A soproni borvidék legjobbjai 1. rész

Többször felmerült már, hogy aprócskának számító termőterületünkre tekintettel az egyes fajták, bortípusok legjobbjai számára érdemes lenne borvidékek felett átívelő eredetvédelmi és minőségi kategóriát létrehozni.

Varga Tamás

Ma egy igazi furcsa kettősség érezhető a különben kiváló adottságokkal rendelkező borvidéken. 

Egyfelől izgalmas és valóban – országos szinten is – kiváló borok, elegáns elgondolások, jó hordóhasználat, egyediség és előremutató gondolkodás. A másik oldalon viszont nehezen feldolgozható lépések például a borvidék legkiválóbb dűlőinek eredetvédelme körüli döntésekről.

Ahhoz, hogy teljes egészében és logikusan lássuk a folyamatot, nyilván sokkal több kutakodásra lenne szükség. Enélkül nem nyilváníthatok véleményt, csupán csodálkozom. Ha jól értettem a helyiek elbeszéléseit, akkor a borvidék soproni dűlői erősen megfogyatkoztak – legalább is abban a részben, amit dűlőszelektált bor termőhelyeként kezelhetünk. Mintha a Kőszeg környékén szőlőt művelő gazdák ügyesebben érvényesítették volna saját érdekeiket – ami persze mindkét településnek elemi érdeke lenne.

Három termelőt látogattunk meg – és igen szomorúan vettük tudomásul, hogy bizony a Pfneiszl lányok végleg feladták a harcot és a pincét bezárták, területeiket nem művelik. Boraik és személyiségük már most hiányzik a borvidékről. Ha személyes sorsukat vélhetően nem is befolyásolja végzetesen ez a döntés, a fogyasztók – gondolom hozzám hasonlóan – azért igencsak bánják ezt a lépést.

De nézzük a borvidék jó oldalát. Méreteit tekintve egyre zsugorodik, a soproni részt ma már csak cca. 65 hektárnyira becsülik. A Steigler Pince Varga Tamással a borok körül azonban állja a sarat. Boraik évek óta stabil formát mutatnak. Szép a pezsgőjük, ami zöld velteliniből készült, szép a furmintjuk, kékfrankosaik és amúgy minden boruk. Megbízható, egyértelmű borok ezek, reális áron, érezhető és élvezhető soproni karakterrel.

Luka Enikő kicsit más. Ő kényszerűségből került a borászati mélyvízbe. Édesapja korai halálát követően vette át a birtokot és a nehezebb indulás után ma már megkerülhetetlen alakja a soproni borvidéknek. Borai tiszták és meleg tónusúak, a legpuhább tapintású, remek szerkezetű zweigelt, kékfrankos, merlot és cabernet sauvignon kerül palackba a pincéjében. Kicsi, kedves és barátságos, ugyanakkor tele szépséggel és reménnyel. A táj, a kert, a pince, a tó és maga a borász is. Enikő személyisége a maga visszafogottságával bárkit képes magával ragadni, borainak selymessége a lélek sötét bugyrait is nyitogatja.

Kékfrankos

Több elmélet is napvilágot látott a szőlőfajta eredetével kapcsolatban. Legnagyobb valószínűsége a német Franken területéről történő származásnak van. A FRANK szótag tehát semmiképpen nem francia eredetre utal. 

Első magyarországi említése már kékfrankosként 1890-ből származik. Önmagában ez a tény is cáfolja a fajta korabeli elterjedtségével és elnevezésével kapcsolatos napóleoni hadak magyarországi tartózkodására utaló csacska feltevést.

(Sok helyen jelent meg az a magyarázat a fajta nevével kapcsolatban, hogy az 1805 táján Győrben állomásozó francia katonák a Sopron környéki vörösborokért kékhasú francia bankókkal fizettek volna… Sopron táján akkoriban kékszőlő még nem volt.)

De hogyan is definiálhatjuk a kékfrankost? Miről lehet felismerni egy igazán szép tételét ennek a fajtának? Elegendő lenne a tipikus íz- és illatjegyeket felsorakoztatni, amikor egy fajta legjellemzőbb vonásait keressük? Egész biztosan nem a válasz. 

Ugyan az aromatika sokakat állíthat egy-egy fajta vagy éppen termőhely mellé, de ma már mindenki belátja – szakmán innen- és túl – hogy a borok szerkezete, elsősorban a savösszetétel, kékszőlők esetén a tannintartalom és minőség, ezek egymáshoz való viszonya az, ami a fajták között valamiféle képzeletbeli rangsort képes felállítani.

Bármelyik szőlőfajtát vizsgálgatjuk is, vannak olyan kritériumok, amelyek az adott fajta borainak alap- és prémium kategóriájában egyaránt meg kell találnunk.

A kékfrankos jól alkalmazkodik. Remek savszerkezete van, nem túlzottan érzékeny és kevésbé szerencsés évjáratokban is képes jó minőséget adni. Ezek a tulajdonságok egyértelműen meghatározták a fajta helyét Közép-Európában, akárcsak klimatikus adottságaink. Egyszerűbb környezetben is jól érzi magát és nem kell különösebb törődés ahhoz, hogy megbízható, afféle „mindennapok ivóbora” legyen belőle.

Persze, az alapállást mindenki ismeri: bármelyik szőlőfajtáról legyen is szó, a karakterisztika egészen eltérő jegyeket mutathat a termőhely és a hozamok függvényében. És épp itt van a kékfrankos zsenialitása, ugyanis ez a fajta szinte bárhol képes nagyot ugrani. A savakra épülő, de elegáns szerkezet, gazdag gyümölcsösség, jó érlelhetőség, mindenütt a sajátja lehet. Itt, a Fertő-tó bármelyik partján – és kissé távolabb, Kőszegen is – valódi csodákra képes.

Luka Enikő Cabernet Sauvignon 2021

Mély bíbor, fekete maggal. Illatban nagyon koncentrált, benne a jól kiválasztott hordók adta, kissé édes fűszeresség. Kitűnő egyensúly, jó savak, érett és puha tanninok. Ízében a nagyon koncentrált borokra jellemző vargánya és csokoládé jegyei, a cabernet-k jellegzetes grafitos-tintás aláfestésével. Nagy bor. Érdemes eltenni.

Steigler Pince Zöld veltelini pezsgő 2023 brut nature

Tizenhat hónapot pihent seprőn ez a tartályos alapborból készült pezsgő. Nagyon tiszta illattal indul, finom, erőteljes, de nem bántó gyöngyözéssel. Remek savak táplálják élénkségét, határozott gyümölcsösséges az élesztővel együtt érezhető. Könnyed de nem súlytalan pezsgő. Jó mellé el nyámmogni egy szarvasgombás lángost a pincével szemben lévő Erhardt Étteremben.

(Folytatjuk...)