A Budapesthez hasonlóan egy folyó által kettészelt és koncentrikus körutakkal strukturált Szeged a legszerethetőbb vidéki nagyvárosaink egyike. Orientációs szempontból kifejezett előny persze, ha egy hasonló alaprajzolatú városban nőttünk fel, mondjuk Temesváron és nem Nagyváradon vagy Kolozsváron, melyet nehezebb agyban feltérképezni. Az sem hátrány, ha van egy, az általunk leginkább kedvelt ételekre és italokra fogékony helyi idegenvezetőnk. Személyes kulináris kalauzom a Napfény Városában Vincze Gábor jeles történész volt, ő mutatta meg a legjobb pacalos helyeket, a legjobb sörözőket és borozókat, jazz- és blues kocsmákat, Vele mentünk el a város legfontosabb halászcsárdáiba a kilencvenes évek közepén, melyek közül a Kiskőrössybe azóta is visszajárok. Legutóbb pár hete tettem itt tiszteletemet kicsit nosztalgiázni s persze megkóstolni azt a két ételt, mely az évtizedek óta változatlan étlapot nóvumként színesíti.
A festői Tisza parton működő csárda története 1930-ig nyúlik vissza. A beltér rusztikus, az asztalokon fehér mintás kék terítő, a gerendás mennyezetről halászháló lóg le, a falakon népi kerámiák, fokhagyma- és paprikafüzérek. A folyóra pazar kilátást nyújtó teraszt piros muskátli szegélyezi.
A Kiskőrössy a kulináris struktúra-konzervativizmus iskolapéldája. Az étlap gerince és az ételkészítés technológiája változatlan évtizedek óta. Erősségük a gyorsan „kipörgő” alapanyagokból, pontyból, harcsából, süllőből készült halételek frissessége. Gyenge pontjuk a vélhetően tudatosan háttérbe szorított kreativitás, a szezonalitás hiánya és a ritkán rendelt alapanyagokból készült ételek. Volt (bal)szerencsénk itt belefutni életünk legrosszabb, hűtőízű és brutálisan túlsütött csukaételébe a kétezertízes évek elején, de pár évvel korábban a békacomb sem volt átütő frissességű. Tartanak hagyományos, egyszerű húsételeket is, főként natúr szeleteket mártásokkal, bécsies, párizsias és Orly módra készült bundázott sertés-, csirke- és pulykahúst, s persze töltött húsokat rántva. Néhány új ételek megjelenése összefügghet azzal, hogy miként a honlap írja, a csárdát évtizedeken keresztül vezető Oláh Dezsőtől átvette annak menedzselését a családja.
