Nagy érdeklődés övezte idén is az immár tizedik alkalommal megrendezett temesvári RoVinHud-ot

Az öndefiníciója szerint találóan „Wine show”-nak nevezett rendezvénysorozat 2014-ben indult, és a Covid miatti eltolódásnak köszönhetően került idén tizedik alkalommal megszervezésre.

Sikerrel zárult a tágan értelmezett Erdély legjelentősebb boros eseménye, a múlt hétvégén Temesváron, a város nevét viselő szállodában megrendezett RoVinHud. Az öndefiníciója szerint találóan „Wine show”-nak nevezett rendezvénysorozat 2014-ben indult, és a Covid miatti eltolódásnak köszönhetően került idén tizedik alkalommal megszervezésre.

Érdekes újítás volt, hogy a harmadik nap nem a megszokott program szerint zajlott, tehát sétálókóstoló a földszinti nagyteremben, az egyetemi előadótermeket idéző emeleti helységben pedig mesterkurzus, hanem a temesvári élbolyhoz tartozó három étteremben, a Zaza Resto-pubban, a Merlot-ban, valamint a Fermentben rendeztek villásreggelit, ebédet és vacsorát, melynek keretében minden fogást több kiemelkedő minőségű borral lehetett összekóstolni.

A mesterkurzusok idén is több meglepetést tartogattak. 

Rod Smith, aki nem egyszerűen Master of Wine, hanem az MW Institute elnöke is egyben, immár negyedszer tartott előadást a rendezvényen

 (ebbeli minőségében egyébként először) s Bordeaux legjobb borai közül mutatott be nyolc tételt.

Külön mesterkurzust szántak a Fekete Leánykának, mely fajtával egyre több belsőmagyarországi borászat is foglalkozik évek óta, mint a gyöngyöspatai Páger pince, a Vadnai Csakazértis borgazdaság a Bükkben, vagy Alkonyi László Tállyán. Tizennyolc tételt mutatott be három borász hölgy, Darabont Betty, Kardos Klára és Nora Iriarte. Külön szépsége a dolognak, hogy kettő közülük magyar. Hármasával kóstoltatták a tételeket vakon, majd a közönség szavazott arról, hogy melyik tetszett a legjobban, ezután leplezték csak a le a palackokat.

Ádám Előd a legfelkészültebb erdélyi borszakértők egyike hat kiemelkedő champagne kapcsán „Does size matter?” címmel kereste arra a választ, hogy van-e különbség a magnum és standard palackok között. Az előadók között köszönthettünk továbbá Szakács-Orha Imrét, Florin Galt, valamint Robert Joseph-et is.

 

Mi elsőként a magyar pincészetek nedűit kóstoltuk, Vámos Attilánál kezdtünk, aki ott volt a legeslegelső alkalommal is, most pedig a jubileum tiszteletére jött el ismét a rendezvényre. A szomolyai borász, aki megannyi nemzetközi elismerésnek örvendhet és fergeteges kóstolóit mély filozofikus gondolatokkal kíséri, rendkívül egyenletes, kiegyensúlyozott sort hozott, Leánykát, Zöldveltelinit, Chardonnay-t, Merlot-t, Pinot Noir szelekciót, Turánt, Syrah-t és Kékfrankost. Annyira meggyőző volt minden tétel, hogy nem is akarok kiemelni külön egyet-kettőt, mert az igazságtalan lenne a többivel szemben.

 

Kiss János, a Breitenbach pince mindenese is volt már a RoVinHudon, ha nem is a legelsőn. A kiváló borász, aki mind a hat Tokajban engedélyezett fajtával foglalkozik, széles szortimentjéből ezúttal a 2023-as Kövérszőlőt, a 2022-es Kabart, a 2021-es Zétát hozta el, továbbá a 2022-es Szerelmi dűlős Furmintját, ami nemcsak neve miatt lett a családunk kedvence, hanem komplexitása miatt is, egy száraz szamorodnit, mely a környező borkiállítók körében is szép sikert aratott, s végül egy 2013-as natúr eszenciát. Ez így elég is lehetett volna egy délutánra, de egy sétálókóstoló arra való, hogy feszegessük a határainkat.

A magyar borászatoknál maradva az Érmellékhez tartozó Biharban gazdálkodó Darabont család borait sem hagytuk ki, melyek a korábbi élményeinkhez hasonlóan korrektek, technológiailag hibátlanok voltak. A sor elején szereplő tételek kissé lazának tűntek, némiképp hiányoltuk belőlük a komolyabb koncentráltságot.

