A pontypaprikás inkább pontypörkölt volt, a hal kissé túlfőtt, de azért finom volt, a köretként adott házinak tűnő, enyhén túlfőtt túrós csuszáról nekünk hiányzott a tejfel és a pörc, de azért a fogás- adta összélmény így is pozitív volt. (A paprikás és pörkölt közötti különbségről alighanem mindig is vita fog folyni, amit az „ősforrások” ellentmondásossága okoz, számomra a ma már hagyományosnak tekinthető, a gyakorlattal többnyire harmonizáló, többek között Gundel Károly „Kis magyar szakácskönyvében” is rögzített álláspont az irányadó. Eszerint tejfeles habarással készíthetünk paprikást a pörköltből.) A hideg túródesszert málnapürével volt a másik újdonság az étlapon, ezt sem hagytuk ki. Zárófogásunk túlmutatott a csárdák világán, a selymes, természetes ízű málnamártás megállná a helyét az új hullámos desszertek alkotóelemei között is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!