A tágan értelmezett Erdély legjobb cukrászdája, az aradi Lolita

A boltíves beltér kiképezése idomul a desszertek stílusához, franciás, elegáns és ízléses.

De ott van minőségben a váci Mihályi desszertszalon is mellette, ahol mintha valami különös élvezettel szólnának rá a vendégre, hogy ne fotózzon, pedig lehet azt szépen is kérni. Mintha vadásznák a „renitenseket”. 

A stílus ellentmondást nem tűrő és cseppet sem kedves. Felettébb rossz üzletpolitika, elvégre a fotók hírét viszik a helynek, miközben ártani nem tudnak. Ha valaki a sütemények dizájnját „lopná el”, az lementheti a képeket a hely honlapjáról is, vagy megvásárolhatja a teljes választékot és mint saját tulajdonát körbefotózhatja.

A korlátozásnak tehát semmiféle értelme nincs, de legalább jól meg lehet vele sérteni a jó szándékú vendégeket, akik csak a Facebookon vagy az Instagramon szeretnék közölni ismerőseikkel, hogy eljutottak a magyar cukrászat fellegvárába. 

Csúcsélmény volt továbbá a Borkonyha cukrászdaidőszakában, 2021 nyarán kóstolt két klasszikus süteményátirat, akárcsak az Émile – Gerbeaud páros, a Málna és a Desszert Neked szortimentje.

Erdélybe szép fokozatosan begyűrűzött a minőségi borkészítés, a prémiumpálinkák főzése és palackozása (utóbbi úttörői kemény harcot vállaltak, errefelé ugyanis mindig a megtűrt kategóriába tartozott az otthoni párlatkészítés, az állam nem üldözte szisztematikusan soha azokat, akik gyümölcsfáik terméséből lefőzték a maguk pálinkáját, piacokon ma is lehet kapni rendszeresen zárjegy nélküli, otthon főzött, potom árú pálinkát), a minőségi gasztronómia, de valahogy csúcscukrászdákba nem sikerült botlanom megannyi erdélyi kalandozásom során. 

A legjobb, amivel találkoztam – egyetlen helyet leszámítva –, az a bloggerszint, amit lelkes amatőrök önképzés útján el tudnak érni, különösebb know-how nélkül, nem spórolva persze a minőségi alapanyagokon. 

Fotó: A szerző felvétele

Azt a szintet, amit megítélésem szerint csak stázsolással és/vagy profi cukrászkurzusokon lehet elérni, egyetlen általam ismert hely üti meg a tágan értelmezett Erdélyben, és az az aradi Lolita.Nem állítom, hogy több nincs, csak azt, hogy bár igyekeztem, de nem akadtam beléjük, megeshet, hogy Kolozsváron, mely egy igazi kulináris kincsesbánya, akad hasonló szintű sütiző valamelyik kis utcában.

Brandt Loli nevét az aradi ínyencek már megismerhették a közösségi portálokról évekkel ezelőtt. Egyike volt azoknak, akik egy merész profilváltással életük derekán elhagyták addigi foglalkozásukat, s a vendéglátás felé fordultak. Loli a csúcsdesszertek világát célozta meg. 

Előbb a legjobb magyar mesterektől tanult Budapesten a Zazzi, valamint a Desszert Neked nevű cukrászdákban, majd rendelésre készített saját cukrászműhelyében Aradon addig nem ismert minőségű, kreatív desszerteket. 

Ebben az időszakban látogatta meg Borbás Marcsi, s került be a Gasztroangyal Aradról és vonzáskörzetéről szóló adásába, melynek keretében egy, az anyaországban már szinte elfeledett, de Partiumban és Bánságban ma is népszerű, megalkotójáról, Suhajda Józsefről elnevezett desszertet készített, amivel egyébként a jeles cukrász 1924-ben a szegedi Baross áruvásáron aranyérmet nyert. 

A Brandt Loli által kínált desszerteket könnyedség, harmónia, íz- és állagjáték jellemzi, akárcsak mestereiét. 

A Lolita cukrászdát 2018-ban nyitotta meg a hajdani Szabadság tér sarkában, egy régi, 1817-ben elkészült épületben, amit Hirschl Jakab, Bécsből Aradra költözött kereskedő építtetett. (Nevéhez fűződik egyébként a Hirschl-házzal szomszédos első aradi színházépület is, amit egy évre rá adtak át.) 

A boltíves beltér kiképezése idomul a desszertek stílusához, franciás, elegáns és ízléses. A dekorációs jól eltalált, mindig odaillő halk zene szól. Akárcsak a minőségi éttermekben, itt sem a zavarba ejtő választékkal, hanem a lélegzetelállító minőséggel kápráztatják el a vendéget. 

A szortiment egyébként egyre szélesedik, a bevált és közkedveltté lett sütemények mellett rendszeresen alkot újakat is a tulajdonos-cukrász. Alkoholos italok nincsenek, főznek viszont kiváló kávét és teákat, készítenek smoothie-kat, s tartanak minőségi üdítőket. 

A kiszolgálás kedves, udvarias. Az árak értékarányosak, a magyarországi csúcscukrászdákhoz viszonyítva kedvezőnek is mondhatók, a sütemények átszámolva 900 és 1300 forint között kaphatók.

Nyitás óta valamennyi, a tucatnál is több süteményt megkóstoltuk, legtöbbjét ismételten, a sós karamellás mousse-sütitől (Carame – M) – egy framboise nevű, valójában csokialapú kiváló sütemény, melyben persze van egy málnaréteg is – a mogyorós, csokis, belül roppanós Lolitán, az epres „Jardin de Budapesten” keresztül a déligyümölcsös Exoticig. 

Új sütinek számít a „Plaisir”, mely a tarte és a csoki-ganache műfaját ötvözi. Ha már tarte-okról van szó, ebben a kategóriában készítenek mákos, citromos, meggyes és almás változatot. Legdrágább és legizgalmasabb alkotás az yuzus, Valrhona fehércsokis Oishii, ami a drasztikus lezárások idején nem is volt kapható, mert az alapanyagokat csak Magyarországról lehetett beszerezni. A legendás Suhajda mellett a magyar klasszikus vonalat képviseli a Rákóczi-túrós, a dobos- és az Eszterházy-szelet.

Egy szó, mint száz, aki a könnyed, kreatív, izgalmas desszerteket kedveli, Aradon járva ne hagyja ki a Lolitát. 

Elérhetőségek:

Lolita cukrászda

Arad, Simonyi (jelenlegi román nevén Gheorghe Lazar) u. 1.

Telefonszám: + 40 728 549 632

Honlap: https://www.facebook.com/lolitadesserts

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Sütemény a Lolita cukrászdából (Fotó: A szerző felvétele)