 

Kellemes, jó ivású borokat kóstoltunk a Temesvár vonzáskörzetéhez tartozó, a Bánság fővárosától kevesebb, mint negyven, Buziásfürdőtől négy kilométerre fekvő Nagyszilason működő Aramic pincétől. Ha e régió borai kerülnek szóba, majd’ mindenki a temesrékasi nagypincészetre asszociál, a borokkal mélyebben foglalkozók esetleg megemlítik még az azonos nevű faluban működő Petro Vaselo birtokot. Úgy tűnik érdemes a lencsét szélesebbre nyitni.

 

Érdekes élmény volt a talán legjobb román borvidéken, Dealu Mare-n fekvő 25 termő hektárral rendelkező Gramofon pince borait végigkóstolni. Meglepett, hogy itt nem a Chardonnay-t barrique-olták, hanem az Ottonel Muskotályból és Királyleánykából álló cuvéet, valamint a rosét. Előbbi valamilyen szinten meggyőzött, kerekségével, harmóniájával, az alkotóelemek fajtajellegét persze elfelejthetjük. Utóbbi nem lesz a kedvencem. A vörösborok hozták a régióra jellemző töménységet, sűrű szövésűek voltak és fajtajellegesek. Remeknek bizonyult a Cabernet Sauvignon, Merlot és Fekete Leányka összetételű házasítás, melyből egy dugós palackot bontottak, némi vita alakult ki a pult mögötti úriemberrel ebben a kérdésben, amit végül a szomszédos stand általa is tisztelt sommelier-je döntött el, aki egy pillanat alatt beazonosította a TCA-fertőzöttséget. Az új palack hibátlan volt, a bor pedig a sor legerősebbje.

 

A közönség nemcsak helyiekből állt, találkoztam nagykárolyi és aradi borbarátokkal is. A társalgás hamar kötetlenné vált, idegen elegyedtek szóba egymással percek alatt, engem többek között két svájci srác szólított meg teljesen ismeretlenül azzal, hogy megmondanám-e nekik, hogy melyik bort ítéltem a legjobbnak a kóstoltak közül. 

 

Talán elnézik nekem a belsőmagyarországi barátaim, hogy Balla Géza standjánál a Furmint Sziklabort ajánlottam a figyelmükbe, aminek „nagyságától” egyébként vissza is hőköltek.

 

De nemcsak legjobb bor titulust igyekszem kiadni minden kóstolón, hanem a legnagyobb felfedezését is. Tavaly a Dradara számított annak, idén pedig történetesen ismét egy Arad-hegyaljai, ha úgy tetszik, a Ménes-Magyarádi borvidékhez tartozó pincészet, a bő kétezer lelkes Kovásziból érkezett HB Wines. Első két betűjéről a legtöbbünk a bajor sörre asszociál, de ezesetben azok a tulajdonos, Horia Ban monogramját rejtik.

Öröm látni, hogy a pincészet román, illetve angol nyelvű honlapján, olvasható a magyar borrajongó számára jól ismert tény is, miszerint a Ménesi borvidék első írásos említése 1023-ból való, amikor is Gizella királyné okiratilag igazolhatóan nyolc kapa szőlőt és nyolc vincellért adományozott a Bakonybéli apátságnak, a ménesi határban levő Makra hegyen. A HB-s csapat kilenc tételt hozott, egyet leszámítva csupa vöröset. Valamennyi maradandó élményt adott, de leginkább a Fekete Leányka, valamint a Cabernet Sauvignonból, Merlot-ból és Fekete Leánykából összeállított házasítás nyűgözött le. Hogy nemcsak engem, azt mutatja a boraikon díszelgő, megannyi rangos világversenyen elnyert arany- és ezüstérem kerek matricája is.

A rendezvényen 27 asztalnál lehetett kóstolni, ezek nagy részét meg is látogattuk, a beszámolóban a számunkra legizgalmasabbakra szorítkoztam. Tavaly ilyenkor már tudni lehetett az idei rendezvény dátumát, kérdeztem is az alapító-ötletgazda-főszervezőt, Szövérfi-Szép Zoltánt, hogy mi várható jövőre, azt a sejtelmes választ kaptam, hogy „folytatás lesz, de még nem tudjuk, hogy milyen formában”. Azt hiszem tíz RoVidHuddal a hátunk mögött, bízhatunk abban, hogy a formától függetlenül a színvonal marad.

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila