Örök vita lesz, hogy a mákos vagy a diós az igazi, olvastam olyan véleményt is, hogy „mindenki jobban szereti a dióst, mégis ugyanannyi mákosat sütnek”. A szegedi háborúellenes nagygyűlésen megtudhattuk, hogy a miniszterelnök is inkább a diós fele hajlik, legalábbis erre utal a „diós, mákos, diós” sorrend, aminek modelljét egyébként jómagam is gyakorlom hosszú ideje, csak épp fordítva, a mákosat részesítve előnyben.
Ebben az időszakban megjelentetni egy desszertekről vagy cukrászdákról szóló könyvet félsiker. December 19-én volt a bemutatója a Bihari Zoltán és Vojtek Éva által jegyzett, „Határtalan édeségek” című hiánypótló kötetnek, mely a Trianonban elszakított magyar területek hajdani és jelenlegi cukrászdáit mutatja be, kiegészítve lényegében a szerzőpáros két évvel ezelőtt megjelent „Magyarország cukrászati értékei” című művét.
A kettő így együtt ad egy mozaikszerű rátekintést a Kárpát-medence magyar desszertkultúrájára.

A gasztronómiára s azon belül a cukrászatra is igaz az, amit Alkonyi László az ezeregyszász éves magyar szállásterületről ír a borászat szemszögéből: „A terroirt leginkább a természet egyediségeként fordíthatjuk le, ami számtalan méretben és szinten megragadható. Ez az egyediség megjelenhet egy egész ország szintjén. Azt például senki nem vitatja, hogy a Kárpát-medence mint termőtáj saját karakterrel rendelkezik. Akár a Dunántúlról, akár a Székelyföldről, akár a Barcaságról, akár az Őrségről beszélünk, e tájak sokkal több rokonságot, hasonlóságot mutatnak egymással, mint Podóliával vagy Andalúziával. A Kárpát-medencét mint egyéniséggel rendelkező földrajzi egységet tehát nevezhetjük terroirnak: ugyan nagy és összetett, mégis egyéniség.” A Kárpát-medence egy gasztronómia egység a maga sokszínűségében is.

Nézzük a frissen megjelent kötetet, amit a jövőre fennállásának 120-adik évfordulóját ünneplő Magyar Cukrász Ipartestület adott ki! Hadd idézzek pár sort a kiadó előszavából: „Az alapítók nem csupán egy szakmai közösséget hoztak létre, hanem megteremtették azt az összetartó erőt, amely a magyar cukrászat hagyományait a jövő generációi számára is biztos alapokra helyezte. A megalakuló Ipartestületnek adta át Dobos C. József híres tortájának addig még titkos eredeti receptjét is, jelképezve azt, hogy a tudás és a minőség továbbadása a szakma egyik legnagyobb értéke”.


























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!